A metszés során figyelemmel kell lennünk arra, hogy sebfelületeket nyitunk a károsítók számára, ezért a nagyobb metszlapot sebkezelő szerrel kell lezárni. A csonthéjasok esetében a metszést a fagyveszélyes időszak után kell elvégeznünk, melynek az oka az ezeknél a gyümölcsöknél fellépő komplex betegség egyik kórokozója a Pseudomonas syringae pv. syringae baktérium. Hatására háncsszöveti barnulás, cseresznyén edénynyaláb elszíneződés következhet be. A fertőzés elkerülése érdekében a rügyfakadás és a virágzás között célszerû metszenünk. Ezek figyelembe vételével, csonthéjas fáink részleges, vagy teljes pusztulását kerülhetjük el.
A lemosó permetezés az almástermésûeknél és a csonthéjasoknál egyaránt fontos lépése a megelőzésnek. A rügyfakadásig, réztartalmú készítményekkel kell kezelnünk. Az őszi és kajszibarack rézérzékenysége miatt, rügyfakadás után már ne végezzünk rezes kezelést.
Almán és körtén várható károsítások: A rügypikkelyek alatt és a kéregrepedésekben telelő közönséges takácsatkák, valamint a kora tavasszal már megjelenő és károsító levéltetvek, valamint a körte levélbolhák az enyhe tavalyi őszön nagy számban fejlődtek és vonultak telelőre. Ha a tavasz meleg és száraz lesz, már a rügyfakadás után védekeznünk kell. Az almásokban, a lisztharmat (Podosphaera leucotricha) első megjelenése időszerû a rügyfakadás után. A rügypikkelyek alatt telelő micéliumok fejlődése után, korán megjelennek a primér tünetek a hajtásvégeken. Ekkor ezeket a hajtásokat távolítsuk el. Bimbós állapotban van az egyik fő fertőzési időszak, amikor szisztemikus szerek használata ajánlott. A virágzás kezdetétől a tûzelhalás (Erwinia amylovora) baktérium veszélyezteti a fákat. A virágfertőzéshez kinyílt, ép virág; megfelelő hőösszeg; felületi csapadék; 15,6 C° napi középhőmérséklet szükséges. A feltételek teljesülése esetén baktericid hatású készítményt célszerû használni.
Csonthéjasokban várható károsítások: Őszibarackban a tafrinás levélfodrosodás (Tafrina deformans), már 4 C° napi átlaghőmérséklet felett fertőz és a hûvös párás időjárást kedveli. Ezek alapján a védekezést korán, már március elején el lehet kezdeni. Egérfül állapotban az őszibarack lisztharmata (Sphaerotheca pannosa) ellen kell védekeznünk, akár a tafrina elleni kezeléssel összehangoltan. A cseresznyén, meggyen, kajszin a következő kritikus időszak a virágzás, amikor a virágfertőző Monilia laxa kórokozó fertőzhet, a csapadék, a légmozgás, a rovartevékenység segítségével, a rákos sebekből, fertőzött hajtásokból. Ezért ezeket a forrásokat már a metszéskor el kell távolítani. A virágzás idején pedig többször is védekezhetünk, méhekre nem veszélyes szerekkel.
A szőlő nyugalmi időszakában és fakadásakor csak néhány kártevő és kórokozó veszélyezteti a növényeket, mégis meghatározó jelentőséggel bírnak az ekkor végzett beavatkozások.
A március eleji időszakban is veszélyeztetik a tőkéket az idős fás részeket károsító, korai elhalást okozó gombák. A kórokozók spóraszóródása márciustól novemberig tart, és a metszési sebeken keresztül fertőzik meg a tőkéket.
Szintén a metszés időszakában is fertőzheti a tőkéket az Agrobacterium tumefaciens, amely a könnyezési nedvvel is átterjedhet az egészséges tőkékre. Ezért – különösen a fertőzött területeken – a könnyezést megelőzően (0-7OC) célszerû metszeni, ezzel is megnehezítve a betegség terjedését.
Az elmúlt augusztus-október időszak időjárása és a kémiai védekezéseknek az érés közeledtével történő befejezése elősegítette a lisztharmat és a peronoszpóra felszaporodását a lombozaton. A szőlőperonoszpóra oospórái a még meglévő lombmaradványokon teleltek át, amelyeknek a talajba forgatásával azok elpusztulnak, így csökkenthető a tavaszi fertőzési potenciál. Augusztus végétől folyamatosan megfigyelhető volt a lisztharmat érett kleisztotéciumainak kialakulása is, és az alacsony téli lehûlések sem tettek kárt bennük. A talajra mosódva a kleisztotéciumok elpusztulnak, ezért a tavaszi lemosó permetezéssel gyéríthetjük a számukat, így is csökkentve a tavaszi fertőzés erősségét.
A fakadással párhuzamosan megkezdődik a rügyekben telelő szőlőlevélatkák aktivizálódása. A telelő népesség megállapítására és a tavaszi védekezési döntés megalapozásához célszerû rügyvizsgálatokat végeztetni, amelyek a rügyek életképességéről és termékenységéről is tájékoztatnak. A fakadás idején, különösen érzékeny fajtákon (pl.: Irsai Olivér, Cserszegi fûszeres, Chasselas), száraz, meleg időjárásban számíthatunk felszaporodásukra és erősebb kártételükre.
A fakadó rügyeket károsíthatják kora tavasszal a szőlőilonca áttelelő lárvái és a kendermagbogarak.
Április elejétől kezdődik a málna vesszőbetegségeit okozó - a lehullott leveleken vagy a fertőzött vesszőkön telelő - kórokozók (Didymella applanata, Elsinoë veneta) aszkospóra szóródása. A kórokozóknak a mérsékelten meleg csapadékos időjárás a kedvező. A letermett és beteg részek eltávolításával, megsemmisítésével és a prveventíven megkezdett védekezésekkel akadályozhatjuk meg a fertőzéseket és a betegség kialakulását.
A köszméte és a ribiszke vesszőinek felületén telelnek át a takácsatkatojások, pajzstetvek, levéltetvek és a köszméte amerikai lisztharmata. A ribiszke vesszőiben telel át az üvegszárnyú ribiszkelepke lárvája, amelynek egyedszámát a fertőzött vesszők eltávolításával és megsemmisítésével csökkenthetjük. A köszméte rügyfakadását követően kezdődik a köszmétearaszoló rajzása, amelynek kikelő lárvái ellen feromoncsapdás rajzásmegfigyelésre alapozottan védekezhetünk.
A szamóca levelein telelnek át a különböző levélbetegségek (Mycosphaerella, Diplocarpon) kórokozói. A fertőzött levelek eltávolításával és megsemmisítésével megakadályozhatjuk a betegségek korai fellépését és terjedését.

Prohászka Péter előrejelző
Komárom-Esztergom Megyei Növény és Talajvédelmi Szolgálat

Nagy Krisztina előrejelző
Veszprém Megyei Növény és Talajvédelmi Szolgálat