Az új törvény fő célja a hulladékképződés megelőzése, a képződő hulladék minél nagyobb arányú begyűjtése és hasznosítása. A törvény szemléletváltásra ösztönöz, rendelkezik az elkülönített gyűjtési rendszer felállításáról, a hasznosítási arányok növeléséről, a gyártó kiterjesztett felelősségéről. Az intézkedések hatására egységesebb és hatékonyabb lesz a hazai hulladékgazdálkodás rendszere, kevesebb hulladék képződhet és több hasznosulhat.
A hulladékképződés megelőzéséről és a hulladékgazdálkodásról szóló törvény új logikai rendszerre épül, új és pontosított fogalmakat vezet be, intézkedéseket és kötelezettségeket állapít meg. Az elmúlt tíz év gyakorlati tapasztalatai alapján lehetőséget biztosít az intézkedések egyszerűsítésére.
Fontos új elemként, és önálló fejezetben jelennek meg az egyes hulladéktípusra vonatkozó különös szabályok: a biohulladék, a hulladékolaj és a veszélyes hulladék gyűjtésének és kezelésének általános szabályai. Mindezen túlmenően a törvény átláthatóbb és egyértelműbb nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségeket állapít meg.
Az új törvénytervezet továbbfejleszti a hulladékhierarchia rendszerét, amely a hasznosítási lehetőségeken belül is elsőbbségi sorrendet határoz meg. Mindenekelőtt arra kell törekedni, hogy csökkentsük a hulladék képződését úgy, hogy előnyben részesítjük az hulladékszegény technológiák alkalmazását, a kevesebb szennyező anyagot kibocsátó termékek előállítását, vagy a hulladékként kockázatot jelentő anyagok kiváltását.
Másodsorban arra kell törekedni, hogy a képződő hulladékot fajtánként elkülönítve begyűjtsék, majd újrafeldolgozásra alkalmassá tegyék. Lehetőség szerint csak azt a hulladékot ártalmatlanítsák, amelynek hasznosítása nem lehetséges. A törvény rendelkezik a hulladékstátusz megszűnésének eseteiről is, előírva azokat a feltételeket, milyen esetekben válhat a hulladékból ismét hasznos termék.
A képződő hulladék mennyiségének és veszélyességének csökkentése érdekében az új törvény a környezetvédelmi hatóságoknak és a települési önkormányzatoknak hat évre kiterjedő Nemzeti Megelőzési Program kidolgozását írja elő, amely meghatározza az adott területre vonatkozó megelőzési célokat és intézkedéseket. Ez a területi és a helyi hulladékgazdálkodási tervek részét képezi, és hozzájárul ahhoz, hogy a hulladék képződésének megelőzésére irányuló célkitűzések és feladatok a korábbinál szervezettebb keretek között valósuljanak meg, továbbá könnyebben nyomon lehessen követni az intézkedések által elért eredményeket.
Az új törvénytervezet rendelkezik az elkülönített hulladékgyűjtési rendszer egész országra kiterjedő kötelező bevezetéséről, amelyet 2015-ig kell elindítani. 2020-ig a háztartásokból származó üveg, fém, műanyag és papír hulladék 50%-át, a nem veszélyes építési-bontási hulladék 70%-át vissza kell gyűjteni és anyagában hasznosítani.
Az új jogszabály rendelkezik a hulladékstátusz megszűnésének eseteiről is, előírva azokat a feltételeket, amelyek teljesülése esetén az anyag vagy a tárgy hulladékként megszűnik, hasznosításával elhagyhatja a hulladékkört, és ismét termékké válik. Ez azt jelenti, hogy meghatározott feltételek esetén – pl. van rá kereslet a piacon, használata nem jár nagyobb környezetveszélyeztetéssel vagy az emberi egészséget károsító hatással, mint az eredeti anyag vagy tárgy használata – a hulladékból ismét hasznos, emberi szükségleteket kielégítő termék lehet.
Az új törvényben a jogalkotó pontosította a kiterjesztett gyártói felelősség elvét. Ennek értelmében a termék előállítójának már a gyártásnál gondoskodnia kell arról, hogy a termékből származó hulladék mennyisége és veszélyesanyag-tartalma minél kisebb legyen, a termék hosszabb ideig betölthesse használati funkcióját, egyszerűbben javítható, és hulladékká válása után könnyen hasznosítható legyen. A gyártónak külön jogszabályban meghatározott termékeknél a képződő hulladékok összegyűjtéséért és kezeléséért is felelősséget kell vállalnia.
Forrás: VM Sajtóiroda
