A jelenlegi amerikai tejtámogatási rendszer öt pillérre épül:
1. ártámogatás - intervenció (Dairy Product Price Support Program – DPPSP)
2. közvetlen támogatás (Milk Income Loss Contract - MILC)
3. szövetségi tejpiaci rendtartás (Federal Milk Marketing Order – FMMO)
4. exporttámogatás (Dairy Export Incentive Program – DEIP)
5. kedvezményes vámkvóta-rendszer (TRQ) és védővámok.
A DPPSP alapján az állam vajat, sajtot és tejport (nonfat dry milk) vásárol fel meghatározott minimumáron a feldolgozóktól. Az utóbbi 12 évben elsősorban tejporra hirdettek intervenciót (kivétel 2009), azt sem sűrűn, mert a tejpor piaci ára általában a minimumár felett járt. A DPPSP a kereslet és az árak drámai csökkenése esetén – mint például 2009-ben – közvetetten hozzájárulhat a termelői árak stabilizálásához. A programmal szembeni kritika, hogy a tejpor (NFDM) irányába torzítja a termelést, raktározásra késztet export helyett, és nem jelent megfelelő beavatkozási módszert akkor, amikor az árak relatíve magasak, de a termelési költségek is, ezért a termelők veszteséget realizálnak. Castaneda szerint a DPPSP ténylegesen nem csak az amerikai, hanem például az új-zélandi termelők számára is ártámogatást jelent azzal, hogy az amerikai kormány a tejfelesleg egy részét közpénzen felvásárolja, és ezzel a világpiaci árak stabilizálásához hozzájárul.
A MILC alapján a termelő közvetlen támogatásban részesül, amennyiben a bostoni folyadéktej-ár 16,94 $/cwt (célár) alá esik. A támogatás a célár és a piaci ár különbségének 45 %-a, és a termelőnkénti éves felsőhatár 2,985 millió font, amely egy körülbelül 160 tehenes farmra van méretezve. Utóbbi kitétel azt jelenti, hogy a nagyobb méretű farmok – Kaliforniában például az átlag farm 850 tehenet számlál – a termelésük jelentős része után nem részesülnek támogatásban (Castaneda szerint a rendszer ezért a teljes amerikai tejtermelés mintegy 30 %-át fedi csak le). Ezen kívül a MILC sem véd a magas takarmányárakkal szemben.
A felvásárlók a tejszövetkezeteknek 1925-től kezdődően a tej felhasználásának módja (folyadéktej/sajt/vaj stb.) szerint fizettek, azonban ez az önkéntes árazási rendszer a 30-as években a gazdasági válság miatt összeomlott. Az árstabilitás megteremtése érdekében hozták létre a FMMO-t, amely osztályonként (Class I-IV) tesz közzé minimum felvásárlási árakat, és védi a termelők felvásárlókkal szembeni alkupozícióját. A FMMO az ország folyadéktej-termelésének 2/3-át lefedi, de Kalifornia például önálló tejpiaci rendtartással rendelkezik. A FMMO-minimumár a nagykereskedelmi tejtermék-árakhoz kötött, velük együtt fluktuál.
Az 1985-ben bevezetett DEIP eredetileg tiszta exporttámogatás volt válaszul az EU export-visszatérítési rendszerére, később azonban piacfejlesztési jellegű elemeket is tartalmazott. a 90-es években folyamatosan működött, 2004-től aztán szünetelt, míg 2009-ben az USDA a válságra való tekintettel újra bevezette.
Megjegyzendő, hogy az NMPF működtet egy állami közreműködéstől független, saját programot (Cooperatives Working Together) is, mely segítségével 2008-2009-ben 276.000 tehén selejtezését támogatták, amely a 2009-es tejtermelés 3 %-ának feleltethető meg.
A NMPF javaslata alapjaiban változtatná meg az amerikai támogatási rendszert: eltörölné a DPPSP-t és a MILC támogatási rendszerét, helyette két új támogatási formát vezetne be, a Dairy Producer Margin Protection Programot[1] (DPMPP) és a Dairy Market Stabilization Programot[2] (DMSP). Castaneda szerint a javaslat forradalmi jellege abban áll, hogy a „takarmányozási marzsot” (tej termelői átlagára – takarmányköltségek) állítja a piacszabályozási rendszer középpontjába az árak helyett.
A DPMPP gyakorlatilag egy támogatott jövedelembiztosítási konstrukció, hasonló a növényi termékek esetében már régóta működő terménybiztosítási rendszerhez. Két részből áll:
• alapprogram: országos, önkéntes, ingyenes (100 %-ban támogatott), katasztrófajellegű védelmet biztosít,
• kiegészítő program: országos, önkéntes, térítés ellenében (részben, degresszív módon támogatott), az alapprogramon felüli védelmet nyújt.
Az alapprogram legfeljebb a Congressional Budget Office által előrevetített éves marzs 50 %-át +/- 1 dollár garantálja (garantált alaphaszon), és csak a termelő éves tejtermelésének 90 %-áig terjed. Castaneda szerint a garantált alaphaszon az alapprogram esetében relatíve alacsonyan – az első években várhatóan 4 $/cwt[3] környékén - áll majd be, ami arra elegendő, hogy a termelő ne veszítse el a gazdaságát. Összehasonlításképpen: 2009-ben a marzs 2 $ alatt volt. A kiegészítő biztosítást csak meghatározott plafon erejéig lehet igénybe venni – várhatóan 6-8 dollár/cwt – a biztosítási profitszerzés megakadályozása érdekében. A programot végrehajtó USDA 3 havonta tesz közzé átlaghaszon adatot, amelyet összevet a garantált alaphaszonnal, ami alapján kiderül, hogy a termelő jogosult-e kifizetésre a negyedéves termelése vonatkozásában. Minden termelő a gazdasága vonatkozásában csupán egy történelmi, hároméves termelési átlagon alapuló tejtermelési bázist tud bebiztosítani, amely a farmhoz kapcsolódik, és 5 évente megújítandó. Érdekesség, hogy a DPMPP-t nem a terménybiztosítási rendszer konstrukciójában – privát biztosítókon keresztül – tervezik végrehajtani, hanem az USDA egyik ügynökségének (Farm Service Agency) juttatnának többletfeladatokat.
A DMSP egy lépés a kínálatmenedzselt termékpálya irányába, a programban való részvétel kötelező minden tejtermelő számára. A rendszer alapja a minden termelő számára megállapított bázisértékesítés, amely nem fix, hanem háromhavi mozgó értékesítési átlagon vagy a termelő választása alapján az előző évi adatokon alapul. Amennyiben a fentieknek megfelelően kiszámított havi átlagmarzs 2 hónapon keresztül egy meghatározott szint alatt marad, a termelő az USDA jelzése alapján két opció közül választhat:
• meghatározott százalékkal csökkenti az értékesítését egy hónap alatt vagy
• a tejet átvevő szövetkezet/felvásárló az átvételi ár meghatározott százalékát visszatartja, és egy közös alapba fizeti be.
A levont és befizetett „illeték” felett egy termelőkből álló tanács rendelkezik, amely a befolyó összegből például tejterméket vásárolhat fel a piacról és élelmiszerbankoknak adhatja, exportpromóciós tevékenységet folytathat stb. Amennyiben a cheddar sajt vagy a sovány tejpor átlagára a 2 egymást követő hónapban 20-30 %-kal meghaladja a világpiaci árat, a fenti intézkedések hatályukat vesztik, kivéve, ha a marzs 4 $/cwt alatt marad. A DMSP működését az alábbi táblázat mutatja be:
A fenti táblázatból látszik, hogy a rendszer a marzs csökkenésének mértékhez igazítva ösztönöz az értékesítés visszafogására.
A NMPF ezen felül előirányozza az FMMO módosítását – főként az árak meghatározására szolgáló formulára vonatkozóan - is, bár az alapstruktúrát változatlanul hagyná.
A javaslat várhatóan a következő, ötéves farmtörvény előkészítése során kiemelt figyelmet kap.
________________________________________
[1] Tejtermelői Haszonvédelmi Program
[2] Tejpiaci Stabilizációs Program
[3] 1 cwt = 45,3 kg.
Dr. Tóth Attila
Forrás: VM
