Nagy István szerint a magyar zöldség és gyümölcságazat fordulóponthoz érkezett, a jövőt a megújulás jelenti. A 20. századi technológiával nem lesz eredményes az ágazat a 21. században - mondta az MTI közlése szerint. Hozzátette, három dolog szükséges a kihívásoknak való megfeleléshez: a megfelelő árualap, a feldolgozottsági szint és a megfelelő piac.

Az ágazat fejlődéséhez elengedhetetlennek nevezte a termelői integrációt. Az összefogásban, közösségi fellépésben teremthetők meg leghatékonyabban a piacra jutás feltételei, és a zöldség-gyümölcs fogyasztás növekedése - mondta a tárcavezető.

Rámutatott: piaci siker csak ott érhető el, ahol ágazati szinten válik szervezetté a termelés és az értékesítés. Pozitív adatnak nevezte, hogy tavaly 68 zöldség-gyümölcs szerveződés működött Magyarországon. Ezek termő területe meghaladta a 33 ezer hektárt, ezzel a teljes zöldég-gyümölcs forgalom 22 százaléka termelői szerveződésen keresztül bonyolódott le tavaly. A miniszter szerint 60 százalék fölé kell emelni ezt az arányt, akkor ki lehet jelenteni, hogy a termelés biztonságban van. 

Az integráció szükségességét az is alátámasztja, hogy az ágazatban elérhető uniós források jelentős része közvetve, a termelői szervezeteken keresztül hozzáférhető. Megerősítette, hogy állami ösztönzéssel, nemzeti támogatásokkal tovább erősítik a TÉSZ-ek szerepét.

A versenyképes ágazat alapja a generációváltás, amelyet a fiatal gazda tematikus alprogram is támogat. Beruházásokra eddig 40 milliárd forint támogatást ítéltek oda mintegy 1000 fiatal gazdának. Őszre szakpolitikai alprogramot is kidolgoznak a generációváltás elősegítésére - jelezte.

A miniszter megkerülhetetlennek nevezte az öntözés fejlesztését, 2024-ig az öntözhető területeket 100 ezer hektárral tervezik növelni. Bejelentette azt is, hogy még idén megkezdi működését a Nemzeti Öntözési Központ, a Nemzeti Földügyi Központon belül. 

Ledó Ferenc, a FruitVeB elnöke az idei várakozásokról elmondta: a paprika és a paradicsom termesztése a tavalyi szinten marad, előbbit 1500 hektáron, utóbbit 360-370 hektáron termesztik. A gyümölcsöknél a téli fagyok nem okoztak komolyabb gondot, a tavaszi fagyok helyi jelleggel - Kecskemét, Dél-Alföld - fajtától függően jelentkeztek főleg a csonthéjasok, őszibarack, kajszibarack esetében. Almából a tavalyi rekord után átlagos termés várható idén, 550-600 ezer tonna.

A következő hétéves uniós ciklusban a klímaváltozás hatásai miatt az öntözés fejlesztésére kell felkészülni - hangsúlyozta. 

Hubert Schulte-Kemper, a német FAKT AG elnök-vezérigazgatója a tanácskozáson bemutatta a Hegyeshalom és Bezenye határában a cég beruházásában megvalósuló projektet, ami Közép-Európa legkorszerűbb kertészeti, feldolgozási és logisztikai központja lesz. A tervek szerint a 300 hektáron megvalósuló fejlesztés költsége nagyjából egymilliárd euró, a német vállalat ötven hektáron feldolgozó- és logisztikai központot, harminc hektáron üvegházat, ötven hektáron szabadföldi kertészetet hoz létre.

„Öntözés nélkül ma hazardírozás termelni”

Magyarországon nagyjából ötmillió hektár földet művelünk, ebből hetven-nyolcvan ezer hektárnyit öntözünk, de jelenlegi tudásunk szerint akár négy-ötszázezer hektárt is lehetne gazdaságosan öntözni – nyilatkozta a Magyar Hírlapnak Ledó Ferenc, a Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács (FruitVeB) elnöke. Abszurdumnak nevezte, hogy mindeközben évente egy balatonnyi mennyiségű víz folyik ki az országból. Az alábbiakban olvashatja a lapban megjelent beszélgetést.

– Hogy áll napjainkban a hazai termőföldek öntözése? Milyen volumenű fejlesztésre lenne szükség, hogy versenyképesek legyünk?

– Magyarországon körülbelül hetven-nyolcvanezer hektárnyi termőföldet öntözünk, volt olyan időszak, amikor ez még kétszázezer hektár volt. A Nemzeti Agrárkamara (NAK) készített egy felmérést, hogyan lehetne növelni az öntözött területek méretét. Két megoldás van: a felszíni vizek használata, amelyeket tározókban lehet gyűjteni, és aszály esetén azokból lehet öntözni, a másik a felszín alatti vizek felhasználása öntözőkutak segítségével. Abszurdum, hogy Magyarországról évente egy balatonnyi mennyiségű víz folyik ki, vagyis többet engedünk el, mint amennyi bejön. Ha a meglévő csatornarendszereket rendbe tennék, pár év alatt meg tudnánk duplázni a jelenleg öntözött terület nagyságát.

– Mennyi lenne a végcél?

– A legvégső érték körülbelül egymillió hektár, de jelenlegi tudásunk szerint körülbelül négy-ötszázezer hektárt lehetne gazdaságosan öntözni. Azt tudni kell, hogy nagyjából ötmillió hektárnyi földet művelünk. De az öntözés nem olcsó beruházás, annak meg is kell térülnie. Még akkor is, ha a központi tározók és csatornarendszerek létrehozása állami feladat. Ezzel együtt jár természetesen a technológiai fejlesztés és elvárt a hozamnövekedés is. Tizenöt-húsz év távlatában mindent összevetve a reális cél az, hogy legyen három-négyszázezer hektárnyi terület, amelyen biztonságosan megtérül az öntözés. Azt egyelőre nem tudjuk, hogy a klímaváltozás mennyire befolyásolja mindezt. A gond olyan esetekben jelentkezik, amikor nem felszíni vizekből biztosítják az öntözést, hiszen a fúrt kutak szabályozása szigorúbb. Ráadásul az elmúlt aszályos években jelentősen csökkent a talajvízszint.

– Erre az évre mik a kormányzati ígéretek az öntözésfejlesztést illetően?

– Megjelent az öntözésfejlesztési pályázat, ám ennek nagy része még nem kelt el, mivel nehéz vízjogi engedélyhez jutni, rendkívül bürokratikusak a viszonyok. Hátráltatja a pályázást a földbirtokrendszer is, főleg azokon a szántóföldes részeken, ahol nincsenek rendezve a tulajdoni viszonyok, ezeket is rendbe kellene tenni. Egy víztározó vagy csatornarendszer kialakítása akkor lehet gazdaságos, ha legalább négy-ötszáz hektárnyi területet érint, ekkora birtokok pedig nem nagyon vannak, néhány gazdaságot leszámítva.

– Az egymillió hektáros végső cél konkrét vagy pusztán elméleti?

– Az agrárkamara készített ezzel kapcsolatban egy felmérést, amelynek során arra a kérdésre keresték a választ a gazdák között, hogy ha rendelkezésére állna megfelelő mennyiségű víz, mekkora területen öntöznének. Persze e mögött reális gazdasági számítások nem voltak, mindenki beikszelte, amit gondolt. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy például zöldséget és gyümölcsöt öntözés nélkül termeszteni nem kockázat, hanem hazardírozás. Mostanra öt évből három biztosan aszályos, ami komoly hozamkiesést jelent. A szántóföldi növények esetében pél­dául a búzaféléknél és a napraforgónál egyelőre nem egyértelmű, hogy megtérül-e az öntözési rendszer kiépítése. Ami egyértelműen gazdaságos, az a kukorica-, a burgonya- és
a vetőmagtermelés.

– A gyümölcstermesztésről azt mondják, tizenöt-húsz éve lejtmenetben van. Ennek az öntözés hiánya az oka?

– Alapvető gond, hogy kicsik a birtokméretek, az össztermőterületnek pedig nagyjából a huszonöt százaléka öntözhető. Az aszályos évek is nagy gondot okoznak, hiszen ilyenkor az alapvető baj, hogy kisebb méretű gyümölcs terem, és ahogyan a gyümölcs fejlődik, ezzel párhuzamosan alakul ki a termőrügy, amely már meghatározza a következő évi termés mennyiségét. Az éghajlati körülmények közül pedig legnagyobb mértékben a viharkárok befolyásolják a termesztést, aminek orvoslására a NAK kezdeményezésére megalakult a jégkárelhárító rendszer. A kezdeti tapasztalatok nagyon jók. Másrészt a fagykár, ezek közül is inkább a tavaszi okoz gondot. Erre megoldás a fagyvédelmi berendezések alkalmazása, ami a lehető legkisebbre redukálja a várható kár mértékét. Magyarországon például az alma esetében tíz-tizenöt évente van komolyabb fagykár. A harmadik típus a nyári légköri aszálykár, ami bizonyos növényeknél jelentkezik. Tavaly hat hétig tartó folyamatos kánikula volt, ilyenkor a növény nem tud úgy védekezni, ahogyan kellene, a termés megéghet. Ez ellen árnyékolással, helyes növényápolással lehet védekezni, de ez nem nyújt százszázalékos megoldást.

– A málnatermesztés miért esett vissza?

– Annak elsősorban klimatikus okai vannak, azon kevés gyümölcsfajok közé tartozik, amiket Magyarországon egyre kevésbé lehet gazdaságos termelni. A málnának hűvösebb, páradús klíma kell. Nem véletlen, hogy a régi nagy málnatermelő körzetek közé tartozott például Nagymaros és környéke. A másik nagy kérdés, hogy aki minőségi málnát akar a piacra adni, annak kézzel kell szüretelnie, amihez elengedhetetlen a megfelelő mennyiségű szakmunkás, amelyből folyamatos a hiány. Valószínű, hogy Magyarországon a málnatermesztés helyi kiskertekben marad csak meg.

– Bár a klímaváltozás nálunk több faj termelését is veszélyezteti, nem törekszünk arra, hogy délebbről újabbak termesztését vegyük át?

– A klímaváltozás több száz év alatt eredményez olyan jellegű változást, ami ilyesmit eredményezhet. Valóban, nálunk az éghajlat mostanra jobban hasonlít a mediterrán klímához, nő az átlaghőmérséklet. Vannak kísérletek már banán-, kivi- és fügeültetvényekkel, de annyit nem változott a hőmérséklet, hogy ezek a gyümölcsök nálunk biztonsággal megéljenek. Ritka az a tél, hogy ne legyen három-öt napig tartósan mínusz 10-15 fok vagy annál alacsonyabb hőmérséklet.