Március elején összevont osztályülés keretében ismertette a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara vezetése jelenlévő tagjaival az új integrációs szerződés kereteit, feltételeit tartalmazó tervezetet. Ennek lényege, hogy az új szerződés három gazdasági évre vagy három termelési/tartási/tenyésztési ciklusra szólna. Ezen idő alatt az integrátornak teljes körű szolgáltatást kell nyújtania az integrált vállalkozásnak, amely kiterjed többek között a pénzügyi támogatásra, a termék/termény felvásárlására, tárolására, adatszolgáltatásra, a mezőgazdasági tevékenységhez kapcsolódó technológia, anyag, eszköz biztosítására, a termelési- és kereskedelmi szervezésre, tanácsadásra. Az integrált vállalkozás pedig az ezzel összefüggő munkára, tevékenységre vállal kötelezettséget.
A Népszava a tervezet kritikusait megszólaltató cikkében úgy fogalmaz, "egy évek óta az alkotmányban ketyegő bomba" élesítéséről van szó. Ugyanis öt évvel ezelőtt került be az alkotmányba az a módosítás, amely szerint "az integrált mezőgazdasági termelésszervezésre" vonatkozó rendelkezéseket sarkalatos törvény határozza meg. Ángyán József, a nem sokkal később lemondott agrárállamtitkár akkor előrevetítette, hogy a kormány néhány kivételezett agrároligarcha alá rendezheti egy-egy régió teljes mezőgazdaságát, elvileg önkéntes alapon, de a játékszabályok olyanok lesznek, hogy „aki kimarad, annak könnyen vége lehet”. Az integrátor adja a szaporítóanyagot, a gépet, a műtrágyát, ő vásárolja fel a termést, cserébe a profit is nagyrészt nála jelentkezik, miközben a kockázat zöme a gazdáké marad.
A koncepció készítői megállapítják, hogy az uniós támogatásokból finanszírozott, nagytáblás gabonatermesztésre épülő agrármodell nem váltotta be a reményeket. A kamarai szakértők szerint a klasszikus, alulról építkező szövetkezés "mint az együttműködés lehetséges szervezeti kerete csak nagyon lassan fog elterjedni", ezért jobb, ha az állam jogi eszközökkel szorítja rá a gazdákat az integrációra.
Országos integrátor csak olyan agrárcég lehet, amely legalább évi tízmilliárd forint értékű mezőgazdasági termény, vagy évi átlagban legalább ötvenezer számosállat tartására, felvásárlására, feldolgozására, feldolgozás céljára történő továbbadására vállal kötelezettséget és előzőleg stratégiai megállapodást köt a kormánnyal – ez azt jelenti, hogy az egész országban tucatnyinál kevesebb oligarcha lesz alkalmas a feladatra, és közülük politikai alapon válogathat a kormány. Az intergrátorokat alaposan ellátják jogosítványokkal: pénzügyi szolgáltatásokat nyújthatnak MNB-engedély nélkül, a forgalmuk egy részét levonhatják az adóalapból, a meghatározott értékhatár fölötti beruházásaik pedig automatikusan kiemelt beruházásokká válnak, (azaz nem kell például a lakossági ellenállással törődniük erős zaj- vagy szaghatású üzem létesítésekor).
A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) írásba foglalt előzetes véleménye szerint a modell nem szolgálja az agrárszektor érdekeit, „mivel egyes, kiválasztott piaci szereplőket politikai pályára terel”, és csupán „az integrátor jogait rögzíti, az integráltak esetében csak a kötelezettségeket határozza meg”. Mindez idegen az európai gyakorlattól, ahol az alulról szerveződő integrációk sikeresek, amelyeknek az evolúciója „a feldolgozó egységek termelői tulajdonba kerüléséhez vezet” - amire a politikailag irányított magyar rendszer nem adna lehetőséget.
A Népszavának nyilatkozott az LMP agrárpolitikusa, Sallai R. Benedek, aki szerint ez a struktúra a kiszemelt integrátorok érdekeit tartja szem előtt a kisebb, integrált mezőgazdasági szereplőkkel szemben. A párt által favorizált, Ángyán József által is képviselt modellben a haszon az integrációban részt vevő gazdáknál maradna, a kormány modelljében viszont a profitcentrumként funkcionáló országos integrátor zsebébe vándorol – fogalmazott a képviselő.
A törvény ősszel kerülhet a parlament elé, ha addig rábólint a kormány. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) honlapján elérhető koncepciót április 30-ig lehet véleményezni.
Milliárdosok, akik kimaradhatnak a körből
Az agrárszektor.hu integrációs szerződéssel foglalkozó cikkében írja, hogy jelenleg sem a Bige László milliárdos befektető tulajdonában lévő pétfürdői Nitrogénművek Zrt., sem az Andrej Babis cseh multimilliárdos-politikus érdekeltségéhez tartozó bábolnai IKR Agrár Kft. nem minősülhetne országos agrárintegrátornak a koncepció szerint. Kizáró ok lenne, hogy e vállalkozások – amelyek egyébként meghatározók a hazai agrárpiacon – nem végeznek élelmiszer-feldolgozási tevékenységet és nincs együttműködési megállapodásuk a kormánnyal. Ugyanilyen okból nem lehetne országos agrárintegrátor a Csányi Sándor OTP elnök-vezérigazgató tulajdonában lévő, piacvezető nádudvari KITE Zrt. sem. Ma a KITE mögött az IKR Agrár a második, a Nitrogénművek – elsősorban műtrágyapiaci tevékenységével – a harmadik legnagyobb integrátori vállalkozásnak tekinthető.
A lap megjegyzi, hogy mind Csányi Sándor, mind pedig Andrej Babis érdekeltségeiben megtalálhatóak élelmiszerfeldolgozó vállalatok Magyarországon, ezért cégcsoport szintű átszervezéssel akár alkalmassá is tehetik a KITE-t, és az IKR Agrárt arra, hogy eleget tehessenek az élelmiszeripari tevékenységet igénylő, új agrárintegrátori követelményeknek. Más a helyzet a Nitrogénművek, illetve a Bige Holding esetében, ahol élelmiszer-feldolgozási tevékenység nincs.
Kormánymegállapodást egyébként nem lenne kötelező kötni, vagyis integrátorként az új szabályozás életbe lépése után is lehet működni, de ebben az esetben a vállalkozások nem kaphatnának állami kedvezményeket.
