A Mi Di Farmot az elmúlt tíz év legsikeresebb sertéstelepének tartja a szakma, ez idő alatt 11 kiállítási díjat kapott. A Hungahib 39-es kanok értékesítése - bármilyen jó minőséget is örökítenek - csökkent az elmúlt esztendőben.
- Ez egy magyar szellemi termék, az 1960-as években tenyésztették ki a Hungahib 39-est - magyarázza Slezák György, a, Hungapig Kft. igazgatója. - Ez egy négyvonalas hibrid, ebben világfajták vannak „összegyúrva”. Ezt a sertést nemcsak tenyészteni, hanem fogyasztani is jó, tehát van élvezeti értéke. Ennek még ízletes a húsa, nem kifejezetten extrudatív, tehát jó minőségű.
- Mit mondana egy háziasszonynak, miért vásárolja?
-Azért, mert nem szembesül azzal a ténnyel, hogy egy férfitenyérnyi húsból gyerektenyérnyi hús marad a sütés végére.
- Ennek a tudatosítása csak marketing kérdése?
- Döntően igen. Tehát a fogyasztót kell megszólítani, a fogyasztónak kell tudatosítania, hogy miért érdemes az ebből készült termékeket vásárolnia. A pénz azonban hiányzik a marketinghez. Meg talán a fogyasztó sem figyel még ezekre az előnyökre. Pedig ez az egyetlen esélye az országnak. Mi a mennyiségi termelésben ma már nem vagyunk tényező, viszont a minőségi termelésben van olyan szegmens, amit csak mi tudunk produkálni, hisz erre vagyunk predesztinálva itt, a Kárpát-medencében.
- Mindez bizonyára igaz, de drága.
- Mi a drága? A húsból 20 százalékban kisülő víz, amit a háziasszony hús gyanánt megvásárol, vagy az igazi, ízletes, minőségi sertéshús?
A jó tenyésztési eredmények ellenére a viharfelhők már néhány éve gyülekezni kezdtek a Mi Di Farm fölött. Az akkori, 50 ezer forintos tonnánkénti gabonaár megpecsételte a tenyészet sorsát. A felszámolást a tulajdonosváltással sikerült megelőzni.
- Ez egy családi gazdaságként indult. Itt minden dolgozó hivatalosan be volt jelentve És azért nem volt nyereséges mert a trágya elhordásért fizettem, akárcsak a szalmáért, mert nincs területem - sorolja a bajok forrásait Mikula Júlia, a Mi Di Farm Kft. ügyvezetője. - Ilyen körülmények között nem tudtam fedezni a telep fenntartásának a költségeit. A Hungapig Kft. segített abban, hogy fenn tudjunk maradni, különben valószínű, hogy a bank elárverezte volna az egész telepet. Tulajdonosváltás következett be, és ma 100 százalékig a Hungapig Kft. a tulajdonos. Ebben a helyzetben elégedett lehetek, mert így megmaradt a telep, van esélyünk arra, hogy fejlődjünk, én pedig itt maradhattam, és azt csinálhatom, amit szeretek.
- Mindez nagyon fontos, de a legfontosabb az lenne, hogy minden tenyészállat elfogyjon erről a telepről. Mi az oka annak, hogy idén kevesebb fogyott, mint tavaly?
- Mivel sok hízótelep megszűnt, ennek megfelelően a kan eladás is csökkent.
- Mi lenne a megoldás?
- Én mindenképpen a mezőgazdaságra voksolnék, mint szakember, és mint vidéken élő ember is. Mert nincsen más lehetőségünk a megélhetésre. Nekem is, ha nem lenne ez a munkalehetőség, gyakorlatilag munkanélküli segélyért kellene járnom a hivatalba, mert nincs a környéken a szakmámnak megfelelő munkahely.
Nyíri András, a Hungapig Kft. tenyésztési osztályvezetője szerint elsősorban az általános piaci helyzet miatt csökken a kanok értékesítésének.
- Sajnos, Magyarország sertésből importra szorul, és a hazai tenyésztés és a hazai előállítás egyre inkább csökken. Én erre vezetném vissza az értékesítéseink visszaesését. Az egyik kitörési pont a kelet-európai piacokon való jelenlétünk növelése. Oroszországban, Belorusziában, Romániában, Szlovákiában is tudunk eladni kanokat, jók a visszajelzések. Például egy belorusz telepnek tavaly 31 kant adtunk el erről a telepről - mondta befejezésül a szakember.
