Évtizedek óta pusztítja a gesztenyéseket a Kínából származó Cryphonectria parasitica, ismertebb nevén a kéregrák. A gomba megjelenése óta több mint 1000 hektárnyi faállomány tűnt el hazánkból, lehetetlenné téve ezzel az igen kiváló beltartalmi értékekkel bíró magyar gesztenye ipari méretű termesztését. Az Állami Gyümölcskutató Intézet munkatársai hosszú idő után most vállalkoztak arra, hogy nagymarosi kísérleti telepükön, intézményesített keretek között végső megoldást találjanak az egész Európát sújtó problémára. A cél kettős: megmenteni a még ép állományt és gyógyírt találni a kéregrákra, akár egy új, rezisztens fajta kinemesítésével.
Szervezett és intézményesített keretek között keresik az Állami Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutatóintézet nagymarosi kísérleti telepén a kéregrák ellenszerét. Az intézmény munkatársai szerint óriási probléma, hogy noha a Cryphonectria parasitica évtizedes gondot jelent egész Európában, hosszú ideje nem történt összefogott kezdeményezés a megoldásra.
A magyar gesztenye igen magas beltartalmi értékeinek és fizikai adottságainak, azaz nagy szemméretének és belső héj szerkezetének köszönhetően az egyik legértékesebb a világpiacon, ám ipari mennyiségű termesztése mára már szinte lehetetlenné vált. Hazánk egyik legnagyobb gesztenyés térsége Nagymaroson található, de a kéregrák terjedésének köszönhetően pusztulásra van ítélve. Ezért a Kutatóintézet hadjáratot indított a betegség ellen, hogy megmentse a gesztenyéseket.
„Kettős célt szeretnénk elérni. Végső megoldást akarunk találni erre a súlyos problémára, valamint arra is törekszünk, hogy a még épen maradt gesztenyéseinket megvédjük a további fertőzésektől. A kéregrák felbukkanása óta gyakorlatilag leállt a gesztenyenemesítés hazánkban. Értékelve a helyzetet, arra a következtetésre jutottunk, hogy a hazai fajták nemesítőiként és tulajdonosaiként meg kell fékeznünk a gesztenyések pusztulását. Jelenleg elemzéseket, teszteléseket végzünk, és egyre inkább úgy látjuk, a hosszú távú megoldás egy a kéregrákra toleráns fajta kinemesítésében rejlik” – mondta Kasztovszky Zoltán, a kutatóintézet ügyvezető igazgatója, aki szívügyének érzi a nagymarosi liget sorsát és a megmaradt gesztenyeállomány megóvását.
Az Állami Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutatóintézet nagymarosi gesztenye génbankjában jelenleg több sebkezelési módszerrel kísérleteznek. Az ősi háztáji marhatrágyás keverék alkalmazása mellett, amelynél munkára fogják a több milliárdnyi mikroorganizmust a gomba ellen, már évtizedek óta ismert olajfesték alapú keverékekkel, illetve fagéllel dolgoznak. Utóbbi amellett, hogy védi a fa törzsét, a kérgen lévő sebeket is lezárja, megakadályozva ezzel a fertőzés terjedését.
Az egykor Kínából érkező, Európában egyre terjedő fertőzést az illegális gesztenyeszedés tovább fokozza. A vandálok ugyanis bottal ütik a fákat, hogy a földre hulljon a termés, felsértve ezzel a fa kérgét. Így tudtuk nélkül, fáról-fára járva könnyedén áthurcolják egyik növényről a másikra a gombát. Az Állami Gyümölcstermesztési Kutatóintézetnek ezért a biológiai védekezés mellett fokozott figyelmet kell fordítania a nagymarosi terület őrzésére, hogy távol tartsa az illetéktelen betolakodókat, akik könnyen kárt tehetnek az eddig sikeresen kezelt fákban is.
