A szőlő – a borszőlőt is beleértve – a világon a legnagyobb mennyiségben termelt gyümölcsféle, közel 75 millió tonna terem évente – mondta Sidlovits Diana, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara kertészeti csoportvezetője, a köztestület szőlőtermesztési alosztályának csemegeszőlő-termesztéssel kapcsolatos szakmai napján, melyről a decemberi NAKlapban olvasható beszámoló. A néhány hete megtartott eseményen hozzátette: ebből a kifejezetten friss étkezési célú csemegeszőlő 26-27 millió tonna és mintegy 6-6,2 millió tonna az aszalás céljára termesztett mazsolaszőlő.
A három vezető termelő adja a világtermés felét. Kína a legnagyobb (9 millió t), India és Törökország (2-2 millió t) követi. Az Európai Unió összes termése 1,7 millió tonna, Olaszország a vezető. A kereslet a 2000-es évek óta jelentősen nőtt, ezzel párhuzamosan néhány, a termelésre alkalmas természeti adottságokkal rendelkező országban látványos, rohamléptekkel lezajlott fejlődés történt. Például Dél-Afrika és Peru ezen időszak alatt meghétszerezték termelésüket.
A fogyasztás bővülése leginkább a délkelet-ázsiai országoknak köszönhető. A világpiacon jelentősebb exportőrök Chile, Peru, az Egyesült Államok, Dél-Afrika, Olaszország. A fajtaválaszték is folyamatos átalakuláson megy keresztül, követve a fogyasztói igényeket. Európában inkább a magnélküli fajtákat részesítik előnyben, míg Ázsiában keresettek a nagy magvú, édes ízű, színes fajták.
Hazánkban a csemegeszőlő termelést a kettős hasznosítású fajták miatt nehéz pontosan megítélni. 2013-ben még 2 500 hektár csemegeszőlőt mutattak a KSH statisztikái, azonban a 2016. évi önbevalláson alapuló SAPS-adatok szerint alig valamivel több, mint 100 hektár a csemegeszőlő terület. Az étkezési szőlőként forgalomba hozott termés mennyisége 15 ezer tonna volt 2013-ban, ennek többségét azonban biztosan nem a közfelfogásban nagy szemű-nagy fürtűként azonosított fajták adták.
A hazai fogyasztás növekedést mutat, a magasabb jövedelműek körében eléri a 4 kg/fő/év mennyiséget. A magyarországi csemegeszőlő termesztésről és piacról kevés információ áll rendelkezésre. Azonban perspektivikus gyümölcs, ezért a hazai termesztés is érdemes a fejlesztésre. Ezt megelőzőleg szükséges a termelés a piac pontos felmérése és a hazai szereplők összefogása.
A hazai csemegeszőlő fajták kutatásával kapcsolatos munkákról és azok eredményeiről dr. Lázár János, a NAIK SZB KI Kecskeméti Kutatóintézetének tudományos munkatársa számolt be. Röviden ismertette a nagy elődök munkáit, hiszen jelenleg is folynak olyan projektek, melyek ezek folytatásaként tekinthetők. Folyik a korábbi keresztezésekből származó utódok kiértékelése, a fő cél a fajták téltűrésének fokozása volt. Folyamatban van patogénmentes törzsállomány kialakítása, valamint a már meglévők fenntartása is, annak érdekében, hogy a jövőben egészséges szaporítóanyag előállítása váljon lehetővé. Az intézetben különböző alany-nemes párosításokat is vizsgálnak, valamint öntözési és hormonkezelési kísérletet is folytatnak, melynek célja a termés mennyiségi és minőségi paramétereinek és az eltarthatóságának a javítása.
Dr. Hajdu Edit szőlőnemesítő a rezisztens magyar csemegeszőlő fajták piaci és környezetvédelmi lehetőségeiről beszélt. Elmondta, hogy az ellenálló fajták kinemesítése már az elődök célkitűzései között is szerepelt. Nagyon jó eredmények születtek a múltban, és a folyamat nem állt meg. Számos olyan rezisztens magyar fajta létezik, melyek a világpiacon is megállták a helyüket. Az ellenálló fajták használatával első sorban a jelentős környezeti terhelést jelentő növényvédelmet lehet minimálisra csökkenteni. Egy jó fajta a biotermesztésben is megállja a helyét, a termés így jelentős árkülönbözettel értékesíthető.
Zárásként ifj. Lajkó Ferenc, a szőlőtermelési alosztály vezetője és csemegeszőlő termelő a 2016-os szezont értékelte: rekordtermés nem született, az évet növényvédelmi szempontból kifejezetten nehéznek ítélte meg.
