A sejtmembránok folyamatos átépülésen mennek keresztül, ezért azok védelmét közvetlen vagy közvetett módon biztosító anyagokból az álalti szervezet folyamatos ellátását igényel. Ebből a szempontból kiemelt fontosságú az a tény, hogy a szervezet b-karotin raktárakkal nem, vagy csak korlátozott mértékben, rendelkezik. Számos korábbi kutatási eredmény felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy a karotin kiegészítés hatása hozzávetőlegesen az utolsó kezelést illetve karotin kiegészítést tartalmazó takarmányozást követően mindössze durván egy további cikluson keresztül érvényesül. Az ellátás szempontjából ez tehát azt jelenti, hogy a kedvező szaporodásbiológiai illetve tőgyegészségügyi hatás csak akkor érhető el, ha az ellátás folyamatos. Különösen lényeges ez a kérdés a téli-koratavaszi hónapokban, amikor a takarmányok összes- és ezen belül b-karotin tartalma is általában alacsony.
A zöldtakarmányok karotin tartalma illetve összetétele eltérő, de általánosságban elfogadható. A karotin összetétel szempontjából azonban tekintetbe kell venni azt a tényt is, hogy a karotin kedvező élettani hatásának letéteményese elsődlegesen a b-karotin, míg más karotinoidok biológiai hatékonysága ennek csupán töredéke. A szénakészítés, és főképp a tárolás során - az alkalmazott technológiától függően - a karotinoidok egy része elbomlik (2. ábra), míg az erjesztett takarmányok szilázsok és szenázsok azokat a tartósítás módjától függően őrzik meg (3. ábra). A szilázskészítés során az anaerob viszonyok fenntartása az egyik kulcsa a karotin tartalom optimalizálásának, mivel ezek a vegyületek fokozottan érzékenyek az oxidációra. Másrészt viszont az optimális erjedési folyamatok során a pH érték folyamatosan és jelentősen csökken, aminek hatására a b-karotin - a biológiai hatékonyság szem-pontjából -kedvezőtlen átalakuláson megy keresztül. Savas közegben ugyanis a karotinoidok részben izomerizálódnak, részben a kettőskötések áthelyeződésével kell számolni és mindkét folyamat hatására egyrészt biológiailag kevésbé aktív, másrészt kisebb hatékonysággal felszívódó vegyületek jönnek létre. Az abraktakarmányok nagy része jelentéktelen karotin forrás, és az abszolút mennyiség függ még a tárolás módjától, valamint az abrakkeverékhez adagolt egyéb anyagok - pl. a karotinoidokat gyorsan és jelentős mértékben oxidáló peroxidált zsírok - mennyiségétől is.
A karotinoidok biológiai hatékonyságának egyik alapvető feltétele a takarmányokból való felszabadulás, majd a vékonybélből történő felszívódás. Számos vizsgálati eredmény bizonyította, hogy a különböző takarmányokból, különös tekintettel azok kezelésére a karotinoidok eltérő mértékben szívódnak fel. A hőkezelés például jelentősen megnöveli a b-karotin felszívódásának mértékét (lucernaszéna - lucernaliszt esetében 14 % vs. 37 %), de ugyanez a hatás a luteinnél sokkal kevésbé jelentős (kukorica - szárított kukorica esetében 23 % vs. 31 %). A hőkezelés azonban nem csupán, de kedvezőtlen hatásokat, elsősorban izomerizációt, is eredményezhet, amely a felszívódás hatékonyságát ugyan kevésbé, de a biológiai hatékonyságot jelentősen ronthatja. A felszívódás mértéke függ emellett a takarmány adagban jelenlévő zsírok mennyiségétől is, mivel a karotinoidok zsíroldékony vegyületek, amelyek vizes közegben nem oldódnak, így onnan nem is képesek hatékonyan felszívódni.
A takarmányok bizonytalan b-karotin tartalma mellett az ellátottság szempontjából tekintetbe kell venni a szervezetben zajló élettani folyamatokat is, amelyek szintén csökkenthetik a szövetek számára ténylegesen rendelkezésre álló mennyiséget. A bendőben például a tartós savanyodás (bendőacidózis) elkerülésével, vagy legalább mértékének mérséklésével csökkenthető a b-karotin kedvezőtlen átalakulása illetve bomlása. A karotint ennek ismeretében, illetve tekintetbe véve a nagy tejtermelésû teheneknél gyakori szubklinikai acidózist, olyan készítmények formájában célszerû adagolni, amely ellenáll az említett folyamatoknak és minél nagyobb mennyisége felszívódik fel eredeti formájában a vékonybél megfelelő szakaszából.
A karotinoidokból, leghatékonyabban a b-karotinból, a szervezetben képződő A-vitamin is rendelkezik membránstabilizáló funkcióval. A tejelő tehenek A-vitamin ellátása kizárólag csak karotin kiegészítéssel is megoldható ugyan, de az átalakulás hatékonysága szarvasmarha esetében nem optimális ezért bőtejelő teheneknek feltétlenül szükséges az A-vitamin kiegészítés is, lehetőség szerint szintén védett készítmény formájában. Az aktuális szükségletnél alacsonyabb mennyiségû A-vitamin kiegészítés esetén ugyanis a takarmánnyal adagolt b-karotin jelentős része A-vitaminná alakul, így annak közvetlen hatása nem érvényesül (4. ábra). Az A-vitamin szerepe abból a szem-pontból is lényeges, hogy a tehenek mérsékelt A-vitamin hiányának hatására a születendő borjú, illetve a kolosztrum is hiányos lesz. A borjú életének első 4-6 hetében viszont a karotint a vékony-bélből történő felszívódást követően sem a bélhámsejtekben sem a májban nem képes A-vitaminná alakítani, az karotin formájában tárolódik, ennek eredményeképpen A-vitamin hiány lép fel, amely enyhébb-súlyosabb emésztőszervi problémákat idézhet elő (1. táblázat).
1. táblázat Egészséges és hasmenéses borjak vérplazmájának A-vitamin és ß-karotin tartalma | ||||
Életkor/ Csoport | A-vitamin (NE/ l) | ß-karotin (µg/l) | ||
egészséges | hasmenéses | egészséges | hasmenéses | |
Születéskor | 490 | 490 | 3200 | 1500 |
3. napon | 490 | 470 | 2200 | 1400 |
6. napon | 500 | 480 | 1800 | 1300 |
9. napon | 510 | 490 | 1800 | 1250 |
A vitaminok illetve egyéb biológiailag aktív anyagok adagolásával azonban nem lehet megoldani az összes szaporodásbiológiai és tőgyegészségügyi problémát. Ehhez mindenképpen szükséges az állomány folyamatos és az aktuális igényeket valóban kielégítő mennyiségû és minőségû táplálóanyag ellátása. A makro táplálóanyagok - energia, fehérje, rost, zsír - mellett viszont szükséges a mikro táplálóanyagok - így például az ásványi anyagok - az igényeknek megfelelő mennyiségben és biológiailag is hatékony formában történő adagolása is.
Dr. Mézes Miklós
Szent István Egyetem
Takarmányozástani Tanszék
Gödöllő