Fidesz: a magyar földműves megtartója az országnak
Pócs János (Fidesz) úgy értékelt, a magyar földműves évszázadokon keresztül fenntartója és megtartója volt az országnak, kiszolgáltatottan is a haza szolgálatára állt. Elmondta, Nagyatádi Szabó István első országos parasztpárt alapítója, a demokratikus földreformprogram kidolgozója volt. 1910-ben az első paraszti származású képviselőként került az Országgyűlésbe - részletezte.
A nevével fémjelzett földreformért az 1920-as években földművelésügyi miniszterként folytatott hosszú küzdelmet - ismertette, megjegyezte, a reform a nagybirtokosok ellenállása miatt csak kis részben valósulhatott meg. A hatholdas kisparaszti családból származó, hat elemit végzett politikus egész munkásságának középpontjában a termőföld igazságosabb elosztása állt - hangoztatta.
Jobbik: nem a helyben élő földműveseké lett a föld
Magyar Zoltán (Jobbik) támogatandónak minősítette az emléknap ötletét, mondván: Nagyatádi Szabó István munkásságának ezúton is érdemes emléket állítani. Ugyanakkor úgy látta, hogy nem felel meg a kormány földpolitikája Nagyatádi Szabó István tevékenysége szellemiségének. Bírálta a közelmúltbeli földprogramot, mert szerinte nem a helyben élő földműveseké lett föld, ráadásul óriási birtokok kerültek egy nagyon szűk réteghez. Hozzátette: a feudális függés vidéken évről évre nő, ez tetten érhető az uniós források aránytalanságában, a nagy mértékű bürokráciában. Mözölte, módosító indítványokat nyújtott be például az uniós támogatások tisztességes elosztása, egy jó szövetkezeti törvény, a családi gazdaságok elismerése érdekében.
KDNP: a javaslat tisztelgés a magyar paraszttársadalom előtt
Az egyik előterjesztő Szászfalvi László (KDNP) szerint a javaslat egyrészt emléket állít Nagyatádi Szabó Istvánnak, az első csizmás miniszternek, másrészt tisztelgés a földművesek, a magyar paraszttársadalom előtt, amely mindig nemzetmegtartó erő volt. Szólt arról is, hogy az egykori földművelésügyi miniszter a földreform mellett célul tűzte ki az Alföld fásítását, csatornázási és öntözési programokat indított, szövetkezetek és téli mezőgazdasági iskolákat is szorgalmazott. A rendszerváltás óta eltelt idő legnagyobb birtokpolitikai lépéseként beszélt a Földet a gazdáknak programról, amelynek keretében 30 ezer család tudott összesen 200 ezer hektár állami földet megvásárolni. Szerinte ez a program méltó Nagyatádi munkásságához.
Képviselői felszólalások
Nagyszerűnek nevezte az emléknapot Apáti István (Jobbik), feltéve ugyanakkor a kérdést: tetszene-e Nagyatádi Szabó Istvánnak a magyar mezőgazdaság mai állapota, legyen szó a "rabló-földprivatizációról", az alacsony felvásárlási árakról, a modern telepítést nem igazán ösztönző támogatásokról vagy az alig valami támogatást jelentő kárenyhítési rendszerről. Mint mondta, ha nem orvosolják gyorsan a problémákat, elvész a vidék még megmaradt népességmegtartó képessége is.
A szocialista párti Varga László azt jelezte: Nagyatádi Szabó István életművének haladó volta és hatása alapján is azt javasolja képviselőcsoportjának, hogy támogassák az emléknap bevezetését. Megemlítette: amikor 110 éve a kisgazda politikus a nagypolitikába került, oligarchákkal, nagybirtokosokkal, vagyonosokkal és érdekeik képviselőivel szemben kellett érvényesíteni az egyszerű emberek érdekeit.
Czerván György (Fidesz) a társadalom legfőbb nemzetmegtartó erejeként említve a földműveseket buzdított az emléknapról szóló javaslat megszavazására, arra kérve mindenkit, hogy az aktuálpolitikát mellőző emelkedett vitát folytassanak e témában.
Zárszó
Farkas Sándor, az Agrárminisztérium államtitkára arról beszélt: jelentős szemléletváltás következett be a tárcánál, ennek része, hogy mind több vidéki képviselő kap ott szerepet. Mint mondta, a vidéket járva bizalmat és egyfajta megelégedettséget érez, egyben arra kérte a képviselőket, hogy most az emléknapról, ne az agrárium ismert problémáiról vitatkozzanak.
Nagyatádi Szabó István (Erdőcsokonya, 1863. szeptember 17. – Erdőcsokonya, 1924. november 1.) 1908-tól országgyűlési, majd 1920-tól nemzetgyűlési képviselő. 1918-19-ben az Országos Kisgazdapárt elnöke. Az 1918. október alakuló Hadik-kormányban vállalta a földművelésügyi miniszteri tárcát. Az 1918. évi polgári demokratikus forradalom győzelme után a Berinkey-kormányban a földreform ügyeivel megbízott tárcanélküli, majd népgazdasági miniszter 1919. január 11-től, ill. február 8-tól.
A Tanácsköztársaság bukása után 1919. aug 15-től aug. 27-ig a Friedrich-kormány földművelésügyi minisztere. 1919. szeptember és november között többször kilátásba helyezte az ellenzéki Liberális Blokkhoz való csatlakozást, míg végül Horthy nyomására a Sokorópátkai Szabó-féle Kisgazdapárttal egyesült és a Keresztény Blokk tagja lett. 1919. november 25-től 1920. augusztus 15-ig közélelmezési, 1920. augusztus 15-től 1921. december 3-ig, 1922. június 16-tól 1924. október 14-ig földművelésügyi miniszter, 1920. december 16-tól 1921. június 29-ig kisgazdaügyi tárcanélküli miniszter is a Huszár-, a Simonyi-Semadam-, a Teleki- és a Bethlen-kormányban.
Fokozatosan lemondott a párt 1909-ben, majd 1918-ban megfogalmazott demokratikus agrárprogramjáról. Nevéhez fűződik az 1920. XXXVI. tc., amely a földbirtok „helyesebb” megoszlását tűzte ki célul, de a reform összes fő kérdéseit homályban hagyta, és így csupán kerettörvény volt. 1922 elején Bethlen miniszterelnök és volt munkapárti politikusok beléptek a Kisgazdapártba s a párt vezetése a kezükbe került. 1924. októberében titkára, majd Eskütt Lajos panamáiban való részvétel gyanúja miatt lemondásra kényszerült, és nem sokkal ezután hirtelen meghalt.