Mostani számunkban a július közepe utáni lehetőségeket vázoljuk, amelyek megvalljuk már jóval szerényebbek, nagyobb kockázattal járnak mint a májusi-júniusi másodvetések. Ez az időszak az év legszárazabb, legmelegebb része. Az idő is „fogy” az ún. vegetációs időből alig több, mint két hónap van hátra. Ráadásul a kimondottan jó elővetemények után már díszlik másodnövény, vagy éppen a nyárvégi, kora őszi vetésû növényeknek vannak fenntartva. Marad az őszi búza, tavaszi búza, tavaszi árpa, olajlen tarlója, esetleg a 2. növedék után feltört évelő pillangóstól felszabadult terület. Mindezek fokozottan megkövetelik a másodvetések sikeréhez a tervszerûséget, a gyors mûvelettakarékos talajmûvelést, felkészülést az öntözésre. Nem elbátortalanítani szándékozunk a gazdálkodókat, csupán a realitások talaján maradva szeretnénk a kudarcoktól óvni. A július közepe után is van még lehetőség, főként két irányban. Egyfelől bővíthető és meghosszabbítható a zöldtakarmányozás, vagy termeszthető szilázs alapanyag. Másfelől zöldtárgya növények termesztésével javítható a talaj termőképessége. Magtermesztésre már csak a pohánka alkalmas. Az 1. és 2. táblázatokban összefoglaltuk a szóba jöhető növényfajokat, a gyakoribb társítási lehetőségeket, a hasznosítás módozatait, a vetési paramétereket, a tenyészidő hosszát és a várható hozamokat. Látható a táblázatokból, hogy még július közepe után is 14 növényfaj kínál lehetőségeket. A képzett gazdák bizonyára még bővíteni is tudják ezt a választékot. Egy időnként ismételten felszínre jutó hibás, szakmailag erősen kifogásolható „eljárásról” is szeretnénk szólni, arról lebeszélni a gazdálkodókat. Nevezetesen vannak néhányan, akik másodvetésnek mutatják be a kikelt árvakelést. Az árvakeléstől kizöldült tarló csak a szélkártól (defláció) sújtott homok talajon „védhető szakmailag”. Minden más esetben hiba. Ha sûrû, akkor hibás volt a főnövény betakarítási technológiája. Akár sûrû, akár ritka, minden esetben a kórokozók, kártevők, évelő gyomok „melegágya”, túlélési területei.
Befejezésül még két technológiai elem fontosságára hívnánk fel a gazdatársak figyelmét. Az egyik az öntözés. Nem kétséges, hogy a július közepe utáni másodvetések kockázatai csak naprakész öntözési készenléttel mérsékelhetők. Az esetek túlnyomó többségében kelesztő öntözéssel kell indítani. Adagja ne legyen több 10-12 mm-nél és a kis intenzitás is fontos, mert a cserepesedett, majd kiszáradt talajfelszínt a csírák képtelenek áttörni. A további öntözéseket a nagy nappali párolgási veszteségek miatt késő délutántól a következő reggelig hajtsuk végre. A másik lényeges elem a növényvédelem. Körös-körül a kelő, fiatal másodvetéseket érő vegetációjukat lassan befejező kultúrák határolják. Természetes, hogy a zsenge fiatal növények fokozottan veszélyeztetettek.
A másodvetésû növények védelme
A másodvetésben termesztett növényeken – hasonlóan a fővetésûekhez – több kórokozó és kártevő élősködhet. A károsodások következtében kialakuló termésveszteség hatással van, de többnyire meg is határozza a jövedelmezőséget.
A fővetésû növények termesztéséhez kapcsolódó, eredményesen elvégzett védekezésekkel biztosítható a másodvetésû növények mentessége az esetenként járványra és gradációra hajlamos károsítókkal (kórokozók és kártevők) szemben.
A másodnövények termesztésére alkalmas, jó kultúr-állapotban lévő talajok többnyire mentesek, vagy a veszélyes küszöbérték alatti egyedszámban élnek bennük drótférgek, áldrótférgek és pajorok. Tőszámhiányos fővetés esetén célszerû a betakarítás utáni, de még vetés előtti előrejelzés, ami térfogati quadrát módszerrel elvégezhető. Ügyeljünk a mintavételi helyek kijelölésekor arra, hogy azok elhelyezkedése sakktábla szerû legyen. Így deríthetők fel a kártevő gócok. Az itt élő 2-3 drótféreg/m2 és 1-2 pajor/m2 már veszélyezteti a tervezett tőszámot. A kártételek megakadályozása végett célszerû a talajfertőtlenítés elvégzése a feltárt gócokban.
A mezeipocok gradációja azokon a területeken alakul ki nagy valószínûséggel, ahol több egymást követő évben kevesebb az átlaghoz viszonyított csapadék, melegebb a talaj és a levegő, valamint alacsonyabb a levegő relatív páratartalma. Ez utóbbi azért fontos, mert ilyen esetben nem, csak ellenkező esetben tud kialakulni a mezeipocok pusztulását előidéző baktérium okozta járványos megbetegedés. A növényállomány védelmét akkor célszerû elvégezni, ha a 100 m2-enkénti lakott lyukak száma 2 vagy a fölötti.
A másodvetésekre kijelölt területeken legyünk figyelemmel a fővetéseknél alkalmazott herbicidekre. Abban az esetben, ha herbicid hatóanyag maradékkal kell számolni, akkor csak azok a növények vehetők számításba másodvetésre, amelyek esetében fennáll a rizikó mentesség.
A rövid tenyészidőre tekintettel az egyes növényeknél csak azokat a károsítókat szerepeltetjük, amelyek fellépése esetén biztonsági okok miatt szükséges a védekezési beavatkozás. Itt azonban foglalkozunk még a hosszabb tenyészidejû (korábban vetett vagy palántázott) másodnövények károsítóival is.
Peszticid használat esetén mindenkor szigorúan be kell tartani az élelmezésegészségügyi várakozási időt.
Kukorica
A növényállomány dinamikus fejlődését biztosító agrotechnikai mûveletek, a harmonikus tápanyag ellátás, a víz igény kielégítése, a rezisztens fajták termesztése, a csávázott vetőmag használata együttesen mérséklő hatásu a kórokozókra és kártevőkre.
A rövid tenyészidő ellenére számolni kell – ökológiai feltételek alakulásától függően – az atkákkal és a levéltetvekkel. A kukoricamoly lárvája a szár bélszövetében rág járatot és ezzel akadályozza a termesztett fajtára jellemző termésmennyiség és minőség kialakulását. További veszteséget jelent, ha a nyílt sérüléseken megtelepednek a fuzáriumok, amelyek szövetroncsoló hatása növeli a szártörést és az így kialakuló termésveszteséget. Az utóbbi évtizedekben minden évben okoz kisebb-nagyobb kártételt a gyapottok bagolylepke lárvája. Kártétele akkor súlyos, amikor a lárva a csőtermés csuhélevelei alatt megrágja a tejes-érésben lévő szemeket. A rágcsálék és ürülék szennyező hatására kialakuló kedvező feltételek következménye kórokozó gombák és baktériumok megtelepedése lehet, amelyek tovább növelik a kár nagyságát. A kukoricabogár térhódításával várható a védekezési kényszer bekövetkezése. Lárváik a gyökerek, imágóik a címer (hím) és különösen a hajazat (nő-virág: bibeszálak) fogyasztói. Ezért a megtermékenyülés hiányos lesz, amit a csőtermés ablakossága jelez. A vetési bagolylepke második nemzedékének lárvái gradáció esetén július második felében és augusztusban a növények tövébe berágnak, azt kiodvasítják. Viharos erejû szelek hatására a károsított növények kitörnek, majd elpusztulnak.
Siló és csalamádé termesztés esetén a kártételek kevésbé jelentkeznek, tehát a termésveszteség nem közelíti a szemes- és csemegkukoricáét.
Erdőközeli területeken a vaddisznó, a szarvas, a dámvad okozta károk vadriasztással mérsékelhetők.
Napraforgó
A silónak, zöldtrágyának, csalamádénak termesztett napraforgó esetében védelmi szempontokat előtérbe helyezve annak betartását kell megvalósítani, hogy ezek a területek ne zavarják a kívánt öt éves vetésváltás megvalósítását. Ezzel is mérsékelhetjük a talajból támadó penészgombák jelentőségét.
A csávázott vetőmag védelemben részesül a felületére tapadt és a talajból támadó fuzáriumok, alternária, szürkepenész, fehérpenész, napraforgó peronoszpóra kórokozókkal szemben.
A sûrített növényállományokban felszaporodhatnak a levéltetvek és a poloskák. A termesztési célok figyelembevételével védekezésre valószinüsíthetően nem kerül sor.
Gazdasági szempontból indokolható gyomirtásra (posztemergens) valószinüsíthetően nem lesz szükség.
Szudánifû
A szudánifû hasznosítása megvalósulhat legeltetés, zöld etetés, szilázs- és szénakészítés formájában. A felhasználási lehetőségekre figyelemmel elsősorban a polifág és kevésbé a tápnövény specifikus károsítókkal kell számolni. Peszticid használat csak járvány, gradáció és intenzív gyomosodás esetében indokolt.
Silócirok
A kórokozókra (baktériumos levélfoltosságok, rozsda, üszögbetegségek, gombás levélfoltosságok, fuzáriumok) és kártevőkre (pl. levéltetvek, kukoricamoly) fogékony növények védelmére csak szélsőséges, tehát különösen indokolt esetben kerülhet sor. Az általános szabályokra alapozott szükségszerinti védekezésekkel (talajelőkészítés, csávázás) általában elég védelem alakítható ki. Ez alól kivételt képez az adott termelési ciklusban kialakuló járvány és gradáció.
Zöldbab
A területválasztásnál ügyeljünk arra, hogy a talajban ne legyen herbicid maradék. Kerüljük azokat a területeket is, ahol fésüslábú viráglégy vagy csipkézőbarkók károsítottak. Kerüljük a kukorica közelséget a gyapottok bagolylepke miatt. Az évelő gyomokkal fertőzött területeket is kerüljük.
Fajtaválasztásnál a babmozaikkal, a pszeudomonászos, a xanthomonászos és a kolletotrichumos betegséggel szemben ellenálló fajtákat részesítsük előnyben. Öntözéses termesztés esetén legyünk következetesek a kolletotrichumos és xantomonászos betegség elleni védekezések rendszeres elvégzésében. Zöldbabtermesztés esetén a kémiai védekezéseket virágzás után közvetlenül be kell fejezni az élelmezésegészségügyi várakozási idő betartása miatt.
A károk súlyossága miatt figyelemmel kell kísérni a fekete répa-levéltetût és a gyapottok bagolylepke hernyóinak egyedszámváltozását. Indokolt esetben – megelőző módon – védekezni kell.
Zöldborsó
A konzerv és hûtőipari feldolgozásra termesztett borsónál különös figyelmet kell fordítani az alkalmazásra kerülő perszticidek élelmezésegészségügyi várakozási idejének betartására.
A terület kiválasztásánál kerülni kell a pillangós növények közelségét az azonos fajú kártevők (csipkézőbarkók) és vírusbetegségek miatt. Vetésre fémzárolt és csávázott vetőmagot használjunk. A növényállományba fokozatosan berepülő levéltetvek és borsótripsz, valamint bagolylepkék, akácmoly lárvák és borsózsizsik ellen védekezzünk parazitakímélő, rövid időre érvényes toxikus hatású inszekticidekkel.
A kórokozók közül az aszkohitás (?) levél-, szár- és hüvelyfoltosság, a peronoszpóra és a lisztharmat ellen, azok megjelenésekor védekezzünk.
Káposztafélék
A fajtaválasztásnál legyünk figyelemmel a rezisztenciára, ami a xantomonászos feketeerûség és a fuzáriumos sárgasággal szemben érvényes. Célszerû a dohánytripsz kártételével szemben toleráns fajták termesztése.
A káposztafélék gyomirtás szempontjából egységesen kezelhetők. Kivétel a karfiol, amelyet érzékenység miatt nem szabad felülkezelni.
A xantomonászos feketeerûség fellépésére csapadékos viszonyok vagy öntözéses körülmények között lehet számítani, ami elősegíti a kórokozó terjedését. Ilyen esetben június elejétől augusztus végéig négy alkalommal ajánlott a védekezés.
A fiatal növényeket a keresztesvirágúak földibolhái és a tavaszi káposztalégy lárvái veszélyeztetik. A bolhák károsítása hámozgatás, ami nagymértékben növeli a párologtatást és súlyos esetben pusztulást eredményez. A káposztalégy lárvái a gyökerek és a gyökérnyaki rész tönkretételével gyérítik az állományt. A káposztalégy ellen jól időzített védekezés eredményes a bolhák ellen is. A káposzta bagolylepke hernyói és a levéltetvek időnként jelentős egyedszámban veszélyeztetik a növényállományt. Ellenük védekezni kell még a felszaporodás kezdetén a mennyiségi és a minőségi károk kialakulásának megakadályozása miatt.
Őszi fejessaláta
A fajtaválasztás szempontjai között érvényesítsük a salátamozaik és a salátaperonoszpóra elleni rezisztenciát ill. ellenállóságot. A palántákat ne ültessük mélyre, mert az kedvez a szürke-és fehérpenészes rothadásnak. A salátaperonoszpóra ellen és a levéltetvek megtelepedésekor védekezni kell.
Tarlóburgonya
A termesztés sajátos ökológiai feltételek között zajlik. Számolni kell a száraz, csapadékszegény időszakkal és a több esetben is jellemző 30 °C-ot meghaladó hőmérséklettel. Ilyen esetben a vírusterjesztő levéltetvek tömeges felszaporodása nem következik be. A száraz talajban fejlődő gumókban nedvességet és táplálékot találnak a drótférgek és pajorok. A burgonyabogár második nemzedéke ellen akkor védekezzünk, amikor az L1 és L2 lárvastádiumban lévő egyedek túlsúlyban vannak.
Az ültetőgumó termelő területeken a vírusok terjedésének mérséklése miatt védekezni kell a levéltetvek ellen. A burgonyavész (fitoftóra) szinte minden évben károsít. Különösen csapadékos időjárási viszonyok között. A lombozat és a termés tönkretételének megakadályozása végett az első tünetek megjelenésekor védekezni kell és azt szükség szerint ismételjük.
A minőségi talajmunka és bakhát készítés általában szükségtelenné teszi a gyomírtást. Szükség esetén posztemergens megoldást kell alkalmazni.
1. táblázat
Csillagfürt, facélia, fehérmustár
A zöldtrágyának termesztett növényeket nem szoktuk védelemben részesíteni. A fuzáriummal fertőzött területek talajába ne vessünk. A fertőzött területeken néhány évig szüneteltessük a termesztést. Csávázott szaporítóanyagot vessünk a csíranövények védelme érdekében. Kártételek kialakulására hajlamosít a 25-30 °C hőmérséklet, ami ebben az időszakban nem ritka. A termesztés során felléphetnek károsítók, amelyeket kritikus esetben a növények alászántásával semmisíthetünk meg.
Savanyú homoktalajon, nedves, hûvös időjárásban veszélyt jelenthet a barna gyökérrothadás, aminek érvényesülését elősegíti még a dinnye, dohány és borsó elővetemény.
A csillagfürtön néha nagy egyedszámban találhatók a bogáncslepke hernyók, amelyek a leveleket összeszövik és megrágják, esetleg tarrágás is kialakulhat.
A fehérmustár levelein néha szürkésibolya színû penészgyep látható, amit a peronoszpóra okoz és ezzel csökkenti az asszimiláló levélfelületet, ami a növény részleges vagy teljes pusztulását is okozhatja. A károsítók között egyes évjáratokban veszélyes egyedszámmal jelentkeznek a tripsz és levéltetû fajok.
Zöldttakarmány repcék
A növények kezdeti egészséges fejlődésének feltételei közé tartozik a vetőmag fungicides és inszekticides csávázása. Ezzel elejét vehetjük a csírapusztulásnak, a gyökérgolyvának, a repceperonoszpórának, valamint a repcedarázs álhernyói, a keresztesvirágúak földibolhái és a káposzta levéltetû kártételének.
2. táblázat
Olajretek
Zöldtakarmánynak termesztve a terület kiválasztásnál szem előtt kell tartania talaj kártevő (pajor, drótféreg) és kórokozó (fuzárium) menteségét. Csávázott szaporítóanyagot vessünk, hogy a csíranövény védelme így biztosított legyen. A növényállományban időnként veszélyt jelentő egyedszámban jelentkeznek a keresztesvirágúak földibolhái és a levéltetvek. Bimbós és virágzó állományban megjelennek a repce fénybogarak.
Takarmánykáposzta
A nagy tömeget adó lédús takarmánykáposzta érzékeny a palántadőlés kórokozóira, ezért a vetőmagot ajánlatos csávázni. Figyelembe kell venni a káposztaféléknél tárgyalt kórokozókat és kártevőket, mert a takarmánykáposzta is tápnövényük. Leginkább előforduló károsítók a baktériumok, a peronoszpóra és az alternáriás szárazfoltosság. A kárt okozó állatfajok közül megemlíthetők a keresztesvirágúak földibolhái, a káposzta levéltetû, a repce fénybogár és a bagolylepkék, különösen a káposzta bagolylepke hernyói. Védekezésekre csak indokolt esetben kerülhet sor, az előírások betartása mellett.
Címlapkép: Getty Images
