A szakmaközi szervezet felhívta a figyelmet: megkongatták a vészharangot a dunántúli haltermelők. Hiába voltak kisebb-nagyobb esőzések az elmúlt hetekben, a tógazdaságok továbbra is vízhiánnyal küzdenek, mivel a lezúduló csapadék legtöbbször nem került bele a halastavakba, annak köszönhetően, hogy a szintén aszály sújtotta vegetáció felszívta azt.

A hosszan tartó hőség miatt jelentős a párolgási veszteség, hiszen egy meleg nyári napon akár 2-3 centimétert is csökkenhet a tavak vízszintje. A dunántúli halastavak többsége kisebb patakok völgyzárógáttal történő felduzzasztásával készült egykor, ezek a patakok táplálják tógazdaságokat, ha van bennük víz, de jelenleg nincsen, mivel az elmúlt időszak rendkívül száraz volt.

A halastavak üzemi vízszintje sok helyen az 50 százalékot sem éri el. A beszűkült vízi élettérben a halfogyasztó madarak károkozása is jelentősebb, hiszen az ivadék nem tud elbújni a mélyebb vízben a gázlómadarak elől – emeli ki az összefoglaló.

A haltermelőknek állománymentő kényszerlehalászásokat kell végrehajtaniuk, mivel drasztikusan lecsökkent a tavak vízszintje. A kisebb tavakon levegőztető készülékekkel és szivattyúzással próbálják megmenteni a halállományt az oxigénhiánytól, ugyanakkor ez jelentős többlet költségekkel jár.

Van olyan haltermelő, aki az idén ki sem tudta helyezni a halastavaiba ivadékokat, már a tavasszal jelentkező vízhiány miatt. Várhatóan ez a kedvezőtlen száraz nyári időjárás negatív kihatással lesz az őszi lehalászási eredményekre is – a MA-HAL helyzet értékelése.