A Vidékfejlesztési Minisztériumban készül a Magyar Élelmiszerkönyv szabályrendszerének átalakítása. Az érvényben lévő szabályozás kiegészül a magyar hagyományokra, illetve a magasabb szintű minőségi elvárásokra alapozott önkéntes rendszerrel, az úgynevezett emelt szinttel. A kétszintű szabályozás részeként 2010 novemberében elkészült a megkülönböztető minőségi jelöléssel ellátott lekvár- és szörp termékkategória szabályozás.
Az új előíráscsomag elsősorban azokat az élelmiszergyártókat szeretné segíteni, akik igényesebb, magasabb hozzáadott értékű, kiemelkedő minőségű termékeket állítanak elő- mondta előadásában az államtitkár. Kardeván Endre kitért arra is, hogy a Vidékfejlesztési Minisztérium fontosnak tartja a fogyasztói minőségtudatosság és a magyar termékekhez kötődő lojalitás erősítését. A megkülönböztetett minőségi jelzéssel ellátott termékek népszerűsítésének érdekében a tárca egy megfelelő módon megválasztott agrármarketing-stratégiával és eszközrendszerrel kívánja a fogyasztók figyelmét ráirányítani a változásokra.
A termékek minőségét érzékeltető, közérthető jelölésre azért is szükség van, mert a hazai boltok polcain ma már gyakorlatilag minden második lekvár külföldi eredetű – derült ki a Corvinus Egyetem nemrégiben lezajlott kutatásából. A fogyasztók sokszor azért sem választják a magasabb minőségű hazai termékeket, mert nincsenek tisztában azzal, hogy mennyivel kapnak többet a pénzükért.
A prémium szint követelményeinek meghatározásával a minisztérium célja, hogy változást idézzen elő az értékarányos ár fogyasztói megítélésében, elismerje a gyártók minőségi törekvéseit és jobb minőségű élelmiszerek előállítására ösztönözze őket. Az emelt szintnek megfelelő lekvároknál például nem alkalmazható tartósítószer, mesterséges színezék, aroma, és mesterséges édesítőszer. Az emelt szintű, vagyis prémium minőségű szörpök ugyancsak nem tartalmazhatnak tartósító- vagy édesítőszert. Mindemellett az emelt szintnek megfelelő lekvároknak és szörpöknek az első szintű – vagyis a minimális – követelményeknél lényegesen több, csaknem kétszeres mennyiségű gyümölcsöt kell tartalmazniuk.
A különleges minőségű lekvárféléket csak üveg, cserép vagy porcelán csomagolásban lehet forgalomba hozni, a második szintű szörpöknél pedig az üvegcsomagolást nevezi meg a szabvány alapfeltételként. A csomagoláson utalni kell a gyümölcstartalomra.
A három kötetből álló Magyar Élelmiszerkönyv I. kötete a kötelező előírásokat tartalmazza, míg a III. a Hivatalos Élelmiszervizsgálati Módszergyűjtemény. A II. kötet a jogilag közvetlenül nem kötelező előírásokat, az úgynevezett irányelveket foglalja magába. Ezeknek az alkalmazása általánosságban nem kötelező, azonban a gyártónak a kiemelkedő minőségre utaló megnevezés – például a „prémium” vagy „különleges minőségű” jelzők – használatakor meg kell felelnie az irányelvben foglaltaknak. A szabályozás fontos eleme az is, hogy ezeket az előírásokat nem csak a hazai gyártóknak, hanem az importőröknek is teljesíteniük kell, amennyiben az élelmiszerkönyvben meghatározott megnevezéssel kívánnak hazánkban forgalmazni egy adott terméket.
A kétszintű szabályozás részeként először a megkülönböztető minőségi jelöléssel ellátott mézfélék szabályozására lépett életbe 2009-ben. Jelenleg előkészítés alatt áll a különleges tejtermékek, valamint a sütőipari termékek szabályozásának kidolgozása is.
A kétszintű élelmiszerkönyvi szabályozás szervesen illeszkedik abba a tudatos kormányzati törekvésbe, amely a magasabb hozzáadott értékű, jobb minőségű hazai élelmiszerek fogyasztására szeretné megnyerni a tudatos vásárlókat.
Forrás: Vidékfejlesztési Minisztérium Sajtóirodája
