A lesoványodás vagy gyorsan alakul ki (súlyos lázas betegségek) vagy az anyagcsere tartós zavara következtében keletkezik (mennyiségileg és minőségileg nem kielégítő takarmányozás, felszívódási zavarok, idült, sorvasztó betegségek). Az étvágy átmeneti csökkenése a legtöbb betegség fontos tünete. Rövidebb ideig tartó koplalás még nem jár lesoványodással. Az állat szénhidrát-tartalékai 2 - 3 nap alatt a minimumra csökkennek, majd a zsír felhasználásra kerül sor, végül szervezet fehérjetartalékait éli fel.
Az élőállat-vizsgálat során a tápláltsági állapot romlására az izmok és a zsírszövet megfogyatkozása, a kiálló csontok, nyurga lábak és a felhúzott has utal.
Szarvasmarhában a lesoványodás első jelei a vese körüli zsírszövetben mutatkoznak finom fehér foltozottság formájában, éles határú összefolyó, száraz, fénytelen, ujjal morzsolható állományu területeket képezve (az állat "éli magát"). A tápláltsági állapot romlására utalnak a gyengébb keringési viszonyokkal rendelkező bal májlebenyben mutatkozó éles határú, kisebb-nagyobb zsíros elfajulásos gócok.
A sertés lesoványodását jól mutatja a hátszalonna vastagsága. Valamennyi vágóállatfajban meg kell vizsgálni a zsírdepók állapotát. A szív koronáriái mellett, a vesekörüli és a vesemedencében levő, a bélfodor és a cseplesz zsírszövetének kis- vagy nagyfokú megfogyatkozása ilyen szempontból jól értékelhető elváltozás. A depózsír mennyisége jelentős: a hízóbika szervezete átlagban 26%, a sertésé 24%, a lóé l7% zsírt tartalmaz. Súlyos lesoványodásnál az izmok is megfogyatkoznak. A juhok hasfala elvékonyodik, a nagyon sovány juh szinte átlátszó ("lámpás birka").
A lesoványodás különleges formája a senyvesség (cachexia). Ilyenkor a vérfehérjék megfogyatkozása miatt a kolloidozmózisos nyomás csökken és a felszívódott zsír helyét vizenyős szövet foglalja el. A senyvesség paratuberkulózisnál, daganatos betegségeknél és a juhok parazitás fertőzöttségénél gyakori.
A lesoványodás alapján történő húsbírálatnál az eset leírásnál rá kell mutatni a folyamat "következményes" jellegére, pl. ollós fogkopás miatt sebesre harapott pofanyálkahártya, az emésztőrendszer daganatai szarvasmarhában, a sertés oesophageális gyomorfekélye, stb.
Kisfokú lesoványodás esetén a hús csekélyebb tápláló és élvezeti értékû, nagyfokú lesoványodásnál fogyasztásra alkalmatlan.
A vizenyősség
A vizenyősség (ödéma, vízkór) a ritkább húsbírálati okok közé tartozik. Általános (nagyfokú) alakja gyakrabban észlelhető, mint mérsékelt foka.
Az emberi és állati szervezet 58 - 65% vizet tartalmaz, ami állandó körforgásban van a vérerek, a kötőszövet és a sejtek protoplazmája között. A víz a vérpálya területéről a hajszálerek artériás szakaszából lép ki a szövethézagokba. A szûrlet fehérjetartalma rendkívül alacsony. A víz egy része a sejthártyán keresztül a sejtekbe kerül, ahol kicserélődnek a sejt anyagcseretermékei, majd a folyadék a hajszálerek vénás szakaszán át visszajut a vérerekbe. A folyadéknak a vérerekből történő kilépését a vérnyomás segíti, és a vérplazma kolloidozmózisos nyomása hátráltatja.
A kórbonctan pangásos-, gyulladásos-, senyvességgel kapcsolatos-, beidegzési zavarokból származó, a vese betegségeire visszavezethető vizenyőt és veleszületett vízkórt különböztet meg. A felsoroltak közül legfontosabb a pangásos vizenyő. Helyi vénás vérpangásnál a vérnyomás fokozódása gátolja a folyadék visszaáramlását a vérerekbe, és nem kielégítő szívmûködés esetén vérpangás és általános vizenyő alakul ki. Gyulladásnál a szövetekben levő kórokozók és anyagcseretermékek fokozzák a kapillárisok áteresztőképességét növelve a szövetközi tér kolloidozmózisos nyomását. A vesebetegségeknél fellépő fehérjevizelés szintén a vérfolyadék kolloidozmózisos nyomásának csökkenésével jár.
A vizenyősség általános jelleggel a szervezet egészében, helyileg egyes testtájakon vagy szervekben figyelhető meg, húsvizsgálati megítélése ennek megfelelő. A szervek egészére vagy egy részére terjedő vizenyő gyakran a nyirokerek elzáródása, vérpangás, szívgyengeség következménye, és leggyakrabban gyulladás okozza. Az elülső testfél vizenyősségével járhat szarvasmarhában a traumás szívburokgyulladás, és a daganatos folyamatok. A sertés májcirrhózisa és súlyos echinococcus fertőzöttsége hasvízkórt okozhat. Juhokban az egész szervezetre kiterjedő vizenyősséget parazitás fertőzöttség és rossz tápláltsági állapot együttesen idéz elő. Gyakori a szarvasmarha paratuberculosisához, vagy daganatos megbetegedéséhez csatlakozó általános vizenyősség.
Vizenyősségnél a lesoványodáshoz hasonlóan, a zsírdepók állapotát, a szervezet laza felépítésû, mélyebben fekvő területeit és a nyirokcsomók körüli zsírszövetet vizsgáljuk. Gyulladásos vagy pangásos vizenyősség az elváltozott területeken vagy ezek szomszédságában figyelhető meg.
Helyi vizenyősség esetén részkobzást alkalmazunk. Gyulladásos vizenyősségnél bakteriológiai vizsgálatot végezhetünk. Az egész szervezetre kiterjedő mérsékeltebb vizenyősségnél a hús csekélyebb tápláló és élvezeti értékû, nagyfokú vizenyősségnél az egész állati test fogyasztásra alkalmatlan. A vizenyősséget a levágástól számított 24 óra elteltével bírálhatjuk el, mert a szövetek beszáradása miatt javulhat a hús minősége.
Százados Imre dr.
Címlapkép: Getty Images
