Elég kijózanító számadatokkal mutatta be a hazai tejágazat európai és világpiacon elfoglalt helyét Felkai Beáta, az FM Élelmiszerlánc-felügyeletért Felelős Államtitkársága Élelmiszer-feldolgozási Főosztálya munkatársa a NAK élelmiszeripari rendezvénysorozatának november 29-i (utolsó), tejfeldolgozással foglalkozó eseményén. Az Agrárgazdasági Kutató Intézet egy közelmúltban készült tanulmányából idézett, és eszerint a legnagyobb európai tejtermelő ország Németország a maga 33,2 millió tonna mennyiséggel, míg Magyarország ehhez képest 1,6 millió tonnát termel. A világ legnagyobb termelője India 18 százalékos piaci részesedésével, hozzá képest az EU – valamennyi tagországát is figyelembe véve 28 százalékot ér el. A legnagyobb exportáló országok/közösségek az Amerikai Egyesült Államok, az Európai Unió és Új-Zéland, a legjelentősebb importőrök pedig Kína, Olaszország, Oroszország és Mexikó. Utóbbiak azért érdekesek, mert, ahogy Felkai Beáta fogalmazott, „kifelé mi folyadéktejet viszünk, befelé pedig feldolgozott tejtermékeket hozunk”.
– A hazai tejágazatban pedig domináns a közepes és a nagy cégek teljesítménye, egy-egy jelentősebb pozitív vagy negatív teljesítmény az egész ágazat éves eredményét is meghatározza – tette hozzá.
Az AKI a hivatkozott felmérésben több megállapítást is tett. Többek között, hogy a tejágazatban nagy a technológiai lemaradás Nyugat-Európához képest, esetleges beruházás során – a forráshiányos állapot miatt is – a vállalkozások inkább a használt gépeket részesítik előnyben. Az előrelépést jelentő innováció pedig általában kimerül a meglévő termékek újragondolásában.
Lemaradásban
A technológiai szinten javíthat az élelmiszeripar komplex beruházásait segítő, százmilliárd forintos keretösszegű GINOP-os pályázat, amely feltételrendszerének kialakításában a NAK is részt vett. Mint Varga László, a NAK szakértője megjegyezte – utalva a Felkai Beáta által elmondottakra is –, a 49 meghatározó magyar céget felvonultató tejipar lemaradt a fejlesztésekben, szüksége van a megújulásra, akár ezen az új pályázaton keresztül is. Az ágazatnak – tekintve az export-import viszonyt is – leginkább tejfeldolgozásban kellene javulnia. Varga László hozzátette, az eredeti elképzelések szerint idén november végén jelent volna meg a pályázati kiírás, ám az elhúzódó egyeztetések miatt várhatóan 2017 elejétől adhatják be igényeiket akár a közepes méretű tejes vállalkozások is.
Kemény kampány
Amíg a tejfeldolgozás állapota nem változik jó irányba, és a hazai készítésű tejtermékek nem kerülnek előtérbe, addig is a magyar folyadéktej belföldi (és külföldi) fogyasztását igyekszik ösztönözni az Agrármarketing Centrum és a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács. A két szervezet előbb 2015 decembere és 2016 februárja, illetve 2016 áprilisa és májusa folyamán folytatott intenzív, az ismert tej-szív logós védjegy köré épített kampányt.
– Idehaza csökken az egy főre jutó tej- és tejtermékfogyasztás, és mindkettő elmarad az uniós átlagtól is, ezért is szükséges marketingeszközökkel a fogyasztást ösztönözni – magyarázta a kampány célját Harcz Zoltán, a terméktanács marketingvezetője, és külön kitért a tejtermékekre is: – Németországból évente közel 28 ezer tonna sajt érkezik Magyarországra, miközben ezt a mennyiséget, amennyiben lenne megfelelő feldolgozóipar, itthon meg lehetne termelni. Hazai sajton és egyéb késztermékeken pedig már a hatásos marketing is sokat tudna segíteni.
Személyre szabott igények
A marketing akkor igazán hatásos, ha a vásárlói/fogyasztói aktivitás növekszik. Jelenleg ez nem csak az árérzékenység miatt gyenge vagy kevésbé jelentős, hanem a rengeteg, például a tej- és tejtermékfogyasztás körüli tévhit miatt is. Antal Emese, a TÉT Platform Egyesület szakmai vezetője szerinte ilyen tévhitet a manapság oly' divatos paleoétrend is rejt: ez káros volta miatt a tej- és tejtermékek elhagyását javasolja. A szakember szerint ugyanakkor napi fél liter tej vagy annak megfelelő tejtermék „bevitele” ajánlott, ekkora mennyiség például a napi kalciumszükséglet 70 százalékát már fedezi.
Mint mondta, azzal, hogy az étkezés egyre inkább személyre szabottabb lesz a különböző ételallergiák és -érzékenységek miatt, egyre több speciális – például laktózérzékenyeknek javasolt – termékekre tartanak majd igényt a fogyasztók. Ez pedig megint csak egyfajta marketinglehetőséget kínálna a még gyenge lábakon álló hazai tejfeldolgozóiparnak. És itt a kör bezárult…
Együttműködés a Tejkutatóval
A fórumon szó volt még a NAK élelmiszeripari igazgatóságának tevékenységéről – előadásában Keleti Marcell igazgató elárulta, hogy a kamara szakmai együttműködést tervez a Magyar Tejgazdasági Kísérleti Intézettel (népszerű nevén: Tejkutatóval), továbbá, hogy jelenleg és a jövőben is cél a tagság informálása –; az idén december 13-tól kötelezően alkalmazandó tápértékjelölésről, a tejet érintő termékpálya-marketingről; a tejiparban ismeretes technológiai és termékfejlesztési trendekről; a fenntarthatóságot segítő Food and Drink Europe tömörülés aktualitásairól, illetve ennek hazai változatáról, az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetségének „Együtt a fogyasztókért” nevű kezdeményezéséről. A szövetség célja a meghirdetett programmal, hogy a feldolgozók (nagyvállalat, vállalkozó) vizsgálják meg termelésüket, termékeiket, és tegyenek önkéntes vállalásokat a fogyasztók érdekében – legyen ez akár edukációra vagy termékfejlesztésre vonatkozó ötlet –, amit aztán meg is valósítanak. A szövetség a kezdeményezéssel egyben igyekszik a tagokat aktivizálni, és előremutató gondolkodásra késztetni az esetleges újabb különadók elkerülésének érdekében.
Változtatni kellett
Simon Attila, a Nemzetgazdasági Minisztérium munkaerőpiacért felelős helyettes államtitkára előadásában a legfrissebb – általános és élelmiszeripari – foglalkoztatási adatokat ismertette, illetve kitért a kormány, a munkáltatók és a munkavállalók között létrejött bér-, járulék- és adómegállapodásra. Ennek kapcsán egy hozzászóló felvetette, hogy a tejpiaci helyzet, az alacsony jövedelmezőség és termelékenység miatt egyes kis- és középvállalkozások lehet, hogy képtelenek lesz kigazdálkodni a béremelést, így szükség lenne kompenzációra, illetve ugyanő megjegyezte, hogy a társasági adó mérséklése csak a nagy cégeknek előnyös igazán, mert esetükben jelentős, míg a kkv-knál egészen kis mértékű a változás.
Simon Attila azt mondta, ha a kormány nem vezeti be ezt a csomagot, akkor a jelenlegi állapot konzerválása hosszú távon a gazdaság egészének lefékezésével jár volna. Hozzátette, a kkv-k helyzetére is kiható mérleget leghamarabb 2017 őszén lehet majd megvonni.
