Rájár a rúd a hazai almatermesztőkre. Bár az elmúlt évben rekordmennyiség termett a kedvelt gyümölcsből az országban, az alacsony árak és a kereslet hiánya miatt szinte alig lehetett túladni a terményen. Az ipari felhasználásra szánt gyümölcs felvásárlása körül augusztusban kialakult patthelyzetet végül sikerült feloldani – bár így is nagyon alacsony áron zajlott a felvásárlás, s mintegy százezer tonna a fákon rothadt meg.

Az étkezési almáért sem tolongtak a felvásárlók, így jelentős mennyiséget kellett betárolniuk a gazdáknak. Takács Ferenc, az Északkelet-magyarországi Alma és Egyéb Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács (Ékasz) elnöke szerint a hűtőtárolókban még mindig jelentős mennyiségű alma található, óvatos becslések szerint akár a 150 ezer tonnát is elérheti az a mennyiség, ami még mindig vevőre vár. Ennek oka, hogy ősszel, de még decemberben sem volt forgalom az almapiacon - írta a Magyar Idők.

Az árak elég alacsonyak voltak, habár az üzletláncokban mindezt aligha érezhették meg a vásárlók. A termelői szövetkezetek szervezett árualapjaira volt piac, a kistermelők árujára azonban gyakorlatilag nem volt kereslet. – A tavalyi szezonban minden korábbinál élesebben megmutatkozott, hogy a minőségnek nem kell cégér, a kiváló minőségű almát általában el lehet adni, csak ki kell várni a megfelelő időt. A gyengének viszont nincs piaca – jegyezte meg Takács Ferenc.

Némi mozgolódás azonban az év elején elindult az almapiacon, a betárolt étkezési minőség mellett pedig akár még ipari alma felvásárlására is sor kerülhet a következő hetekben.

– A sűrítmény ára ősz óta egy kissé felfelé mozdult, és mivel elég sok alma be lett tárolva, a feldolgozók azon gondolkodnak, hogy a hűtőtárolókból a válogatás során kiesett mennyiséget ipari almaként átvegyék, és sűrítményt készítsenek belőle – mutatott rá az elnök.

A fogyasztói piacra szánt termény esetében is látni némi élénkülést. Ennek egyik oka, hogy tőlünk északabbra elég komoly hóhelyzet alakult ki az elmúlt két hétben, a Lengyelországba tartó almafelvásárlók egy része pedig nálunk kötött ki. Ha pedig végre lesz kereslet, akkor remélhetőleg az árak is elindulnak felfelé.

A szakembertől megtudtuk: az elmúlt év is rámutatott, hogy az összefogás szükségessége nem kérdés, kell egy kritikus nagyság, hogy egy termelő fejleszthessen és beszállítóvá váljon. A szövetkezést ugyanakkor a gazdák korábbi negatív tapasztalatai hátráltatják, a kistermelőkre pedig egyébként sem járnak jó évek. Az Ékasz jelenleg is egy fejlesztési koncepción dolgozik, amelynek segítségével a még menthető, de nehéz helyzetben lévő termelőket segítenék a megmaradásban.

Ma ugyanis három rétegre oszthatók az almás gazdaságok. A piramis csúcsán van egy szűk kör, amely európai színvonalon csúcsminőséget állít elő. Legalul a menthetetlen gazdaságok találhatók, amelyek az elmúlt években nagyon lemaradtak, és már lehetőségük sincs a fejlődésre. A középső, még fejlődésre képes réteg viszont nagyon széles. Zömmel azok a termelők tartoznak ide, akik a 90-es évek pályázatainak köszönhetően telepítették az ültetvényeket, azóta azonban nem modernizáltak. Ők állítják elő a teljes éves mennyiség mintegy negyven százalékát. Ha ez a réteg eltűnik, óriási terület és termésmennyiség esik ki.

A megmaradó szűk innovatív réteg ugyan el tudja látni a hazai fogyasztói piacot almával, de a léüzemekbe már biztosan nem jutna alapanyag. Takács Ferenc szerint ezért a következő években ezt a tömeget kell megmenteni, mert ha nem, akkor olyan mértékben tűnhet el a magyar almatermesztés, hogy az már a ráépülő ágazatokat is érinteni fogja, és jelentősebb GDP-kiesést is generálna.