Az Európai Bizottság az új, 2020-tól érvényes költségvetésének kialakítása és ezzel párhuzamosan a különböző szakpolitikai témákkal kapcsoltban is kontinens-szerte nyilvános konzultációkat bonyolít le hónapok óta. Ennek részekén az EB magyarországi képviselete a közös agrárpolitikáról (KAP) – hivatalosan az Európai Bizottságnak az élelmiszer-ágazat és a mezőgazdaság jövőjéről szóló tavalyi novemberben kiadott közleményéről – szóló fórumot február 8-án tartotta meg Gödöllőn.
Ennek előzményének tekinthető az az online módon lezajlott véleménygyűjtés, amelynek során a bizottság arra kereste a választ, hogy hogyan lehetne egyszerűsíteni és korszerűsíteni a jelenlegi agrárpolitikát. A három hónapos konzultációs időszak során az EB több mint 320 ezer választ kapott, főként magánszemélyektől. A végeredmény alapján a legtöbb válaszadó ragaszkodik az erős, uniós szintű agrárpolitikához, ám egyszerűbb, rugalmasabb formában, a gazdálkodók tisztességes életszínvonalának biztosítására, illetve a környezetvédelem és a klímaváltozás kulcsfontosságú kihívásaira összpontosítva.
Ahogy a tanácskozáson az EB hazai szakértőitől elhangzott, nem mindegy, hogy a közös agrárpolitika milyen pénzügyi keretek között valósul meg, hovatovább ez számít az elsőrendű szempontnak. Ugyanis az unión belül sok kritika érte a mostani hétéves büdzsét, hogy túl sok pénz, a teljes költségvetés 36-37 százaléka fordítódik az agráriumra. A magas összeg mellett változatlanul kiállók azzal érveltek/érvelnek, hogy az EU-ban közel 44 millió ember dolgozik – közvetve vagy közvetlenül – a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban, a földek és az erdőterületek 87 százalékán pedig gazdálkodás folyik, így kellő súlya van, aminek a pénzügyekben is tükröződnie kell. Sőt, bizonyos tekintetben még ez sem elegendő, lévén az Eurostat kimutatásai szerint az agrárbérek nem érik el az unió bérátlagát… A 2020 utáni uniós költségvetés terveit pedig folyamatosan alakítják az érintett biztosi testületek és más szakmai szervezetek, így egyelőre csak a feladatok, célok körvonalazódnak – a KAP esetében is –, de az ezekhez rendelt összegek még nem.
A célok között szerepelne a környezet védelmének, az éghajlatváltozás hatásainak csökkentése, az erőforrás-hatákonyság növelése, a digitalizációra, az innovációra, a modernizációra törekvés erősítése, a beruházások, a termelői szervezetek, az élelmiszerellátási-lánc erősítése. Azt hangsúlyozták a fórumon, hogy a KAP-ot egyszerűsítik, mégpedig olyanformán, hogy abban főként a központi uniós célokat fogalmazzák meg, az ehhez vezető konkrét intézkedések, szabályok, előírások meghozatalát pedig a tagállamokra bízzák. Ugyanakkor a tagállami vállalásokat időről-időre ellenőrizné az EB, és azok állása – pozitívan vagy negatívan – befolyásolná az adott országnak adandó források nagyságát. A célok megvalósítását segítő I. és a II. támogatási pillérekben a kötelező és az önkéntes vállalások kombinációja szerepelne. Azt valószínűsítették, hogy százszázalékos támogatás akkor járna, ha az egymásra épülő kölcsönös megfeleltetési és zöldítési előírásokat maradéktalanul betartják az érintettek.
A bizottsági egyeztetések során felmerült olyan javaslat, hogy a vidékfejlesztés kikerülhetne a KAP alól, és ennek feladatait egyéb regionális alapok között osztanák fel. Ugyanakkor ennek megvalósulása esetén előfordulhat, hogy a vidékfejlesztésre fordítandó összegek inkább a regionális gócpontokban összpontosulhatnak, és ennek következményeként a falvak és a kis vidéki térségek nem részesülhetnek majd elegendő forrásban.
Mivel még a KAP formálódik, több, megfontolásra érdemes javaslatot vetettek fel a gödöllői fórumon résztvevők. Így például, hogy fontos lenne a kkv-k pontos, uniós-szintű definíciója, elkerülendő az értelmezési különbségeket egy-egy pályázatra való nevezéskor vagy éppen az I. pillérben társfinanszírozás lehetővé tétele is hasznos lenne. Elhangzott az is, hogy a közép-magyarországi fejlesztési régióból Budapestet ki lehetne venni, mert a főváros túlfejlettsége miatt a régió elmaradottabb részei hátrányt szenvednek. Felmerült, hogy a fiatal gazdák induló támogatása esetén tolják ki a korhatárt 50-55 évre. Ugyancsak felmerült, hogy a termelői szövetkezetek erősítésére érdemes lenne külön uniós és/vagy tagállami forrást rendelni. És azt is javasolták, hogy az állattal nem rendelkező, de papíron állattenyésztést végző földtulajdonosokat még hatékonyabban lehetne kiszűrni.
– Az éghajlatváltozás, az Európai Unió tagországainak változó hozzáállása és elvárásai, a bizonytalan gazdasági környezet és a globális kereskedelem változásai mind befolyásolják a mezőgazdasági termelők mindennapi tevékenységét. A jogalkotók feladata pedig mindeközben az, hogy segítsék őket ezen hatások kezelésében, valamint, hogy közép- és hosszú távon jogi egyértelműséget és átláthatóságot biztosítsanak számukra – foglalta össze a konzultáció lényegét Helyes Lajos, a Szent István Egyetem tudományos rektorhelyettese.
A konzultációt követően párhuzamosan folynak majd a jövőbeli szakpolitika konkrét célkitűzéseire, felépítésére és kialakítására irányuló tárgyalások és munkálatok, valamint a következő többéves pénzügyi keretre vonatkozó munka. Az uniós büdzsé javaslatát várhatóan 2018 májusában ismerteti az EB, a 2020 utáni jövőbeli közös agrárpolitikára vonatkozó jogalkotási javaslatok a tervek szerint 2018 nyarára, őszére készülhetnek el.
