Eötvös Lóránd 1889. június 24-én tartott Akadémiai Elnöki megnyitó beszédében arra utalt, hogy az MTA alapvető feladata a tudomány és az irodalom magyar nyelven való művelése és terjesztése. Megállapítja: „Leghátrább állunk a tudományos kézikönyvek dolgában. A színvonalas magyar nyelvű kézikönyv ritka. Főként azok a szakkönyvek fontosak, melyek hazánkra vonatkoznak.”
A 124 évvel ezelőtt megfogalmazottak mit sem veszítettek időszerűségükből. A természeti erőforrásokhoz mint a talaj, víz, éghajlat, illetve az agronómiai-gazdálkodási-környezeti viszonyokhoz kapcsolódó kutatások bizonyos specifikummal rendelkeznek és a nemzeti tudományok (Hungaricum) körébe tartoznak. Létezik ugyanis magyar talaj, valamint földtani, hidrológiai, éghajlati, agronómiai, gazdálkodási környezet. Eltérő a csapadék mennyisége, részben a minősége, a hőmérséklet, a napsütéses órák száma, a talajok és növények minősége, vizeink összetétele stb. Részben már növényeket termesztünk és másképpen gazdálkodunk.
Az eltérő természeti, talajtani, vízrajzi, éghajlati és gazdálkodási körülmények között nyert összefüggések és kutatási eredmények közvetlenül nem vihetők át más helyre, mert adataik részlegesen érvényüket vesztik, illetve félrevezetők. A természeti erőforrásokhoz kapcsolódó hazai kutatások helyettesíthetetlenek, mert másutt és mások által el nem végezhetők. Eredményeire gazdasági döntések,hazai szabványok, környezetvédelmi előírások, hasznosítással összefüggő szaktanácsadási és gazdálkodási eljárások épülnek. E kutatások mélysége és mennyisége határozza meg végső soron a gazdálkodás és irányítás hatékonyságát és ezzel az ország jólétét. Adataik nem évülnek el.
A növénytáplálási, műtrágyázási és általában a talajtermékenységi alapkutatásokkal szembeni igény ugrásszerűen megnőtt a 70-es évek elejére. Nem lehet tájakra, régiókra vagy talajtípusokra úgynevezett „optimális NPK adatokat/arányokat” javasolni. Mint azt az 1950-es, 1960-as években gondoltuk. Az adag-arány NPK tartamkísérletek informatikai ereje csökkent idővel. A szaktanácsadás táblaszinten folyik. A tapasztalat-átvitel eszköze az agronómiailag és élettanilag értelmezhető növény-és talajvizsgálat.
A szerző 1973 őszén állította be műtrágyázási tartamkísérletét az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézete Nagyhörcsök Telepén, mészlepedékes csernozjom talajon. A kísérlet új kutatási irányzatot honosított meg, új szemléletet teremtett. Tápláltsági szituációkat hozott létre: gyenge, közepes, kielégítő, túlzott vagy káros. Mindhárom meghatározó fő tápelem tekintetében, az összes lehetséges változót beállítva. Ezzel képes volt reprezentálni mindazon minőségileg eltérő tápláltsági viszonyokat, melyek az üzemek gyakorlatában előfordulnak, illetve előfordulhatnak a jövőben.
Lehetővé vált egyidejűleg vizsgálni mind a hiányos vagy túlzott, egyoldalú vagy kiegyensúlyozott stb. tápelemkínálat hatását a talajra és a növényre. Számszerű összefüggéseket állapítottak meg a növények termése, makro- és mikroelem tartalma, minőségi jellemzői, betegségellenósága, gyomosodási viszonyai között a tápláltság függvényében. Az eredményeiket részletes talajvizsgálati és növénydiagnosztikai adatokhoz kötötték, határértékeket kidolgozva a műtrágyázási szaktanácsadás számára. A kísérlet lehetővé tette a főbb ionantagonizmusok és szinergizmusok feltárását szabadföldi viszonyok között, értelmezésüket és beépítésüket a trágyahatások magyarázatába és ezzel a szaktanácsadásba. Az elmúlt 4 évtized folyamán a szerző munkatársaival 24 szántóföldi növényfajra és telepített gyepre állapított meg talajvizsgálati és növénydiagnosztikai optimum, hiány és túlsúly ellátottsági határkoncentrációkat.
A kísérlet sikeresen integrálta a rokontudományok képviselőit: talajbiológia, gyomtudomány, növénykórtan, takarmányozástan, élelmiszeripar (söripar, növényolajipar, kenderipar, cukoripar, alkaloida ipar minőségvizsgáló laboratóriumai és szakemberei). Ezzel lehetővé vált a jelenségeket és folyamatokat úgy megismerni összetettségükben, ahogy azok a természetben megjelennek. Rendszeresen folytak talajkémiai és időnként speciális talajbiológiai vizsgálatok. A szántott réteg elemzésén túl 6 m-ig terjedő mélységi mintavételekre is sor került, hogy az egyes elemek kimosódását, talajvízbe jutását nyomon kövessék. Az alkalmazott ICP technika segítségével 20-25 elemet határoztak meg rutinszerűen. Emellett vizsgálták az oldhatósági formákat, elemfrakciókat.
A kísérletek első évtizedének tanulságait összefoglaló kiadvány 2012-ben 177, míg a következő 17 év eredményeit bemutató kiadvány 356 oldalon 2013-ban jelent meg az Akaprint Nyomda kiadásában, fóliázott kötésben. Az előszót követően kerül sor a termőhely, valamint a kísérleti körülmények leírására. Az eredmények évenként, a vizsgált növények sorrendjében vannak bemutatva. Az első 10 évben búza (2 éven át), kukorica (2 éven át), burgonya, őszi árpa, zab, cukorrépa, napraforgó, mák. A következő 17 évben: őszi repce, mustár, sörárpa, olajlen, szója, rostkender, borsó tritikále, szemescirok, silókukorica, sárgarépa, rozs, köles, bab, olaszperje (2 éven át), spenót.
Az évente kapott tízezres nagyságú adattömeget statisztikailag precízen értékelve az első évtizedben 99, a második 17 évben 210 táblázat foglalja össze. A szerző és munkatársai minden év főbb tanulságait külön is megfogalmazzák magyar és angol nyelven. Közlik a megjelent tudományos cikkek táblázat címeinek angol fordításait, hogy az eredményeket az idegen nyelvű olvasók számára is elérhetővé tegyék.
Az első 10 év kutatásairól 52, a következő 17 évről 87 saját közlemény számol be. Az egyes közlemények általában nagyívű történeti és nemzetközi áttekintést adnak a vizsgált növényfaj szakirodalmából. A munka külön értékét képezi az ismeretek ilyetén összegzése, német/orosz/angol/magyar források értékelése évszázados áttekintéssel. Az első 10 év kultúráit tárgyalva 125, a másik 17 évet érintve 223 szakirodalmi hivatkozás történik.
A kiadványok borítóján feltüntették az alapul szolgáló közlemények társszerzőit. A lista 34 nevet tartalmaz a kísérlet 4 évtizedét, az utóbbi 13 évben telepített gyep közléseit is tekintetbe véve. Számosan már nincsenek velünk. De tovább élnek munkáikban, melyre épülhet egy szakszerűbb gazdálkodás. A könyveket végül az MTA ATK Talajtani és Agrokémiai Intézet által 1980-2013 között publikált kiadványok címjegyzéke zárja 26 tételt felsorolva.
Az ismertetett munkák ajánlhatók a kutatás, oktatás, szaktanácsadás és tágabban minden, a téma iránt érdeklődő számára. Letölthetők a korábbi kiadványokkal együtt az MTA ATK TAKI honlapjáról: www.mta-taki.hu, illetve ingyen hozzáférhetők, míg a készlet tart.
Prof. Dr. Németh Tamás
