Ezzel az állatvédők egyik régi álma teljesült, bár a CIWF nevű állatvédelmi csoport csalódottságát fejezte ki amiatt, hogy nem tiltják be egyszersmind a ketreces tyúktartást és a kandisznók herélését is. 

Az állatok ledarálása többé-kevésbé bevett gyakorlatnak számít a nagyipari tyúktartásban, de ahol nem ezt alkalmazzák, ott más módon szabadulnak meg a nagyipari tartásban felesleges kakasoktól. Azokat a kakasokat, amelyekkel nem így végeznek, áramütéssel vagy szén-dioxiddal pusztítják el, a maradványok pedig a fehérjefeldolgozóban kötnek ki. A kakasok értelemszerűen nem tojnak tojást, lassabban fejlődnek, húsuk pedig keményebb, így a tojásgyárban semmi hasznuk nincs.

Az Európai Unió egy 2009-es direktívában úgy rendelkezett, hogy a darálás abban az esetben elfogadható, ha a 72 óránál fiatalabb kakasokkal azonnal végez. Bár már léteznek módszerek a tojásból kikelő madár nemének megállapítására, nagyüzemi körülmények között még mindig egy úgynevezett csibeszexáló állapítja meg a kikelt állatok nemét, és ez alapján döntenek arról, hogy megtartják-e őket a tojásgyárban.  

Korábban a Hollandiában és Németországban végzett kísérletek alapján a tojásalapú nemmeghatározás nagyobb térnyerését várták – olyannyira, hogy az Egyesült Államokban 2016-ban azt remélték, hogy 2020-ra az egész országban megszabadulhatnak a darálás gyakorlatától. 

A darálást most tiltották be Svájcban is, ahol egyébként sosem volt elterjedt, illetve Németországban is, ahol a tiltást felfüggesztették mindaddig, míg nem találnak ki valami jobb módszert az állatok szelektálására, addig viszont évente nagyjából 45 millió kakas kerül a darálóba. 

Világszinten összesen évente mintegy hétmilliárd állattal végeznek, azt nem lehet tudni, hogy ehhez milyen módszert alkalmaznak.