Berman szerint a fenti három ország közös jellemzője, hogy a segélyezési politika igen jelentős nemzetbiztonsági vetületet is magába foglal, és ennek megfelelően nemcsak az USDA, hanem a Külügyminisztérium prioritási listáján is igen előkelő helyet foglal el.
Afganisztán
Az afgán mezőgazdaság az ország GDP-jének 60 %-át adja, a népesség 85 %-a dolgozik valamilyen formában a legális és illegális (ópiumtermesztés) mezőgazdaságban. Az exportbevétel nagyobbik része is mezőgazdasági jellegű, ennek harmada az illegális mezőgazdaságból származik. Berman szerint a sikeres mezőgazdasági termelés a radikalizálódás szinte egyetlen alternatívája, ezen felül a krónikus, ciklikus élelmiszerhiány leküzdésére is megoldást kell találni, mert gyakran zavargásokhoz vezet.
Az afgán mezőgazdaság legfontosabb terménye a búza, melyből valamivel több, mint 4 millió tonna termett az elmúlt évben, de Berman szerint ígéretes a diófélék, a szőlő, a gránátalma és a sáfrány termesztése is. Az elsődleges probléma, hogy az értékesítési hálózat elmaradott, ezért ennek fejlesztése az USDA számára is központi jelentőségű. Egy másik igen komoly veszély a mezőgazdasági termelésre a búza rozsdabetegsége, melynek leküzdésére jelenleg Egyiptomból származó rozsdabetegség-rezisztens vetőmagokkal kísérleteznek.
Az ópiumtermelés egyébként körülbelül 2300 hektáron folyik (körülbelül 5500 tonna termést jelent); a könnyű művelés, és az igen magas termelési érték miatt rendkívül attraktív jövedelemforrásnak minősül.
Az USDA két fő stratégiai célt tűzött ki Afganisztán vonatkozásában:
1. a mezőgazdasági munkahelyek és jövedelmek növelése,
2. az afgánok kormányzatba vetett bizalmának erősítése.
Az első stratégiai célt olyan programokkal kívánják elérni, amelyek növelik a termelékenységet (beleértve a megfelelő inputokhoz történő hozzájutást és a mezőgazdasági tanácsadó szolgálat fejlesztését is), piacokat teremtenek a termelők számára, javítják a vízgazdálkodást, bővítik az öntözőhálózatot és védelmet nyújtanak az erózió ellen (például erdősítés). Az USDA szakértői az egyes projektekben egyébként ún. „újjáépítési csoportokban” dolgoznak, a szakértők tevékenysége az igen jelentős biztonsági kockázat miatt nem problémamentes.
Pakisztán
Pakisztánban a mezőgazdaság szintén kiemelkedően fontos a nemzetgazdaság szempontjából – a GDP 21 %-át, a foglalkoztatás 43 %-át adja -, azonban jelentősége elmarad Afganisztánhoz képest. A fő mezőgazdasági termények a búza, a rizs, a gyapot, a cukornád, a kukorica és egyéb gabonafélék. Az USA-pakisztáni kétoldalú mezőgazdasági kereskedelem 2009-ben 386 millió dollárra rúgott, ezen belül az USA 318 millió dollárnyi (!) árut –elsősorban gyapotot, búzát és vetőmagokat - exportált Pakisztánba. Az amerikai import pedig főként rizsre, feldolgozott gyümölcsfélékre és zöldségekre korlátozódott.
Berman szerint Pakisztánban a vízgazdálkodás az egyik legnagyobb probléma; a vízkészletek 94 %-át a mezőgazdaság használja fel. A termelékenység igen alacsony, a gyapot-ágazatnak továbbá komoly növény-egészségügyi problémákkal is meg kell küzdenie.
Az USDA stratégiai célkitűzése a termelékenység növelése, a mezőgazdasági tanácsadó hálózat kapacitásainak javítása és a vidéki életminőség javítása. Ezen belül jelenleg 10 prioritást élvező projekt működik az alábbi témakörökben:
• búza - termelésfejlesztés,
• állategészségügy - járványvédelem,
• gyapot - termelékenység növelése,
• állat- és növény-egészségügyi hatóságok közötti együttműködés (az APHIS koordinálásában),
• vízgazdálkodás,
• stratégiai kezdeményezések,
• Cochran és Borlaug csereprogramok,
• Mezőgazdasági Információs Ügynökség felállítása,
• talajgazdálkodás (sótartalom csökkentése),
• halgazdálkodás.
Irak
A három ország közül itt a legkisebb a szerepe a mezőgazdaságnak: a munkaerő 15 %-át, a GDP 8 %-át adja. A mezőgazdasági termelés a természeti adottságok miatt igen nehézkes, az ország búzafogyasztásának 70 %, rizsfogyasztásának 90 %-át teszi ki az import. Az Irakba irányuló amerikai export (ex-búza) 2009-re 29 %-kal nőtt, és 155 millió dollárra rúgott. Az amerikai búzaexport 2009-re lenullázódott, azonban 2008-ban 772 millió dollárt (!) ért el. Jelentős továbbá az Irakba irányuló amerikai rizs- és baromfihús-export is (65, illetve 87 millió dollár). Irak kormányzati beszerzési ügynökségek által dominált; Berman szerint nem könnyű bejutni, és hosszútávon megmaradni a piacon. Mindezt a kétoldalú kereskedelem volatilis jellege is alátámasztja.
Az USDA iraki tevékenysége már egyfajta átmenetet jelent a fejlesztési segélyezésből a hagyományos kereskedelmi kapcsolatok irányába. Országos szinten az együttműködés elsősorban képzésre, kapacitásépítésre, valamint az állat- és növény-egészségügyi helyzet javítására irányul. Helyi szinten pedig folyamatban vannak különböző projektek az öntözéstechnológia és a talajgazdálkodás korszerűsítésére, zöldségtermesztésre, élelmiszer-feldolgozásra és gazdálkodói szervezetek kialakítására.
Dr. Tóth Attila
Forrás: VM
