Az aszálynak nincs egyértelmű és általánosan elfogadott, egységes definíciója. Magyarországon például a 2011. évi CLXVIII. törvény szerint akkor beszélhetünk aszályról, ha a növény vegetációs időszakában 30 egymást követő napon belül a lehullott csapadék mennyisége nem éri el a 10 mm-t; vagy nem éri el a 25 mm-t és a napi maximum hőmérséklet legalább 15 napon meghaladja a 31 °C-ot.

Ezt a meghatározást hazánkban a mezőgazdasági kárenyhítés során használják, a meteorológusok, hidrológusok, talajszakértők és erdész szakemberek azonban ettől eltérően határozzák meg az aszály fogalmát. A hatékony aszálykezelés érdekében azonban elengedhetetlen egy egységes terminológia használata, mellyel nagymértékben fejlődhet a különböző tudományágak, intézetek és döntéshozó hatóságok közti egyetértés nemzeti és regionális szinten – mutatott rá a DriDanube projekt szakértői kollektívája, melynek Magyarország részéről tagja volt dr. Szalai Sándor, a Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Karának egyetemi docense is.

Szintén gondot jelent, hogy napjainkig az aszály kezelése a legtöbb érintett országban a már bekövetkezett veszteségek megtérítésében merült ki, a DriDanube projekt részeként elkészített új aszálykezelési terv ugyanakkor előzetes cselekvésre szólít. Ez a fajta szemléletváltás ugyanis lehetővé teszi az érintett érdekcsoportok időbeni figyelmeztetését, az aszály okozta hatások és kockázatok előzetes becslését, hatékonyabb válaszlépések tervezését és végrehajtását, a természet, környezet, gazdaság és társadalom várható sérülékenységének csökkentését, valamint az érdekelt gazdák gyorsabb és pontosabb kármentesítését is. A súlypont tehát a helyreállításról a megelőzésre és a folyamatok pontosabb megismerésére helyeződik át, ám ahhoz, hogy egy ilyen nagyszabású projekt megvalósulhasson, minden országban széleskörű párbeszédre van szükség.

Az új aszálykezelési stratégia sikeres alkalmazásához ugyanakkor a régiót érintő műholdas mérési adatokat és megfigyeléseket is egységesen kell értelmezni, melyhez nagy segítséget jelent a projekt során kifejlesztett néhány új algoritmus és aszálykockázati térkép. Az 1961-2010 közti időszak éghajlati, és a 2000-es évek termésátlag adatai alapján készült térképek segítségével ugyanis a korábbiakhoz képest pontosabban állapítható meg, hogy a Duna-menti régióban hol jelentősebb az aszálykockázat, és az várhatóan mekkora hozamcsökkenést fog jelenteni a kukorica, őszi búza, árpa és repce esetében.

A Duna-menti régió aszálykockázatával foglalkozó DriDanube projekt a Duna Transznacionális Programból, az Európai Regionális Fejlesztési Alap támogatásával, az Európai Unió és a Magyar Állam társfinanszírozásával valósult meg.