Az urbanizáció, a technológiafejlődés, a környezeti erőforrások kiaknázása, továbbá mindezekkel szoros összefüggésben, a Földünk klímája is folyamatos „változásban” van. Az azonban kérdéses, hogy milyen nagyságrendben van szó természetes folyamatokról, valamint milyen mértékű az antropogén faktorok szerepe a természetes folyamatok mellett. A hidrológiai ciklus intenzitásának növekedése következtében egyre gyakrabban fognak megjelenni szélsőséges időjárási jelenségek, mint például aszályok, vagy éppen az ellenkezője, heves, intenzív csapadékesemények.

A Kárpát-medence éghajlata is változni fog, melynek jeleit már észleli a vízügyi ágazat is. A Magyarország vizeiben az alábbi változások figyelhetőek meg: a Duna vízgyűjtő esetében az éves lefolyás átrendeződése, csökkenő nyári kisvizek, növekvő vízhőmérséklet, valamint a jégjelenségek csökkenése; a Duna-Tisza köze esetében is csökkenő lefolyás, valamint a talajvízszintek süllyedése tapasztalható, ugyanakkor a Tiszán a csökkenő évi lefolyás mellett gyakoribbak az árvizek.

Az extrém csapadékos időszakok egyik legsúlyosabb hidrológiai következménye lehet a hegy- és dombvidéki területeken megjelenő villámárvíz. A villámárvizek egyik jellemzője a rendkívül gyors lefutás, általános definíció szerint összegyülekezési idejük kevesebb, mint hat óra.

A klimatikus változás folyamata jelentős hatást gyakorolhat a hazai vízgazdálkodásra. A jelenlegi előrejelzések szerint a felszíni lefolyás időben átrendeződik, a téli időszak nagyobb csapadéka és a korai olvadás miatt az árhullámok zöme a téli, kora tavaszi időszakra fog összpontosulni, a nyár végi, őszi lefolyás várhatóan csökkenni fog.

A csapadék mennyiségének csökkenése, a hosszabb ideig tárolódó hó-csapadék ritkává válása, illetve a lehetséges párolgás mértékének a növekedése a vízkészleteket fogja csökkenteni. A felszíni lefolyás csökkenése az éghajlatváltozás mértékétől függően a Duna hazai vízgyűjtőjén 10-50%, a Tisza vízgyűjtőjén 20-70% is lehet.

Az éghajlatváltozás további eredménye a nagyintenzitású csapadékesemények gyakoriságának növekedése, melyek növelik a helyi vízkár-eseményeket is. Ha a nyári félév csapadékossága csökken, valamint növekszik a téli félév csapadékossága, akkor csökkenő beszivárgással, és növekvő lefolyással számolhatunk. A szokásos tavaszi és őszi árvíz mellett a legváratlanabb időpontokban is fel kell készülni hirtelen, jelentős árhullámokra.

Összefoglalva, a klímaváltozás nem azt jelenti, hogy nagyobb szárazság várható, hanem azt, hogy több nedvesebb és több szárazabb periódus alakul ki, változékonyabb lesz az időjárás, így nagyobb árvizekre és nagyobb aszályokra kell számítani a jövőben. A szélsőséges árvíz, valamint aszály veszélyhelyzetek kezelése komoly kihívást jelent az érintettek számára.