Víztisztítóval együtt akár félmilliós költsége is lehet a fennmaradási engedélynek, ha ez így marad – reagált a hányatott sorsú vízgazdálkodási törvény jelenleg hatályos változatára Fackelman István, Ásotthalom alpolgármestere. Sok dél-alföldi településhez hasonlóan ugyanis, náluk is az a helyzet, hogy a lakosok harmada-fele tanyán él, ahol még vezetékes víz sincsen, ráadásul a kútjuk az uniós előírásoknak sem felel meg, így a törvény betartásához víztisztítókat is fel kellene szerelniük. Az érintetteknek így majd' egy éves jövedelmük sem volna elég a költségekre.

De ez nemcsak Ásotthalmot, hanem az alföldi települések zömét érinti.„Elég lenne egy igazolás a kút fúrójától, de a mi falunkban már négy kútfúró is meghalt. Ki fogja azt a rengeteg tervdokumentációt elkészíteni?” – ezt már Dudás János üllési őstermelő mondta, aki szerint olyan törvényt kellene hozni, amit be is lehet tartani.

Az előzmények

Nyár végén az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezte azt a vízgazdálkodási törvénymódosítást, amelyet nem sokkal korábban fogadott el a parlament, és amely engedményeket tett volna a háztartási, illetve a 80 méternél nem mélyebb kutak esetében. Így lényegében most a törvény 2016 nyarán megszavazott változata él, amely szerint az összes létező kutat be kell jelenteni, akár házi fogyasztásra (azt a jegyzőnél), akár gazdálkodási céllal (azt a katasztrófavédelmi igazgatóságnál) ásták, fúrták. A hatályos jogszabály a korábban jogszerűtlenül létrehozott kutaknál bírságmentességet ad, ha azokat bejelentik az év végéig.

Ezt a határidőt tolná ki most az agrártárca két tévvel, de ezt a salátatörvénybe ágyazott javaslatot még nem fogadta el az Országgyűlés. Ha elfogadja (ez a valószínű forgatókönyv), az haladékot jelent ugyan, de megoldást nem. Az Alkotmánybíróság ugyanis azzal dobta vissza a jogszabályt, hogy tegyék rendbe azt úgy, hogy a vízbázisok védelme biztosított legyen, illetve kerüljön nyilvántartásba minden vízkivétel. Ami két év alatt sem tűnik megvalósítható feladatnak. De mi a helyzet most?

„Levegőt még vehetünk?”

„Fogalmuk nincs az itteni életről azoknak, akik ezt megszavazták 2016-ban” – magyarázza indulatosan az ásotthalmi alpolgármester. A település négyezer lakosa közül kétezren külterületen élnek, a tanyákon  az udvaron fúrt kutakból veszik a vizet, sokan ezt a házon belülre is bevezették. Ráadásul pont az Alföldön nem felel meg sok helyen a szigorú előírásoknak az ivóvíz minősége, ezért is kellett belevágni az ivóvízminőség javító programokba. Ahol sikerült az előírásnak megfelelő vizet produkálni, ott is legfeljebb gerincvezetékeket építettek ki a külterületen, akinek van több százezer forintja, az rácsatlakozhat. De a víztisztító csak a hab a tortán, pusztán az engedélyeztetés költségei is bőven meghaladhatják az itt élők lehetőségeit.

Most, a kutak engedélyeztetésénél ez csak azért érdekes, mert nem elég, hogy a kutak fennmaradásához legalább százezer forintot elő kellene teremteni, de ha szociális célokra is használják azokat, akkor a hatóságok laborvizsgálatot is megkövetelnek. Így két lehetőség kínálkozik: vagy elzárják ezeken a tanyákon a vizet, vagy tisztító-berendezéseket szereltetnek fel, ehhez már akár félmillió forintot is elő kellene teremteni. A településeken belül, ahol van vezetékes és egészséges ivóvíz, ott csak a kutakat kell engedélyeztetni.

Most akkor mit kell kitölteni, kinek kell beadni?

„Lényegében egy papírt kell kitöltenie mindenkinek, akinek van kútja, majd az adatok alapján a jegyző állapítja meg, hogy fennmaradási, vagy csak üzemeltetési engedélyt kell kiadni” – fog bele a a háztartási kutakat érintő procedúra leírásába Rózsa Attila, a Magyar Kútfúrók Egyesületének elnöke.

 „A százéves kutak feltehetően nem engedély nélkül készültek, azokat még a szolgabíró engedélyezhette, tehát nem jogszerűtlenek, ezekhez, nagy valószínűséggel, üzemeltetési engedélyt fog előírni a jegyző” – folytatta Rózsa Attila. A helyzet az, hogy az 1992 előtt fúrt kutak létesítéséhez nem is kellett engedély, ezért ezeknél üzemeltetési engedélyt kell beszerezni, és nem kell bírságtól tartani még a moratórium lejárta után sem. A büntetés azokat fenyegeti, akik 1992 után fúrattak bejelentés nélkül kutakat, ezek számára írja elő a törvény a fennmaradási engedélyeket és helyez kilátásba büntetést. Ez alól mentesülhetnek a szabálytalankodók még az év végéig, illetve ha a salátatörvényben benyújtott módosítást megszavazzák, akkor még két évig lehet megúszni a büntetést. Amit Rózsa Attila eddig elmondott, még csak az első lépés.

Ki kell hívni a szakit - ha lesz elég belőlük

A jegyzőhöz benyújtott adatlapot hitelesítenie kell egy megfelelő jogosítvánnyal rendelkező szakembernek, aki lehet vízügyi mérnök, hidrológus, geológus, vagy kútfúró mester. A hitelesítés azonban nem csak egy szimpla aláírás,  a szakértőnek előzetesen meg kell vizsgálnia a szóban forgó kutat. Vagy „egyszerűen” kamerával megvizsgálják, vagy ha szociális fogyasztásra is használják a vizet, akkor laborvizsgálatokat is kérni kell. Magyarul, az adatlapot úgy kell kitölteni, hogy a vizsgálatok eredményei már megvannak. Ennek a költségei alaphangon elérhetik a százezer forintot is.Most ettől foghatják a fejüket a kitelepülések polgármesterei, hiszen pont az érintett háztartásokban élők jövedelme meg sem közelíti azt az összeget, amit most a kutakra kell szánni.

Nem is vállalják a munkát a szakemberek

„Felhívtam egy mérnököt, aki úgy hirdeti magát, hogy elkészíti a szükséges tervdokumentációt, de nem vállalta” – ezt ismét Dudás János meséli. Azt pedig még a Magyar Kútfúrók Egyesületének elnöke mondta el, hogy a gazdálkodási célú kutak engedélyeztetése (akár fennmaradási, akár üzemeltetési) jóval összetettebb, mint a háztartási kutaké, ezeknél sokkal bonyolultabb vizsgálatokat kell elvégezni, ez így nyilván több pénzbe is kerül. Dudás Jánosnak egy kútja van a falu központjában levő házában, és másik kettő a tanyáján, ahol egyébként a nagy szárazság miatt többször is locsolni kellett, hogy egyáltalán kikeljenek a növények. A kútjait még a hetvenes években fúratta, ezek tehát nem illegálisak, ezért „csak” üzemeltetési engedély beszerzését írja elő számára a törvény.

A mérnök azért nem vállalta a tervek elkészítését, mert nem tud azért felelősséget vállalni, hogy egy negyven éves kút adatait felvegye – árulta el Dudás, hogy miért dobta vissza a megbízást a szakember.

Valamit kell tenni, mire elég két év haladék?

„Sok szakemberrel beszéltem, többek szerint tíz év alatt sem lehet megoldani ezt” – ismeri el B.Nagy László, a sok szempontból leginkább érintett térség országgyűlési képviselője. A szegedi politikus ötlete volt az, hogy nyilvánítsák mérőponttá az összes létező kutat, így mindegyik nyilvántartásba kerülhetne, de nem a lakosság, illetve a mezőgazdasági vállalkozások költségén. Ez az ötlet egyelőre süket fülekre talált, sokan úgy vélték, hogy kivitelezhetetlen, és rengeteg adminisztrációval jár. Most úgy véli B. Nagy, hogy ha megszavazzák az év végéig tartó moratórium kitolását még két évvel, akkor talán ez idő alatt lehetséges egy olyan megoldást találni, ami nem rak ekkora terhet a kúttulajdonosok vállára. „Ez egy évtizedek óta háttérbe szorított, szövevényes rendszer, bele kell nyúlni, de valakinek mindig fájni fog, de át kell vágni ezt a Gordiuszi csomót”- tette hozzá a parlamenti képviselő.

Bándi Gyula, a jövő nemzedékek szószólója is arra hívta fel a figyelmet, hogy közleményében, hogy a vízkincs megőrzése mindannyiunk érdeke, de emellett az ésszerűség határain belül kellene kötelezettségeket róni az állampolgárokra. Korábban pedig azt is megemlítette, hogy az államnak is be kellene szállnia a költségekbe.

Forrás: hvg.hu