A Biodiverzitás Stratégia keretében célként megfogalmazták azt is, hogy az érzékeny területeken (pl. városi zöld területeken) a növényvédőszer felhasználást teljesen meg fogják szüntetni.

A továbbiakban egyre kevesebb növényvédő szerrel, egyre több beköltöző vagy behurcolt károsítóval számolva és egyre szélsőségesebb időjárási viszonyok között kell biztosítanunk a növények egészségét. Talán az egyik legaktuálisabb kérdés az, hogy meddig érdemes küzdeni a meglévő növényeinkért és milyen eszközöket vessünk be pl. a 100 éves vadgesztenyékért? Nélkülözhetjük-e az oxigéntermelésüket, az árnyékukat és a látványukat? Mire cserélnénk le a jól ismert fajokat? Néhány kísérletet is érdemes lenne elvégezni pl. a biostimulátorokkal, biokondícionálókkal. Ezek nem minősülnek növényvédő szereknek, a későbbi években is használhatóak. Fel kell készülnünk arra, hogy nem szabad használni a kémiai növényvédő szereket a közterületeken! Évekkel ezelőtt így történt ez a közterületi kullancsirtás esetében is – vetették fel a problémát a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara munkatársai az Agro Napló által is megkapott összegzésükben.

A NAK Párizs, London és Budapest növényvédelméről szóló tavalyi cikkét itt találják. Arról azonban nem találtak adatokat, hogy pl. Párizsban, ahol a parkokban leállították a kémiai növényvédelmet, hogyan néznek ki a vadgesztenyék, platánok és a buxusok. Azt sem sikerült kideríteni, hogy milyen ápolási, táplálási, öntözési lehetőségeik vannak? Párizsban valószínűleg nagyobb büdzsével rendelkeznek ehhez, és így jobb egészségi állapotban tudják tartani a növényeket. Az erősebb növények egy bizonyos szintig visszaverik a károsítók támadását, illetve gyorsabban kiheverik a kártételüket. Ha pedig a már különben is jó kondíciójú párizsi fák, bokrok védelmét megsegítik valamilyen „vegyszermentes” módszerrel (biológiai védekezés, fénycsapdák, feromoncsapdák stb.), akkor elképzelhető, hogy jól néznek ki a parkok, fasorok a kémiai hatóanyagok nélkül is.

Az alábbi grafikont a Fiumei úti Sírkertben Rákos Katalin és Prutkay János készítették a tavalyi méréseik alapján. A három csapdát a kerítésen belül, a temető három fasorába helyezték ki, egymáshoz viszonylag közeli fákra és hetente rögzítették a rajzási adatokat. A színes oszlopok jól mutatják azt, hogy egy kerten belül is eltérés lehet a molyok rajzási időpontjában és főleg a befogott kártevők mennyiségében.

Ahol sok kártevőt fog a csapda, ott nagy a „fertőzési nyomás”, ott nagy kártételre számíthatunk védekezés nélkül. A permetezés időpontjának a kitűzésében is segítenek rajzási görbék.

Tehát a legpontosabb eredményt akkor lehet megkapni, ha közvetlenül a kezelésében lévő fákra helyezzük ki a csapdákat. Ezt a tanácsot minden megfigyelendő rovar esetében érdemes megfogadni. Különböző előrejelző eszközökkel, szín- és feromoncsapdák alkalmazásával lehet követni pl. a vadgesztenyelevél-aknázómoly, a selyemfényű puszpángmoly, a virágbimbókat is kilyukasztó gyapottok-bagolylepke rajzását. A felsorolt rovarok esetében a varsás csapdákat érdemes választani (VARL, illetve a VARL+ típusok)!

A NAK korábbi cikke a témában ide kattintva tekinthető meg.

(Forrás: NAK)