Az őseink által tenyésztett “ős házimarha” inkább csak szarvállása tekintetében mutatott némi eltérést. A honfoglalás-kori telepek feltárásánál talált csontmaradványok alapján megállapítható, hogy a Kárpát-medencében - honfoglalás előtt - élő szarvasmarha állomány nagyobb részben brachyceros eredetû lehetett. Ez a kisebb testû, szelídebb, könnyebben kezelhető fajta, egészen más jellegû és természetû, mint a primigenius eredetû ősi magyar szilaj fajta.
Jóllehet a mai napig nem teljesen tisztázott a magyar szürke eredete, abban mindenképpen egyet kell értenünk, hogy a hazánkban őshonos vadtulokból spontán keresztezések hatására bármikor kialakulhatott ez a fajta. Arról, hogy ez a honfoglalás előtt, vagy netán csak utána ment végbe - még mindig megoszlanak a vélemények. Mivel a rokon fajták - maremman; erdélyi fajta - kialakulásának időpontjai, illetve eredetük sem mondható egyértelmûnek, az egész fajtacsoport ún. “családfája” még megrajzolásra vár, amiben nem csak a régészeknek, de nekünk tenyésztéssel foglalkozó szakembereknek is nagy szerep juthat.
Honfoglaló őseink szarvasmarha-tartására jellemző volt, hogy elsősorban jármûvek vontatására és igavonásra használták, tejük csak a borjú felnevelésére szolgált.
A szarvasmarhatartás a honfoglalás után - a gazdálkodás fejlődésével együtt - egyre inkább gyarapodott és az akkori állattartás fontos ágazatává vált. A középkorban az ország területének nagy része mocsaras legelő volt. Így teljesen külterjes viszonyok között nagyon sok szarvasmarhát lehetett tartani. Hatalmas, télen-nyáron szabadban tartott gulyák voltak mindenfelé. A nomadizáló pásztorkodással tenyésztett ősi szilaj szarvasmarha az erre alkalmas területeken - a sík, folyókkal erezett, dús fûvû legelőket adó alföldi területeken - terjedt el elsősorban. A X. - XIII. századra az ősi szilaj marha elterjedése és számbeli gyarapodása jellemző. Az elterjedés nem csak a szomszédos országokban volt közismert, hazánk húsbőségének a híre messze földre eljutott. A magyar marha - a magyar szürke régies neve - nagy hírét húsának ízletessége is növelte. Ezt elsősorban a kereskedelem használta ki. Elterjedt a tőzsérkedés, amely óriási vagyonoknak vetette meg az alapját. A szarvasmarha exportból igen nagy volt az ország jövedelme.
Az alföldi pusztákról Nyugat-Európába hajtott “délceg-termetû, szilaj-vérû, edzett természetû, címeres tulok” valóban “világmárkának” számított. A XVI. - XVII. század szarvasmarha tartásának jelentőségét és méreteit az exportok jellemezték. Az export százezres méretekben folyt, három fő irányban: Bécsbe, Cseh- Morvaországba és Zágrábon át Velencébe.
A háborúk és a török megszállás ellenére ebben a században sokat fejlődött a szarvasmarha-tenyésztés. A törökök pártolták a magyar szürke tenyésztését a hódoltsági területeken, a marha után adózni sem kellett, csak legeltetési pénzt szedtek be. Ekkor lett a szarvasmarha tartás fészke a magyar Alföld
A Szatmári Béke (1711) után hivatalos jelentések szerint alig maradt magyar szürke szarvasmarha. A XVIII. század első felében a töröktől visszafoglalt területen újra föllendült a kereskedelem. A tenyésztők, az ún. ´rideg tartással´ legtöbbször csak sovány állatokat tudtak nevelni, de ezek az állatok is külföldön értékesültek. Az ekkori exportok voltak az utolsó “lángok”. Az export csökkenésének okai, hogy tiltották a marhákat Bécsen túlhajtani, a német kereskedőket marhafelvásárlók nem engedték be és a vám akkora volt, hogy minden három marhából egy arra ment el.
Az 1. táblázat a magyar szürke többi fajtához viszonyított súlyát kívánja bemutatni kronológiai sorrendben.
| 1. táblázat A magyar szürke marha az ország szarvasmarha állományának %-ában | |||||
| az I. világháború előtt | a két világháború között | a II. világháború után | |||
| év | % | év | % | év | % |
| 1870 | 99,0 | 1924 | 18,0 | 1946 | 5,0 |
| 1880 | 90,0 | 1931 | 14,0 | 1957 | 2,5 |
| 1884 | 80,0 | 1934 | 13,0 | 1967 | 0,05 |
| 1895 | 66,0 | 1936 | 12,5 | 1977* | 0,03 |
| 1905 | 41,0 | 1938 | 11,5 | 1987* | 0,07 |
| 1908 | 33,0 | 1940 | 11,4 | 1997* | 0,2 |
| 1911 | 31,0 | 1942 | 9,1 | 2000** | 0,6 |
| Forrás: M. Sz. Sz. T. E. kiadvány (1994); *Szirtes (1999); **OMMI (2001) | |||||
Az ország állományában még kb. 5% magyar szürke marha volt a ‘40-es évek végén. Az értékesebb uradalmi tenyészetek azonban mind megszûntek, és a népies állomány is összekeveredett. Az előző időszak fellendülő tenyésztői munkájának eredményeiből így semmi sem maradt ránk. A létesülő állami gazdasági tenyészetek meglehetősen vegyes, vásárolt állománnyal indultak. A hivatalos - szabványban rögzített - tenyészcél már a hizodalmasságot és a tejtermelést hangsúlyozta. A szintek - természetesen - a fajta elmaradottságának megfelelően, alacsonyak voltak.
Ilyen követelmények mellett természetesen nem lehetett a többi fajta méltó vetélytársa a magyar szürke a modern gazdasági életben. Néhány állami gazdaságban, nagyobb létszámban is fejték a teheneket és így hiteles adatokat kaphattunk a fajta képességéről. A magyar szürke tehenek lényegesen kevesebbet termeltek, mint a magyar tarka. Az ötvenes évek vége felé mindenhol meg is szüntették a szürke tehenek fejését. A népies állományokban (háztáji gazdaságokban) is egyre inkább a korszerû fajták kaptak helyet.
A ‘70-es évektől a tehén állomány lassú növekedését tapasztalhatjuk. A létszám alakulását 1970. és 2001. között a 2. táblázat tartalmazza.
| 2. táblázat A magyar szürke marha létszáma az elmúlt 30 évben (db) | |||||
| év | tehén | bika | év | tehén | bika |
| 1970 | 500 | 19 | 1988 | 1200 | 50 |
| 1975 | 550 | 20 | 1990 | 1200 | 55 |
| 1980 | 600 | 25 | 1992 | 1500 | 60 |
| 1982 | 800 | 30 | 1993 | 1600 | 70 |
| 1984 | 900 | 35 | 1999* | 2022 | 90 |
| 1986 | 1000 | 40 | 2001* | 2626 | 231 |
| Forrás: M. Sz. Sz. T. E. kiadvány (1994); *OMMI (2001) | |||||
A Kiskunsági Nemzeti Park, és a Hortobágyi Nemzeti Park elsődleges célja közé tartozik az állattenyésztési géntartalék védelme. Az Alföld - előzőekben felsorolt - Nemzeti Parkjai mellett a magyar szürke marhát néhány idegenforgalmi célból létesített bemutatóhelyen, valamint természetvédelmi területek legelőterületein tartják még tisztavérû formában (összesen kb. 150 tenyészet). Jelenleg, mintegy 4400 törzskönyvezett tehén, illetve 320 lajstromszámmal ellátott bika található az országban.
2. A fajta leírása és jellemzői
A fajtára jellemzőek a primitív marhák testarányai, a hústermelés szempontjából értékes részek viszonylagos fejlettsége, az elkeskenyedő far, a keskeny hát és ágyék, a nyurga comb, a teheneknél a gyengén fejlett gulyatőgy. A másodlagos ivarjelleg a fajtában kifejezett, nemcsak a színeződésben - bikák elülső testtájéka “kormos”, szem körül ókula található -, hanem a testarányokban is / 2. kép /. 2. kép Magyar szürke bika
A bikákon a törzs elülső része erőteljes a medence részek mérsékeltebb fejlettségéhez viszonyítva. A teheneknél arányosabb testalkat mellett a törzs hátulsó része kismértékben fejlett. Ivartól függetlenül, rendkívüli szervezeti szilárdságú, amit a fajta tenyésztői, a küllemi bírálatok alkalmával szigorúan értékelnek. A borjak pirók színnel születnek / 4. kép /.
Lassú fejlődésû, kimondottan későn érő fajta, az üszők kettő, de inkább három éves korukban vehetők tenyésztésbe
Termékenysége jónak mondható, az ellés lefolyása - az üszők esetében is - könnyû. A növekedés üteme főleg választás után esik vissza. Igénytelensége, legelőkészsége és gulyakészsége kiváló, mindez a szabadtartásból fakad. A magyar szürke tehenek tejtermelésével egy korábbi számunkban már foglalkoztunk (AGRO NAPLÓ, 2002. április). A növendékek gyarapodása és takarmányértékesítése közepes, húsformái rosszak és húsminősége is sajátos (erőteljes faggyúberakódás, vadhúshoz hasonló íz). Az ökrök igavonása viszont szinte páratlan a kultúr fajtákhoz képest.
3. A magyar szürke jelentősége napjainkban
A hazai szarvasmarha tenyésztés egyik feladata, hogy az ősi fajtákat megőrizze, ezért meghatározó jelentőségû az őshonos fajták génjeinek fenntartása. A génmegőrzés csak akkor jöhet létre, ha a védelem alá vont fajokat hagyományos körülmények között tartjuk fenn, ami természetesen a védett területek tájjellegét is emeli. Az állat is visszahat környezetére, amit mi sem bizonyít jobban annál, minthogy a természetvédelmi területek csak ezekkel az állatfajokkal együtt tarthatók fenn. Ma Magyarországon a gazdaságtalan tartásuk miatt kipusztuló félben lévő fajtákat (az őshonos, az ősi és a honosított fajtákat) a Nemzeti Parkok és a természetvédelmi területek tartják és tenyésztik.
A magyar szürkét tenyésztő gazdaságok 1982. óta rendszeresen találkoznak. 1991-ben jött létre hivatalosan a Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyésztők Egyesülete.
Génrezervként történő tartása mellett ma a tenyészcélok leginkább a húsirányú hasznosítás felé hatnak. A korszerû húsmarha tenyésztésben anyai vonalként lenne felhasználható (közvetlen haszonállat-előállító keresztezések), napjainkban azonban a hústermelés is fajtatiszta állományokkal történik (biohús, "hungaricum"-ok
Számos kísérlet bizonyította, hogy a magyar szürke tehenek gond nélkül ellik meg az F1-es - limousin, charolais, vagy akár fehér-kék belga apaságú - borjút is. Ezeket a növendékeket viszont már a borjúnevelés időszakában is intenzívebb körülmények között érdemes tartani - kiegészítő takarmány; borjúóvoda -, mert nagyobb növekedési erélyüket csak így tudják érvényesíteni.
Fajtatiszta tenyésztés esetén, húsirányú nemesítésére korábban a maremman, itáliai fajtát használták (vérfrissítés). Mára azonban megpróbálják az idegen géneket kizárni a fajtából, amelyre a genetikai variancia nagysága egyre inkább lehetőséget biztosít. A tenyészutánpótláson felüli tisztavérû növendékeket legelőn - a bikákat ivartalanítva, tinóként - érdemes hizlalni. A selejttehenek is számottevő húsmennyiséget (leveshús) képviselnek.
Napjainkban, az állati termékekkel szemben a mennyiségről egyre inkább a minőségre tevődik át a hangsúly. Ennek hátterében a fizetőképes kereslet megnövekedése és az egészségesebb táplálkozásra való törekvés húzódik meg. Az ún. ´rideg´ tartási-takarmányozási körülmények mellett a magyar szürke húsa - a kevésbé intenzív hizlalás és a vegyszermentes környezet miatt - felértékelődik.
Pillanatnyilag a hazai fajták közül a magyar szürke létszáma fejlődik a legdinamikusabban. Mivel azonban a hazai támogatási rendszer elemei között a végtermék-hizlalás nem szerepel, kommersz, árutermelő populációk gazdaságos tartása állami dotáció nélkül - egyenlőre - elképzelhetetlen. Fontos volna, hogy a magyar szürkét tartó gazdaságok több évre előre kellő biztonsággal számolhassanak ezzel a támogatással. Mindez - várhatóan - további létszámnövekedéshez vezetne, ami egybe esik azzal a kormányzati szándékkal, ami a húshasznú tehénlétszám erőteljes növekedését irányozza elő az EU csatlakozás előtti években.
szerző neve: Dr. Kovács Attila Zoltán, egyetemi adjunktus
szerző címe: Kaposvári Egyetem, ÁTK.
7400 Kaposvár, Guba Sándor u. 40.
elküldve: 2002. október 1.
Címlapkép: Getty Images
