Egy kukoricatermesztéssel foglalkozó családból származó egykori segédmunkás a világ kaviárpiacának legsikeresebb szereplője. A 69 éves amerikai Bill Holst annyira valószínűtlen jelenség a luxusélelmiszerekkel talán leginkább azonosított kaviár piacán, hogy a Forbes róla készült portréjában például egy wisconsini szeméttelep markolójában lett lefotózva, kezében egy kanál kaviárral, ingén pedig Bill felirattal.

Erre az a magyarázat, hogy Bill Holst egy roncstelepet is üzemeltet az Egyesült Államokban, ahol kiselejtezett hajókból, autókból és hűtőkből naponta 10 tonna alumíniumot bontanak le. A roncstelepet már a kaviáros üzlete felfutását követően indította, és életútja alapján jobban is passzol hozzá ez a fajta vállalkozás, hiába a világ legjobb éttermeinek a beszállítója.

A résztulajdonában álló kínai Hangzhou Qiandaohu Xunlong Sci-Tech nevű kaviárelőállító egyik márkája ugyanis a Kaluga Queen, amelyet a világ legjobb kaviárjának tartanak. A három Michelin-csillagos párizsi éttermek többsége Kaluga Queent használ, akárcsak Alain Ducasse francia sztárséf éttermei.

A kínai cégé a világ legnagyobb tokhalfarmja (a kaviár a tokhal ikrája). A világpiac 30 százalékát ellenőrzi, a Forbes becslése szerint tavaly 35 millió dollár (10 milliárd forint) volt a bevétele. Az alacsony béreknek és a magas eladási árnak köszönhetően kimagaslóan eredményes a vállalkozás, nagyjából 25 százalék a profitrátája.

A budapesti üzlet

Bill Holstnak korábban nem sok közé volt a kaviárhoz, körülbelül 50 évesen kóstolta meg először, és ma sem eszik sokat belőle.

Miután kidobták a főiskoláról 1968-ban, egy szigetelőanyag-gyárban kezdett el dolgozni, majd egy építőipari céget alapított. Ez vezetett ahhoz, hogy a hetvenes években vásárolt egy homok- és kavicsbányát. Ez sikeres vállalkozóvá tette, a kilencvenes évek közepére már 11 bányája volt.

Az egyik bányája mellett volt egy kisebb tó is, amelybe halakat telepített, hogy a gyerekei horgászhassanak. Holst ekkor ébredt rá, hogy kifejezetten foglalkoztatja a halak gondozása, így kapóra jött, amikor 1999-ben egyik barátja egy magyarországi befektetési lehetőségre hívta fel a figyelmét. Holst korábban alig járt külföldön, de ekkora Budapestre repült egy rakat készpénzzel, hogy megnézze azt a becsődölt tokhalharmot, amelyről a barátja mesélt.

A Forbes cikke szerint végül 200 ezer dollárt fizetett (mai árfolyamon 57 millió forint) készpénzben a csődbe ment telepért, és pár éven belül sikeresen felfejlesztette. Az amerikai újság cikkében nem szerepel cégnév, de ez minden bizonnyal a Forus Akvakultúra Kft. volt, amelynek a román határnál, a Nagyvárad közelében található Komádi határában lévő tanyán volt a telephelye.

A Forus Akvakultúra mai napig Holst résztulajdonába tartozik, és ő a cég egyik ügyvezetője is. A magyar társügyvezető egyik online elérhető cégbemutatója szerint az akvakultúrát (ahol mesterségesen tenyésztenek halakat) az 1800-as évek végén hozták létre, és a nyolcvanas években még több mint 600-an dolgoztak itt. A rendszerváltást követően egy orosz főrészvényes vette át a céget, amely 1997-ben tönkrement, a teljes halállomány elpusztult.

Mivel a tokhalak későn, 4-12 évesen válnak ivaréretté, Holst érkezése után 2005-ig veszteséges volt a tenyésztés, és a 2000-es évek második felében érték el az önellátást. Az elmúlt években a beszámolók alapján úgy tűnik, egyre sikeresebben működik a vállalkozás, tavaly már 320 millió forint bevétel mellett 175 millió adózott eredménye volt a cégnek.

Magyarországon terjeszkedne

Holst a magyar halfarm után Németországban is megvett egy bedőlt kaviáros céget, az igazi nagy dobást azonban a cikk elején említett Hangzhou jelentette. Az európai beruházásai után több kínai befektető kereste meg, hogy segítsen felépíteni az első kínai kaviárelőállítót. Már volt egy kisebb tokhalfarmjuk (amelynek a húsa igazából csak Oroszországban és Kínában népszerű), de szükségük volt további befektetésre és szakértelemre a kaviárkészítéshez. Holst nagyjából két millió dollárért lett a Hangzhou 49 százalékos tulajdonosa (azért kellett később megválnia a tulajdonrésze felétől, mert a cég megpróbált tőzsdére menni, és korlátozzák a külföldi tulajdonrészt).

A kínai vállalat mindössze bő tíz évvel később nemcsak piacvezető lett, hanem a legjobb minőségű kaviár előállítója is, és ebben a piac összeomlásának is komoly szerepe volt. 1990 előtt a Szovjetunió szinte kizárólagosan uralta a világ kaviárpiacát a Fekete-tengerben, az Azovi-tengerben és a Kaszpi-tengerben honos tokhalaknak köszönhetően. A túlhalászás és környezetszennyezés miatt azonban a természetes vizekből kifogott tokhalak mennyisége lényegében teljesen visszaesett a nyolcvanas évek óta. A tokhal- és kaviártermelés szinte kizárólag átállt akvakultúrákra a kétezres évek közepe óta.

A Hangzhou tavalyelőtt 40 százalékkal bővült, tavaly a becslések szerint pedig 30-cal, de Forbes-nak Holst arról beszélt, hogy tervei szerint inkább Európában terjeszkedne. Arról beszélt, hogy új tokhalfarmokat keres Magyarországon, Olaszországban és Görögországban is.