A szakmai felvezetőhöz a Luca Zoltán szaktanácsadó által összeállított „fagyvédelmi vázlat” szolgált, amelynek első lépcsőjét, a feltöltő tápanyag-ellátást elemeztük részletesebben.

A konzultációvá szélesedett ültetvény-szemle során kevésbé az előadás, mint inkább az egyes szakmai területek elemzése és megvitatása kapott hangsúlyt. Megtisztelő volt számunkra, hogy idős kora ellenére velünk tartott és értő hozzászólásaival segítette a munkánkat Magyar Károly Kecskemétről. Tőle hallottunk a kajszi fejlődési stádiumainak pontos megnevezéséről (pl. csészebimbós állapot), vagy dr. Janda Tibor nagydoktori értekezésének ide vonatkozó pontjairól a fagy-, az aszály- és az oxidatív stressz összefüggéseiről, a kelatizálás jelentőségéről, illetve a kalcium és a bór sejtfal stabilizáló hatásáról.

A kajszi ültetvényeket évek óta károsítják fagyok a virágzás idején. A szakemberek folyamatosan keresik a megoldást a termés megmentésére. Ahhoz, hogy hatékony megoldást találjunk a problémára, a növények működését kell megértenünk. Mi történik egyáltalán, miért nem képesek „megvédeni magukat” -4 – -9°C-os fagytól virágzáskor a csonthéjasok akkor, amikor télen akár -20°C-ot is kibírnak? A választ a növényélettan területén kerestük.

Ahhoz, hogy a növény télálló/fagyálló legyen, ahhoz fel kell készülnie, illetve nekünk fel kell készítenünk erre. Nyár végén, ősz elején az áttelelő rügyeken megjelennek a kemény pikkelylevelek, amelyek ellenállóvá teszik azokat a hideg ellen. A levélhullást követően a föld feletti részek fokozatosan mélynyugalmi állapotba kerülnek, azaz a sejtek víztartalma lecsökken, a sejtnedvek pedig töményebbeké válnak a szokásosnál. A tavasz közeledtével és megfelelő hideg-hőösszeg összegyűjtése után ez az állapot feloldásra kerül, és a rügy fejlődésnek indul. Ilyenkor a fagytűrése még jó, de ez első virágok megjelenésére sajnos már nem. Mi ennek az oka?

Az áttelelő fák a termés betakarítása után megkezdik a kiürült tartalék- és készlet-raktáraik feltöltését. Ebben kiemelt fontossága van az ún. nem-szerkezeti szénhidrátoknak, elsősorban a keményítőnek. Ennek a szezonális változása minden gyümölcsfélénél jellemző mintázatú.

A mellékelt ábra a Prunus fajok szénhidrát tartalmának változását mutatja; fent a nyársak, alatta rendre a hajtások/ágak, majd a törzs és a gyökér esetében. FB = teljes virágzás; H = szüret

A csonthéjas gyümölcsökre jellemző, hogy az energia-ellátásukat a gyümölcsfejlődés korai szakaszáig csak a tartalékaikból tudják fedezni, mivel a virágzás/kötődés megelőzi a lombozat megjelenését. A levelek a végleges méretük felének eléréséig nem önellátóak, azaz fotoszintézisük nem elégíti ki az igényeiket, és a raktárkészletet hasznosítják. A virágzás energia igénye, a sejtnedvek fagyállósága és a megfelelő kora tavaszi vegetatív- és reproduktív fejlődés a nem-szerkezeti szénhidrát raktárak feltöltésével biztosítható. Ez a folyamat zajlik MOST, a fás szárú növények most ezzel foglalkoznak! A kertész szakembereknek most van lehetőségük arra, hogy a fák téli-tavaszi felkészülését támogassák, a folyamat hatásfokát és mértékét javítsák.

Teendők a gyümölcsösben:

• a zöld növényi részek egészségének és épségének biztosítása,
• a korai (idő előtti) lombszíneződés és –vesztés megakadályozása,
• a fotoszintézis (azaz a cukor/keményítő előállítása) hatásfokának javítása,
• a megfelelő enzimaktivitáshoz (pl. a CO2 megkötését katalizáló RUBISCO) szükséges nitrogén, a sejtfalak stabilitásához nélkülözhetetlen (mobilis) kalcium és bór, a légcserenyílások működéséhez kálium biztosítása.