Mégis hogyan? Felszántjuk a Marsot? Aztán uszály helyett teherűrhajón ideszállítjuk a búzát? Annyira már vagyunk zöldek, hogy az Amazonas esőerdőjét ne vágjuk ki teljesen, annyira pedig realisták, hogy belássuk, a Szaharában nem tudunk vizet fakasztani. Akkor, mégis hogyan?

Addig már eljutottunk, hogy japán informatikai vállalatok feleslegessé váló gyárépületeiket előszeretettel alakítják át „salátagyárrá”, zöldségüzemmé (lásd Panasonic, Hitachi, Sony stb.), ahol gyakorlatilag számítógépek és robotok termesztik nekünk a tányérra valót. Azt is tudjuk, hogy Dubaiban, a sivatag közepén van a világ legelső teljesen automatizált eperültetvénye egy acélcsarnokban, ahol a termesztést szintén számítógépek felügyelik, automata rendszerek öntöznek, szellőztetnek, illetve juttatnak ki tápanyagot, s emberi kézre csak a szüretkor van szükség. Mondani sem kell talán, hogy mindezt okostelefonon keresztül kontrollálják, méghozzá japánból. Az emírség lakói büszkék a saját eprükre, ami a sivatagban terem. De, vajon az ilyen innovatív megoldásokkal jól lakik-e mindenki?

Nos, nyilván nem, de a fenti példák is szemléltetik, hogy manapság az informatikai és infokommunikációs eszközök szervesen beépültek a mezőgazdaságba, mint a nitrogén a helyesen művelt szántóföldbe.  És a szántóföldnél álljunk is meg egy rövid időre!

Méghozzá azért, mert a digitális eszközök – szerencsére – már a szántóföldet sem hagyják művelés nélkül. Létezik egy ma még a Lajtától keletre kevésbé ismert fogalom: a precíziós gazdálkodás. Hogy ez pontosan mi mindent jelent, azt még a legtöbb agronómus sem ismeri egészen, nemhogy a gazdálkodók, de a lényege a költségcsökkentés, a hozamtöbblet és a környezetvédelem, ami jelen esetben nem az Amazonas kímélését jelenti.

A precíziós gazdálkodás az informatikán, az infokommunikációs, digitális eszközökön, szoftvereken alapszik, amelyet nyilván át lehet ültetni a rögvalóságba is modern agrotechnikai eszközökkel. Ma már szenzorok, drónok, űrfelvételek adatait elemzik számítógépekkel a korszerű farmerek, s ezek segítségével állítják össze gazdálkodási terveiket. A méréseik adatait elemezve döntik el, hogy hová mennyit vessenek, mennyi növényvédő szert, tápanyagot jutassanak ki. A hozamtérképek, GPS koordináták, RTK jelek alapján a traktort is automatika kormányozza, a gépkezelő feladata gyakorlatilag csak annyi, hogy kivezesse járművét a szántóföldre. Nem csoda, hogy exponenciálisan növekszik a Facebook-on a traktoros szelfik száma …

A precíziós gazdálkodással nincsenek rávetések, szépen zárulnak a sorok, mindenhová csak annyi műtrágya jut, amennyi éppen arra a négyzetcentiméterre szükséges. Betakarításkor csökken a szemszállításra váró szerelvények állásideje, hiszen már a kombájn számítógépe jelez a pótkocsis traktornak, aztán amikor melléér, teljesen átveszi az irányítását is. A traktoros akár ki is szállhatna belőle. Mindeközben a learatott termény nedvességtartalmát másodpercenként több százszor mérte meg egy szenzor, s mire a pótkocsi lebillenti a magokat a szárítónál, annak működését számítógépek állították be az optimális szintre. Aratás alatt pedig készülnek a digitális térképek, amiből a gazda pontosan látni fogja termőföldje adottságait, s egyben elkészül a következő év tápanyag-utánpótlási terve is. Nincs felesleges vetőmagvásárlás, vegyszerpazarlás, gázolaj-pocsékolás. High-tech a szántóföldön! S mindez nem a jövő, hanem a jelen, még Magyarországon is.

Informatikai, infokommunikációs vállalkozások tucatjai álltak a mezőgazdaság szolgálatába, és már csak arra van szükség, hogy a gazdálkodók is minél nagyobb számban belássák, szükségszerű a fejlődés és az új technológiák adaptálása. Az EU-s és a világpiacon ma már versenyképtelen egy olyan mezőgazdaság, ami elavult eszközökkel, magas költségek mellett csak közepes minőségű és mennyiségű terméket képes előállítani. A digitálisan felvértezett farmok olyan előnyre tesznek szert, amellyel szemben semmilyen támogatási rendszer nem nyújthat védelmet.

A precíziós gazdálkodásról az Agroinform.hu, az IVSZ és a NAK szervezett konferenciát PreGa néven március elején Kecskeméten. A rendezvényen kiderült, hogy leginkább a gazdálkodók szemléletváltására van szükség ahhoz, hogy a korszerű agronómiai és informatikai eszközök használata akár évtizedes lemaradásokat hozhasson be a korábbinál sokkal gyorsabban. A digitális szektor felkészültebb, a mezőgazdászokon a sor, hogy meg tudják etetni az informatikusokat, s a maradék több milliárd embert.