Agrárpályát választva

A koncentrációs táborok, deportálások megszervezéséért, a megszállt területeken elkövetett tömeggyilkosságokért felelős SS birodalmi vezetőjéről rengeteg könyv, feljegyzés készült. Arról viszont alig tudnak, hogy a kegyetlen tömeggyilkos agrármérnökként kezdte pályáját, jobban mondva – régen nálunk is szokásos megnevezéssel – okleveles gazdaként.

A vallásos polgári családban született Himmler szorgos, tehetséges tanuló volt, eredményeivel hamarosan kitűnt, viszont gyenge testi adottságai miatt gátlásos, félénk lett, főleg a tornaórákon mutatott szánalmas vergődése miatt. Már középiskolás korában gazdaságvezetői terveket szőtt, érdekelte a növénygyűjtés, a vidéki élet, „vissza a természetbe” életelv, egyáltalán a mezőgazdaság. Mindezek megvalósításához 1919-ben beiratkozott Münchenben a Műszaki Főiskola mezőgazdasági karára. Előtte egy egyéves mezőgazdasági „előgyakorlatra” ment egy közeli üzembe, ahol napi 12 órát dolgozott, főleg állatokkal foglalkozva. A megerőltető munkát nem sokáig bírta, kórházba került. 

Kedvenc tantárgya a genetika/nemesítés

Főiskolai tanulmányai során a természettudományok, főleg a fizika tanulása sok nehézséget jelentett számára. Annál nagyobb affinitást mutatott az üzemvezetési tantárgy iránt, de ennél is jobban érdekelték az örökléstani, tenyésztési, nemesítési tanulmányok, mely előadások lelkes hallgatója volt. A mendeli öröklési szabályok, a '”tiszta tenyészetek”, a természetes szelekció kérdései megragadták fantáziáját. Így érthető, hogy ezen a vonalon szerzett elméleti ismereteit a gyakorlatban is megpróbálta kiszélesíteni. Erre jó hely volt a Weihenstephanban működő Mezőgazdasági Kutatóállomás, s fiatalon a Német Nemesítési/Tenyésztési Társaság tagja lett.

Szakmai fejlődésére meghatározó volt, amikor 1922-ben a Német Mezőgazdasági Társaság vándorkiállítására egy csoporttal Nürnbergbe utazott. Kíséretükben volt a neves genetikus, Henseler professzor, akinek tanítása nagy hatással volt a lelkes egyetemistára. A professzor mellett egyes lófajták küllemi (főleg fej- és koponyaméreti) felmérésében kisegítőként aktívan részt vett, s a kapott eredményekből a „tiszta rasszok”-ra sajátos (egyéni) következtetéseket vont le. Az ekkor szerzett tenyésztési ismeretek erősen hatottak  későbbiekben kialakult tömeggyilkos szemléletére...

Első munkahelyét hamar otthagyva

Friss diplomával a zsebében 1922 tavaszán nem valami nemesítői állomáson, hanem számára idegen területen, a München határában lévő Schlessheimben lévő műtrágyacégnél helyezkedett el akkoriban nem rossz (4 ezer márkás) havi fizetéssel. Feladata volt a műtrágyázásos mezőgazdasági kísérletekben segédkezni (néhány feljegyzés szerint műtrágya-értékesítésre kapott megbízást), mellette a cég  számviteli munkáiba is belefolyt. Közben a Müncheni Főiskola mezőgazdasági üzemvezetési/agrárgazdasági tanulmányait folytatva munkahelye és a főiskola között ingázott. Feltehetőleg unta az érdeklődésétől idegen témában való munkálkodást, a fárasztó ingázást, mert félévi munka után felmondott, s immár munkanélküliként Münchenbe ment, ahol a szennyes politika árja magával ragadta a ragyogó szervezőképességű, de gonoszságra hajlamos ifjú agrármérnököt.

Elhagyja az agrárpályát

1923-ban belépett a Német Munkáspártba. Talán mezőgazdasági végzettségére visszavezethetően a NSDAP megbízta, hogy a párt számára fontos mezőgazdasági vidékeken szervezze meg az agitációs irányítást. 1925-ban az SS tagja lett és innentől kezdve megállás nélkül haladt előre, végül a rémuralom megtestesítője, a gyilkos szervezet, az SS főnöke lett.

A szakmából a politikai életbe kerülésével érdekes módon nem szakadtak meg a náci beállítottságú mezőgazdasági kollégáival a kapcsolatai, sőt,  mint törtető politikus,  újakkal is ismeretséget kötött. Így Svábföld mezőgazdasági szaktanácsosa, Johann Deninger beszélte rá Himmlert, hogy tartson politikai (=uszító) beszédeket Bajorországban. A szintén mezőgazdasági végzettségű R.H. Darre, országos parasztszervezeti vezetővel is barátságot kötött, aki aztán 1933-ban élelmezésügyi és mezőgazdasági miniszter lett, de Himmlerrel való nézeteltérései miatt később felmentették. Ezt megelőzően még irányításában – a Himmlerrel ugyancsak baráti viszonyban lévő – Herbert Backe vezetésével kidolgozták Németország élelmezési programját. Felkészülve a háborúra azzal számoltak, hogy a meghódított területek kizsákmányolására kell berendezkedni. Az állattartás túlságosan nagy takarmányigénye miatt kényszervágásokat rendeltek el, a hatalmas húsmennyiségeket óriási raktárakban tárolva.

Az ugyancsak mezőgazdasági végzettségű – írói vénájú – E.E. Dwinger agrármérnökkel is közeli barátságba került, de a keleti frontról küldött őszinte hangú haditudósításai nem nyerték el a nácik tetszését, félreállították, házi őrizetbe helyezték.

Himmler egyik nagy terve volt az élettér bővítése Keleten. Meggyőződése szerint az életteret, a hazai lakosság élelmiszerellátását a meghódított keleti területeken kell rabszolgamunkára támaszkodva biztosítani. Egy neves mezőgazdásszal, Konrad Meyerrel tervezett meg Keleten egy ilyen „munkakolóniát”, s a létesítendő telepek mellé – minő finom mezőgazdasági lélek! – az anyaföldre emlékeztetésül bükkerdők telepítését javasolta.

Szerette-e a növényeket?

Talán agrártanulmányaira vezethető vissza a növények iránti szeretete, melyet mindvégig megőrzött. Ezt mutatják azok a fényképek is, amelyeken egy kegyetlen SS-parancsnoktól szokatlan „gyöngédséggel” a hajbókoló SS-tisztek gyűrűjében „kisfiúi boldogsággal” a gyapot termését magához emeli. Micsoda növényszeretet!

Beszédeiben is gyakran fordult a növényvilágból vett hasonlatokhoz. A növények, azon belül is főleg a gyógynövények szeretetében ápolónő végzettségű felesége is partnere volt. Házasságuk kezdetén saját termelésben állítottak elő értékesítésre  termékeket, s emellett csirketenyésztéssel is foglalkoztak.

Érdekes módon egy biológiai-dinamikus kertészet megvalósítása különösen foglalkoztatta, ami a 30-as években még újdonságnak számított. Erre groteszk példa a dachaui koncentrációs táborban létesült kertészet. Egyik látogatása során szigorú „szakmai szemmel” ellenőrizte, hogy az agyoncsigázott foglyok rendben tartják-e a kertet, miközben gyönyörrel pihent meg a szeme a példás rendben sorakozó növények színpompás látványán. A görnyedt rabok helyben termelt biotermékekkel teli zsákokat toltak azokon a talicskákon, melyeken aztán este halott társaikat cipelték. De ez már elkerülte Himmler, a „nagy kertész” figyelmét...

Tömeggyilkosi múlt

A genetika iránt egykor oly érdeklődő agrárfőiskolás aztán hatalma csúcsán állatok helyett embereket szelektált, csirkék helyett „igazi” németeket akart „tenyészteni”, egykori üzemvezetési ismereteitől fényévnyire eltávolodva, a gazdaság helyett a náci párthadsereget vezette. Ilyen messzire került a szakmájától! Ismerve borzasztó tetteit, kegyetlenségét, a gonoszságban megtestesülő ördögien ragyogó szervezőképességét jobb is, hogy gyorsan elkerült az agrárszakmától – így is az agrárértelmiség örök szégyene, mondhatni gyalázata maradt. 

Dr. Kölcsei Tamás