Az ismertetés felidézi: a szelídgesztenye hazánkban is honos, azonban nagyon igényes, termesztéséhez speciális ökológiai követelményeknek kell megfelelni: kiegyenlített, csapadékosabb időjárás és savanyú talaj. Emiatt csak az ország néhány táján lehetséges az üzemi méretű termesztése, így a dél-dunántúli, a nyugat-dunántúli és a Börzsönyben lévő termesztőtájakon.

Jellemzően kisüzemi növény, hasonlóan a mogyoróhoz. A múlt század 70-es éveiben telepített, összesen mintegy 450 hektár felületű áruültetvény mára szinte teljesen kipusztult, jelentősebb méretű üzemi ültetvények nincsenek az országban. Az éves termés nagy részét ma is főként a ligetes szórványgesztenyések és a vad állományok adják.

Az országban az éves termésmennyiség jellemzően 200-500 tonna közötti, ami a kevés számú üzemi ültetvénynek és a termesztéstechnológiai fejlesztések hiányának tudható be. Az export elhanyagolható, azonban jelentős a feldolgozóipari igény, így behozatal jelentősebb mennyiség. Az import évente 2000-2500 tonna között mozog, 1-1,2 milliárd forint értékben, jellemzően Olaszországból kerül hazánkba.

Az árutermő szelídgesztenye-ültetvények területe – a SAPS-adatok alapján – mindössze 249 hektár, az ültetvények elsősorban a nyugat- és dél-dunántúli megyékben helyezkednek el. A szelídgesztenye termesztése kockázatos, az utóbbi másfél évtizedben egy felerősödött gombás betegség, a kéregelhalás (Cryphonectria parasitica) járványszerűen tizedeli a fákat.

Emellett néhány éve megjelent a szelídgesztenye gubacsdarázs (Dryocosmos kuriphylus), ami szintén komoly károkat képes okozni. Hatékony védekezés egyelőre egyik károsító ellen sincs, bár a szelídgesztenye gubacsdarázs természetes ellenségének (a hazánkban nem honos Torymus sinensis fürkészdarázsfajnak) betelepítésével kapcsolatos vizsgálatok ígéretes eredményeket mutatnak – olvasható az összefoglalóban, amit lapunk is megkapott.