A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara tavaly ősszel élelmiszeripari konferenciasorozatot rendezett, amelyen szóba kerültek az általános problémák mellett az egyes alágazatokat érintő legfontosabb problémák és legújabb tapasztalatok egyaránt. A sikeres rendezvények arra ösztönözték a Kamarát, hogy idén is összehívja az ágazati kamarai tagokat, szereplőket. Így az „Élelmiszeripari Körkép 2017 - tavasz” elnevezésű eseményt április 10-én tartotta meg a NAK, azzal a különbséggel, hogy a plenáris tanácskozást követően alágazati szekció-, illetve osztályülések is voltak.

Erős export

A plenáris részben dr. Kürthy Gyöngyi, az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) munkatársa az élelmiszeripar 2016-os teljesítményének objektív értékelésére vállalkozott, azonban megjegyezte, hogy teljes körű tavalyi statisztikai adatok egyenlőre nem állnak rendelkezésre, így csak több forrásból származó részadatokra hivatkozva lehet nagy vonalakban áttekintést adni. Mint mondta, ennek alapján annyi már érzékelhető, hogy 2015-höz hasonlóan tavaly is az export húzta az élelmiszeripart, a belföldi kereslet kevésbé meghatározó. (Ide kapcsolódik, hogy még köszöntőjében Éder Tamás, a NAK élelmiszeriparért felelős országos alelnöke is rövid értékelést tartott, amelynek során megemlítette, hogy összességében 1,5 százalékkal növekedett az ágazat teljesítménye az azt megelőző esztendőhöz képest.) Dr. Kürty Gyöngyi szerint ugyan az látszik, hogy a lakosoknál több a jövedelem-megtakarítás, ám ennek csak nagyon kevés hányadát fordítják élelmiszer-vásárlásra, így a belföldi kereslet nem tudott megerősödni tavaly. A külpiacokon pedig a slágertermékek hódítanak, mint például a kolbász, a szalámi, a kakaó, az ásványvíz, a bor és a hobbiállateledel-gyártás. A klasszikus termékek (hús, tej, zöldság-gyümölcs) helyzete kevésbé javult.

A szakember jelezte, az AKI saját maga is végzett felméréseket az élelmiszeripari vállalkozások körében, és a válaszadók arról számoltak be, hogy előzetes értékelésük szerint nőtt a 2016-os árbevételük és az adózás előtti eredményük is.

Erősödő diszkontok

Az említett belföldi értékesítés gyengeségét erősítette meg Csillag-Vela Rita, a GfK piackutató ügyfélkapcsolati igazgatója. Mint mondta, az európai vásárlóerő index alapján Magyarország 40,6-es mutatójával az uniós államok rangsorának utolsó harmadában található – csak érdekességképpen: a listavezető Liechtenstein 460,9-es mutatójával. Ez konkrétabban annyit jelent, hogy a hazai fogyasztók az európai átlag feléből gazdálkodnak. A magyar lakosság naponta átlag 6-7 eurót, azaz kb. 2000 forintot költ élelmiszerre. Ezzel együtt a Gfk adatai szerint a napi fogyasztási cikkek vásárlása közel 5 százalékkal emelkedett tavaly 2015-höz képest – Csillag-Vela Rita szerint ez több vásárlási alkalmat és nagyobb tételű vásárlást takar.

A hiper- és szupermarketek piaci részesedése stagnál, ellenben a diszkontoké nőtt, jellemzően kis lakóhelyi üzletek rovására. A diszkont üzletek egyre közelebb jönnek a fogyasztókhoz, kínálatuk, áraik vonzóvá teszik a vásárlást. Az elmúlt években kis mértékben az online élelmiszer-vásárlás is emelkedett, de ez még nem annyira számottevő, mint a kontinens más országaiban.

Túl erős a szabályozás?

Ha már bevásárlás, az sem mindegy, hogy milyen minőségű termékeket kínálnak a boltok. Éder Tamás ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a szabályozás gyakran túlzásokba esik. Példának a tepertőspogácsa esetét hozta fel. Mint mondta, ahol régen lehetett kiváló minőségű pogácsát kapni, ott már nem gyártanak ilyen néven ilyen pékárut, mert betarthatatlan számukra a leírás – helyette más néven árulják a régi, megszokott pogácsájukat –, ellenben ahol tepertős néven árulják a pogácsát, ott még csak nem is hallottak a szabályairól… Az alelnök úgy vélte, az ilyen és ehhez hasonló extremitások miatt kell körültekintőbbnek lenni a szabályozásban.

Friedrich László, a Szent István Egyetem docense viszont úgy vélte, szükség van az erős hazai szabályokra. Mégpedig azért, mert a szakmai szereplők között gyakori az egy-egy termékre vonatkozó értelmezési eltérés. Példaként hozta fel a húskészítményeket, amelynél sem a termelő, a sem a fogyasztó nincs mindig tisztában azzal, hogy egy terméknek mekkora is megfelelő hústartalma. A szakember úgy vélte, az egységes értelmezés hiányában akadnak, akik „a határokat feszegetik”, és emiatt muszáj erős kitételeket megfogalmazni az Élelmiszerkönyvben. Megjegyezte, a mértéken azonban lehet vitatkozni. Megemlítette a németországi szabályozást, amely specifikusabb, részletesebb és megengedőbb a Magyar Élelmiszerkönyvhözhez képest, de szerinte a német azért is lehet más, mert igazodik az ottani – a magyarhoz képest eltérő – termelői és fogyasztói kultúrához.

Erősödő igazgatóság

A tanácskozás további részében Velő Zsuzsanna, a NÉBIH osztályvezetője a tisztességtelen forgalmazói magatartás ellenőrzésének tapasztalatairól beszélt, Keleti Marcell, a NAK élelmiszeripari igazgatója pedig az igazgatóság tevékenységét, idei terveitmutatta be.

Ennek során kiemelte, hogy az érdekképviselet-tudástranszfer-információáramlás hármas egység határozza meg továbbra is munkájukat. Így többek között segítenek/segítettek az élelmiszeri pályázatok előkészítésében – de akár cégeknek is nyújtanak konkrét pályázati segítséget –, jogszabályokat véleményeznek, hatósági kérdésekkel, okmányhitelesítéssel is foglalkoznak. Mint mondta, a visszajelzések alapján nagy siker az igazgatóság által létrehozott élelmiszeripari hírlevél, valamint a szakmai partnerlista is. Továbbá igyekeznek jó gyakorlatokat is megismertetni másokkal, illetve szakmai utakat is szervezni.

A plenáris rész után a párhuzamos szekcióülések zajlottak: a húsfeldolgozás, a malom- és sütőipar, a tejfeldolgozás, az italgyártás- és borászat, illetve az élelmiszer-feldolgozás és -kereskedelem aktualitásait tekintették át a résztvevők.