Az MTA Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetének munkatársai azt tesztelték, hogy valóban kifejlődik a magokból egy tucatnyi őshonos növény egy felhagyott szántón, ismét természetközelivé alakítva a területet.
A Pannon Magbank létrehozásának célja legalább 800 olyan növényfaj magvainak összegyűjtése volt, amely a Kárpát-medencében őshonos, és magvait hosszú távon, génbankban lehet tárolni. A 800 növényfaj a vadon élő honos növényflóra mintegy felét jelenti. A programot a Növényi Diverzitás Központ (NöDiK) valósította meg, együttműködve az MTA Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetével (MTA ÖK ÖBI) és az Aggteleki Nemzeti Park igazgatóságával.
A programban végül 910 faj 1853 magtételének gyűjtését és tárolását oldották meg, köztük 204 védett faj 364 és 45 fokozottan védett faj 76 magtételéét. „Az eredetileg a pályázatban vállalt cél túlteljesítése bizonyosan hozzájárult ahhoz, hogy a projektünket a legjobbak közé sorolták” – mondta Török Katalin, az MTA ÖK ÖBI tudományos főmunkatársa, a program egyik irányítója. A Pannon Magbank mellett hat másik LIFE-Nature pályázat kapta meg a legkiválóbbaknak járó minősítést. A jó és a legjobb programokat bemutató Best of LIFE-Nature projects kiadványt nemrég jelentette meg a LIFE programot koordináló testület, az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatósága.
Miért volt fontos éppen Magyarországon létrehozni egy ilyen magbankot? Ezt az ország különleges földrajzi helyzete indokolja. A pannon biogeográfiai régióban egyaránt előfordul alföld, dombvidék és középhegység, értékes vízrendszerrel egészülve ki. Mindez viszonylag kis területen egészen eltérő élőhelyeket biztosít, ezért ilyen változatos a hazai élővilág a jégkorszakból fennmaradt növényfajoktól (maradványfajok vagy reliktumok) kezdve a számtalan bennszülött, csak e vidékeken élő növényfajig. A magbank célja pontosan e rendkívüli és egyedülálló faji sokféleség megőrzése – méghozzá évtizedes-évszázados távlatban, ezért a magmintákat kettőzött biztosítással, mínusz 20, illetve 0 fokot biztosító hűtőkamrákban tárolják a projektben részt vevő intézmények Tápiószelén, Vácrátóton és Aggteleken.
Az MTA ÖK ÖBI munkatársainak egyrészt a maggyűjtési stratégia előkészítése, a gyűjtési módszertan kidolgozása, másrészt a gyűjtött magvak dokumentálása, ellenőrzése, harmadrészt egy visszatelepítési kísérlet lefolytatása volt a feladata. „A gyűjtési stratégia nem csak a gyűjtendő növények kiválasztását jelenti – magyarázta Török Katalin. – A Magyarországon vadon élő mintegy 2200 edényes növény közül majdnem 1800 lehet alkalmas hosszú távú hűtéses tárolásra. A fő szempont az volt, hogy ebből az 1800-ból minél több védett, veszélyeztetett, más növényekkel társulásalkotó vagy társulásban fontos szerepet betöltő növény kerüljön a magbankba. A ritkább agrárgyomokra is figyeltünk, amelyek a vegyszerezés miatt szinte teljesen eltűntek, valamint a haszonnövények vad rokonaira.” A cél a lehető legnagyobb genetikai változatosság megőrzése volt, ezért a terepi gyűjtés során minél több egyedről történt a gyűjtés, a magok legfeljebb 20%-ának begyűjtésével, biztosítva a populáció túlélését.
A visszatelepítési kísérlet fő kérdése az volt, hogy a gyakorlati természetvédelemben hogyan lehet felhasználni a magbankban tárolt mintákat. Török Katalin és munkatársai a kísérlethez egy felhagyott szántót választottak a fülöpházi homokbuckák, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság Natura 2000 területe közelében. Itt a kiskunsági mészkedvelő évelő nyílt homokpusztagyepek (Festucetum vaginatae danubiale) tíz jellemző faját telepítették vissza. A magkeverékben 2 állományalkotó, domináns fűféle és 8 évelő kétszikű magja kapott helyet.
„A 2013. évi vetés volt a legsikeresebb, jókor érkezett a kellő mennyiségű csapadék, így a csenkeszes táblák úgy néznek ki a területen, mint egy termesztésbe fogott parcella” – idézte fel a kutató. A visszatelepítés eredményességét leginkább az időjárás befolyásolta. Ebből pedig az következik, hogy restaurációs célú magbankokra is szükség lenne, melyek jelentősebb mennyiségű minta tárolásával biztosítanák egyrészt a nagyobb területek bevetését, másrészt lehetővé tennék az időjárási szempontból kedvezőtlen évek veszteségeinek pótlását is. Török Katalin szerint fontos lépés lenne a hagyományos megőrzési módszerek mellett a honos fajok magjainak ipari mennyiségű termesztése Magyarországon, ahogy ez más európai országok mezőgazdaságának részeként már egy piaci alapon működő ágazat kifejlődéséhez vezetett.
