Az elmúlt egy hétben szombaton és vasárnap többfelé fordultak elő zivatarok, melyeket helyenként kiadós felhőszakadás kísért, majd hétfőn késő este délnyugat felől érte el hazánkat egy kiterjedt zivatarzóna, melyből a Balaton tágabb környezetében 10-30 mm esett, kedden pedig gyenge esők, záporok öntöztek az ország délnyugat-északkeleti széles sávjában, ekkor azonban a legtöbb helyen már 5 mm alatt maradt a csapadék mennyisége. Szerdán estétől ismét nyugat-délnyugat felől jöttek zivatarok, ezúttal azonban többfelé esett kiadósabb, 5-15 mm néhol 20-35 mm közötti mennyiség, és az elmúlt időszakban szárazabb alföldi területeken is volt csapadék. A mögöttünk álló egy hét csapadékmennyisége is nagy területi változékonyságot mutat. Szerda éjfélig a Dunántúl nagy részén 10-30 mm-t mérhettünk, de Győrtől nyugatra szinte semmi nem esett. A Dunától keletre főként lokálisan fordult elő nagyobb mennyiség. (1. ábra) Az elmúlt harminc napban az ország nagy részén több csapadék hullott a sokéves átlagnál, számottevő hiány az Alföld déli részén, északnyugaton valamint Debrecentől keletre, délkeletre tapasztalható (2. ábra). A talaj felszín közeli része a Kisalföld nyugati, északnyugati felén meglehetősen száraz, míg délnyugaton kimondottan sáros, az ország nagy részén azonban kielégítő a nedvességtartalma (3. ábra). A középső talajrétegben, ahonnan a nyári növények most a legintenzívebben szívják a nedvességet, az Alföldön találunk kritikusan száraz területeket (4. ábra), ezek nagy része azonban a mai csapadék hatására töltődik valamelyest. A fél méternél mélyebb talajrétegben egyelőre megfelelő mennyiségű nedvesség áll a növények rendelkezésére (5. ábra). Az átlaghőmérséklet az elmúlt napokban 20 és 23 fok között alakult. A legmelegebb órákban jellemzően 27-31 fok közötti értékeket mérhettünk, ennél pár fokkal hűvösebb a felhős, csapadékos területeken fordult elő főként kedden (6. ábra) – olvasható az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) agrometeorológiai jelentésében, melyet az Agro Napló is megkapott.
Az árpa mellett egyre többfelé zajlik már a búza és a repce aratása is. Elég változékony időben kezdődött a betakarítás, a korábbi nagy csapadékokból adódóan többfelé vannak megdőlt táblák is. Az aratásra meleg, száraz idő lenne az ideális a folytatásban. A kukorica és a napraforgó számára viszont jól jöttek az elmúlt egy hét záporai, szépen növekednek az állományok. A kukorica egyre többfelé címeres, a napraforgó pedig virágozni kezd.
A legfrissebb NDVI vegetációs index térképeink a június közepére vonatkozó állapotot mutatják. Ebben az időszakban magas az index értéke, de az előző időszakhoz képest már nagy területen csökkenés látható, mely főként az őszi vetések érésének tudható be. A nyári növények zöld tömege ugyanakkor intenzíven növekszik. Az anomália térkép szerint a sokéves átlagnál továbbra is országszerte jóval magasabb az index értéke, azaz a növényzet fejlettebb, dúsabb, zöldebb a szokásosnál (7. ábra).
A kukoricatermesztésben használatos 10 fokos bázishőmérséklettel április 1-től számolt hőösszeg jelenleg többnyire 570 és 690 foknap között alakul, az alacsonyabb értékek északon és nyugaton, a magasabbak délkeleten vannak, az országon belüli különbség egyre nő. Az összegzés kezdete óta folyamatos elmaradásban van a hőösszeg, és az elmúlt egy hétben is növekedett ez az elmaradás. A tavalyi évhez képest 70-130 foknap a hiány, a sokéves átlaghoz képest pedig 30-70 foknap. Ez azt jelenti, hogy a növények fenológiai fázisai körülbelül egy héttel később következnek be a szokásosnál.
Az őszi vetésű kalászosok és a repce számára ideális, illetve a tényleges időjárási paraméterek (csapadék, talajnedvesség, hőmérséklet) összevetését mutatjuk be ezúttal a Békéscsaba körüli területre vonatkozó agrogramon[*] (8. ábra). Augusztus utolsó dekádjában több hullámban jelentős csapadék hullott, így az őszi káposztarepce vetése a történelmi aszály után már kellően nedves talajba történhetett. A csapadékos idő szeptemberben is folytatódott, így a repce szépen kelt és gyorsan fejlődött. Az őszi kalászosok vetéséhez az október első felét jellemző száraz idő és optimális nedvességtartalmú talaj kedvező körülményeket teremtett. A hónap közepétől a talaj felső rétege egyre jobban kiszáradt, nehezítve ezzel a kelést. A november első hetében érkezett csapadékra igen nagy szükség volt az egyenetlenül kelt táblák egységesedéséhez, a sokáig kitartó enyhe időben az állományok kellően megerősödve indultak a télnek. A decemberi újabb bőséges csapadék hatására a talaj egyre mélyebb rétegei nedvesedtek át, töltődtek föl az Alföldön is, ami a növények tavaszi-nyári fejlődéséhez nélkülözhetetlen. Az év első hónapjában folytatódott az esős idő, egymást követő mediterrán ciklonok hoztak országszerte kiadós csapadékot, melyet a talaj már befogadni nem tudott, így egyre nagyobb területen jelentek meg a belvízfoltok, elsősorban az Alföldön. Január második felére már az ország túlnyomó részén elérte, a középső országrészben 100-150 mm-rel meg is haladta a szeptember eleje óta összegzett csapadék az őszi vetésű növények számára optimális mennyiséget. Január végén szárazabbra és kevésbé enyhére fordult az idő, de az igazi tél csak február első hetében érkezett meg. Február első fele száraz, hideg időt hozott, a tél folyamán egyedül ekkor sikerült a talajnak 5-20 cm mélyen átfagynia, miközben a belvizes területek kiterjedése lassan csökkent. A télies időjárás csak átmenetinek bizonyult, február közepén jelentően megenyhült az idő, de az egész hónap szárazabb maradt az ilyenkor szokásosnál, és március első két dekádjában is csak a déli országrészben hullott az átlagosnál több csapadék. Március utolsó harmadában kiterjedt esők érkeztek, az ország nagyobb részén átnedvesedett az ekkorra már kiszáradó fölső talajréteg. Kivétel ez alól az északnyugati országrész, ott csak áprilisban kezdődött ez a folyamat, de az április közepi nagy mennyiségű csapadék ott is feltöltötte a talajt. A hónap utolsó dekádjában azonban főként az Alföldön már száradni kezdett a talaj. Május első dekádjában főleg keleten kevés csapadék hullott, a talaj tovább veszített a nedvességtartalmából, majd a hónap közepén mediterrán ciklonok sorozata hozott bőséges csapadékot a kritikus kalászhányás – virágzás fenofázisra. Május utolsó dekádjában szárazabb, mérsékelten meleg idő volt a jellemző, csak elszórt záporok fordultak elő az országban, de június elején ismét csapadékosra fordult az idő, így a magképződés során is kellő nedvességhez jutottak a növények. Az érés időszaka nyári meleggel kezdődött, majd változékony időjárás lassította ezt a folyamatot is. Az összegzett csapadék az ország túlnyomó részén a tenyészidőszak kezdete óta az optimális mennyiség fölött vagy a körül alakul, délnyugaton és északkeleten többfelé jelentős többlet is kialakult mostanra.
A szokásosnál enyhébb őszi és téli idő hatására az összegzett hőösszeg számottevően meghaladja az optimális értéket. Az átlagosnál enyhébb tél és kora tavasz miatt a kultúrák a szokásosnál hamarabb fejlődésnek indultak, viszont áprilisban és májusban gyakran volt az optimálisnál hidegebb időjárás. A kalászosok magképződés fenofázisában nem volt hőség, így ez az életszakasz nem rövidült le, e miatt sem alakul ki termésveszteség.
Kukoricára vonatkozó agrogramot Győr térségére vonatkozóan mutatunk be (9. ábra). A tavalyi évhez hasonlóan az idén is késve kezdődött a kukorica vetése. Az április az átlagosnál hűvösebben alakult, és a talaj hőmérséklete csak lassan, a szokásosnál később érte el tartósan a 10 fokos küszöbértéket. A talajnedvesség kedvezően alakult még a vetés kezdeti időszakában, április közepétől azonban főként az Alföldön többfelé kevesebb csapadék hullott az ilyenkor szokásosnál, és május első dekádjában is kevesebb eső öntözte a friss vetést az optimálisnál. Így a felső talajréteg, ahonnan a kukorica ilyenkor a nedvességet gyűjti, elsősorban az Alföldön kiszáradt. A hónap közepén érkezett bőséges csapadék azonban pótolta nedvességet, a növények fejlődése optimálisan alakult, de északkeleten, ahol kevesebb esett, május végére ismét szárazzá vált a talaj. Június elején éppen időben érkezett az újabb csapadék, hogy megszüntesse a Tiszántúl északi felén kialakulóban lévő aszályt, majd a hónap utolsó dekádjában is országszerte záporok öntözték az állományokat. A tenyészidőszak eddig eltelt részében hazánk nagyobb részén az optimális körül, vagy a fölött alakult a csapadékösszeg, inkább csak a Tiszántúlon van kisebb elmaradás. A hőmérséklet áprilisban, májusban és júniusban is gyakran alakult alacsonyan a kukorica igényeihez képest, így jelenleg az összegzett hőösszeg jócskán elmarad az optimálistól.
8. ábra: Őszi vetésekre vonatkozó agrogram Békéscsaba térségére 2023. július 5-ig (részletes magyarázat a szövegben) 9. ábra: Kukoricára vonatkozó agrogram Győr térségére 2023. július 5-ig (részletes magyarázat a szövegben)Péntekektől csökken a csapadékhajlam, már csak a déli országrészben lehetnek elszórt záporok, zivatarok, szombattól pedig országszerte napos, száraz időben lehet haladni a betakarítási munkákkal. További csapadékra csak keddtől, és csak kevés helyen van esély, így az előttünk álló egy hétben a talajok száradására lehet számítani. A ma átvonuló hidegfront mögött melegszik az idő. Pénteken még csak 25-30 fok közötti maximum értékekre van kilátás, majd vasárnap már nagy területen melegszik 30 fok fölé a levegő, hétfőtől pedig az ország nagy részén hőség várható többfelé 33-37 fokos csúcsértékekkel. Magas lesz az UV sugárzás is, ami a növények levelein illetve az arra érzékeny zöldségeken, gyümölcsökön napégést okozhat. Szombattól a jövő hét közepéig a meleg, száraz időben napközben légköri aszály is várható, igen alacsony lesz a relatív páratartalom.
(Forrás: OMSZ)
Kövesse napról-napra az agrometeorológiai elemzéseket az Agro Napló főoldalán: www.agronaplo.hu!
[*] Az őszi vetésű kalászosok számára ideális, illetve a tényleges időjárási paraméterek (csapadék, talajnedvesség, hőmérséklet) összevetése látható az agrogramnak elnevezett ábrán. A legfelső, a csapadékot ábrázoló grafikonon megjelenik a napi csapadék (bal oldali tengelyen), az időszak során összegzett és a növény számára optimális összegzett csapadék (jobb oldali tengelyen). Így jól látszik a két utóbbi érték közötti eltérés, ami a csapadékhiányt vagy -többletet mutatja. A talajnedvesség ábrán a növények számára felvehető hasznos vízkészlet százalékában vannak megadva az értékek. Szeptember és október hónapokban a talaj felső 20 cm-es rétegét, a későbbiekben a felső 50 cm-es rétegét ábrázoljuk. A már kritikusnak tekinthető 40%-os érték alatti időszakot pirossal emeljük ki. A hőmérséklet ábrán a napi hőmérsékleti szélsőértékek mellett a növény számára optimális napi középhőmérsékletet (bal oldali tengelyen), valamint a görgetett hőösszeget (2 Celsius fokos bázissal) és ennek optimális értékeit mutatjuk be (jobb oldali tengelyen).
A kukoricára vonatkozó agrogram az erre a növényre jellemző optimális értékekhez viszonyítja a ténylegesen mért környezeti adatokat a növény vegetációs időszakában. A talajnedvesség május 15-ig a fölső 20 cm-es, majd ez után a fölső 50 cm-es réteg nedvességét mutatja. A hőösszeget 10 Celsius fokos bázishőmérséklettel számítjuk.
