Ezen a tanácskozáson a Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar Növénytudományi Intézetének szakemberei az elmúlt évtizedekben felhalmozódott tudásukat adják át. A kukoricával és napraforgóval végzett egyedülálló tartamkísérletek az egyetem látóképi kísérleti telepén 30-35 éves múltra nyúlnak vissza, a szója-kísérletek pedig 5 évvel ezelőtt indultak – mondta köszöntőjében Bánáti Diána, a kar dékánja.

Az intézményvezető kiemelte, hogy 600-650 ezer hektár a napraforgó vetésterülete az országban, az átlagtermés pedig 3 tonna/hektár körül mozog, ami elmarad a növény genetikai potenciáljától. A kukoricánál a termésingadozás a legjelentősebb kockázati tényező hazánkban: hektáronkénti 4,2-től egészen 8,6 tonnáig változik az évek során.

A szakmai fórumon részt vevő több mint száz gazdálkodó nemcsak az ökológiai kockázatokról kapott áttekintést. Braun Zsolt, a Bunge Zrt. agrárértékesítési és beszerzési igazgatója a növényi olajok világpiaci tendenciáit is részletesen bemutatta. A világ és hazánk kukoricatermesztésének adatait a Szent István Egyetem Tessedik Campusának dékánja, Futó Zoltán elemezte.

Összességében 200 millió hektár a kukorica vetésterülete, a termés mennyisége pedig meghaladja az 1 milliárd tonnát. Magyarországon a rendkívül nagymértékű termésátlag-ingadozást ökológiai hatások (például a klímaváltozás, az aszály, az öntözés hiánya), a talajtulajdonságok romlása és a kevésbe tudatos fajtaválasztás, valamint a nem kellő agrotechnika okozza – mutatott rá Futó Zoltán.

A szakember felhívta a figyelmet többek között hazánk aszályindexére. Az utóbbi 120 évben 10 katasztrofális aszályt jegyeztek fel, melyekből négy 2002 után történt. Emiatt óriási lehetőséget rejt az öntözés. Az adatok azt mutatják, hogy a hazai szántóterületnek mindössze 2 százalékát öntözik, miközben az öntözés terméstöbblete akár 8-9 tonna is lehet hektáronként.

A klímaváltozás hatásai mellett a napraforgó esetében is a biológiai alapok és az agrotechnikai beavatkozások jelentőségét hangsúlyozta Pepó Péter professzor, a Növénytudományi Intézet igazgatója.

Látóképi kísérleteink bizonyítják, hogy a legnagyobb hibákat az agrotechnikai elemekkel követhetjük el. Ha intenzív technológiával és megfelelő hibridekkel termesztünk, a technológiai optimumokat is tartani kell – hangsúlyozta a professzor.

A tanácskozás 22 éves történetében most először került a témakörök közé a szójatermesztés. A Látóképen 2017 óta végzett fajta- és öntözési kísérletek eredményeiről Ábrahám Éva Babett, a Növénytudományi Intézet adjunktusa számolt be.

A szója a legjobb minőségű talajokat kedveli, magas a csapadék- és a relatív páratartalomigénye, ennek megfelelően leginkább az ország nyugati, dél-nyugati területein és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében termesztik. Hajdú-Bihar megyében ezer hektár alatt van a termőterület, a termésátlag itt is megközelíti az országost. Kísérleteinkben a 2018-as év volt a legkedvezőbb, akkor több fajtánál hektáronként 5 tonnát is meghaladó eredményt értünk el – emelte ki Ábrahám Éva Babett.

A kukorica-, napraforgó- és szójakísérletek, valamint a növényvédő partnerekkel közösen alkalmazott új növényvédelmi technológiák részleteit az előadásokat követően gyakorlati bemutatón is megtekinthették a gazdálkodók az egyetem Látóképi Növénytermesztési Kísérleti Telepén. A konferencia állófogadással egybekötött kötetlen beszélgetéssel zárult.

Forrás: unideb.hu