E vállalkozások is természetesen valamilyen színvonalon elvégzik az anyagmozgatási feladatokat, csak az a probléma merül fel, hogy a betakarítás, a szállítás és a kapcsolódó mûveletek eszközrendszerének konkrét megvalósítása különböző mûszaki színvonalon történik. A feladat megoldásának a nehézsége abban is megnyilvánul, hogy a külföldön alkalmazott megoldások a mezőgazdasági termelés sokrétû körülményeiből következően csak megfelelő adaptációs tevékenység elvégzése után alkalmazhatók magyarországi viszonyok között.
Tovább bővíti a problémakört, hogy a mezőgazdaság anyagmozgatásának korszerûsítésében nem biztos, hogy a közvetlenül ható piaci viszonyok (pl. a szállító eszközök ára) a meghatározók, hanem a technológia a szállítási körfolyamat egészének alkalmassága, és nagyfokú biztonsága a megtermelt termény értékeinek megóvása, valamint a teljes körfolyamat gazdaságossága. Ezek a feladatok megfelelő szinten mûvelt fejlesztés keretében oldhatók meg úgy, hogy a kidolgozott megoldások széles körben alkalmazhatóak legyenek.
A mezőgazdasági anyagmozgatás szempontjából a legnagyobb volument a növénytermesztési szerkezetben a megtermelt mennyiség jelenti, s ehhez hozzá kell számítani az állattenyésztésben megtermelt áruk, illetve mindkét termelési folyamat fenntartásához szükséges anyagokat – pl. szerves- és mûtrágyák, növényvédő szerek anyagmozgatását –, amelyek szerves részét képezik az egyes termeléstechnológiai folyamatoknak.
A mezőgazdasági termelés során alkalmazott technológiák szinte valamennyi munkamûveletéhez, mint kiszolgáló tevékenység – mely nélkül az adott termelési folyamat nem valósulhatna meg – tartozik anyagmozgatási mûvelet. Így az anyagmozgatási volument a termelés folyamatosságát biztosító anyagok, valamint a megtermelt anyagmennyiség összessége, vagyis a termelés nagysága határozza meg.
Az anyagmozgatás időbeli eloszlása a feladat nagyságának változása a mezőgazdasági termelés ciklusával függ össze. Ebből következően a növénytermesztés területén az anyagmozgatási feladat megoldása a gabona-betakarítási, ill. az állattenyésztő vállalkozások – azok közül is a szarvasmarhatartók – esetében az azt megelőző időszakban jelenthet először problémát. A szarvasmarhatartó gazdaságok esetében a szálastakarmányok nagy volumenben történő szállítása az alacsony térfogattömeg miatt jelentős szállítási- és rakodási kapacitást igényel. Ezt követően a gabona-betakarításnál a betakarítás agrotechnikailag optimális rövid időszaka miatt a szállításnak illeszkednie kell az alkalmazott nagy betakarító kapacitás kihasználásához. Hasonló a helyzet a silókukorica betakarítása esetén is. Az őszi növények, cukorrépa, kukorica esetében pedig még a rossz időjárási körülményekkel és talajviszonyokkal is számolni kell. A mezőgazdaságban szállított anyagmennyiség időbeli változását az 1. ábra szemlélteti.
1. ábra
A mezőgazdasági termelésre – mint azt a vállalkozások száma és mérete mutatja ma a hazai termelésben – a nagyfokú tagoltság és a méretszóródás a jellemző. Ez azt is jelenti, hogy a szállítási távolságok jelentős mértékben változnak. A szállítási teljesítmény távolsággal arányos változását szintén figyelembe kell venni a kapacitás meghatározásánál.
A mezőgazdasági anyagok eltérő térfogattömegûek, tehát az optimális teherbírás, illetve raktérfogat kihasználás nem minden esetben érhető el, illetve az optimalizálás ilyen szempontból sem egyszerû feladat. Mint az elmondottak alapján érzékelhető, hogy az anyagmozgatás a mezőgazdaságban a termelés meghatározó része és ezt a feladatot csak a termelési követelményeknek megfelelő mûszaki-technológiai háttérrel lehet megoldani. Az alkalmazott technikai berendezések kapacitását a szállítási csúcsra kell méretezni. Ennek természetesen többféle megoldása lehet. Mindezeket az egyes termeléstechnológiai feladatok elemzésével lehet meghatározni. A mezőgazdasági szállítási feladataink csúcs időszakait alapvetően kultúrnövényeink betakarításához kapcsolódó munkák határozzák meg.
Az anyagmozgatási eljárások alkalmazásakor a szállítási körfolyamat – rakodás-szállítás-ürítés-üresjárat – pontos teljesülése minden esetben alapvető követelmény. A szállítási körfolyamat megfelelő szintû alkalmazásakor a követelményrendszer kidolgozását minden esetben az elérhető teljesítmény határozza meg.
A mezőgazdaságban az anyagokat többször is át kell rakodni, így 1,5-2-szeres anyagmozgatási többszörössel kell számolnunk. A mezőgazdaságban egyes felmérések szerint az anyagmozgatási feladatok elvégzése a gépi munkákból ~50 %-ot tesznek ki. Az anyagmozgatási feladatok ugyanakkor idényhez kötöttek, tehát eloszlásuk az év folyamán változó, időnként a rendelkezésre álló időszak rövid és az időjárás is korlátozhatja a feladatok végrehajtását. Az agrotechnikailag optimális időben el nem végzett szállítás a termés minőségét hátrányosan befolyásolja. A rossz körülmények között erőltetett szállítás viszont a talaj állapotában okoz gyakran maradandó változásokat.
Az anyagmozgatás időbeli eloszlása a feladat nagyságának változása a mezőgazdasági termelés ciklusával függ össze. Ebből következően a növénytermesztés területén az anyagmozgatási feladat megoldása a gabona-betakarítási, illetve az állattenyésztő vállalkozások – azok közül is elsősorban a szarvasmarhatartók – esetében az azt megelőző időszakban jelenthet problémát. Az állattartó gazdaságok esetében a szálastakarmányok nagy mennyiségben és időhöz kötötten történő szállítása az alacsony térfogattömeg miatt jelentős szállítási és rakodási kapacitást igényel. Ezt követően a gabona-betakarításnál a betakarítás agrotechnikailag optimális rövid időszaka miatt a szállításnak illeszkednie kell az alkalmazott nagy betakarító kapacitások kihasználásához.
Az anyagmozgatás szállítási területein belül számos olyan technológiai fázis található, melynek mezőgazdasági vonatkozásai egyediek, illetve fejlesztési irányai a szállítás hatékonyságára jelentős hatást gyakorol.
A szállítási technológiák közül a legnagyobb jelentőséggel bírók a következők:
– szemestermény szállítás,
– tápanyag-visszapótlás,
– szálastakarmány szállítás,
– szecskázott takarmányszállítás,
– burgonyaszállítás,
– cukorrépa szállítás,
– szőlő- és gyümölcsszállítás.
A mezőgazdasági vállalkozások egyik legnagyobb szállítási feladata az egyes növények betakarításához kapcsolódó anyagmozgatási munkák végrehajtása, amikor viszonylag rövid idő alatt nagy mennyiségû és nagy értékû terményt kell megmozgatni. A szállítás szempontjából egyik legfontosabb területe a gabonák (kalászosok + kukorica) betakarítási technológiájához kapcsolódik. A betakarításhoz kapcsolódó szállítási feladatok jelentős hatást gyakorolnak mindkét technológia gépeinek kihasználására. A hazai gyakorlat napjainkban is a közvetlen, egyfázisú szállítási technológiát alkalmazza, míg a kétfázisú technológiai változat gyakorlati alkalmazása elhanyagolható mértékû. A jelenleg alkalmazott közvetlen vagy egyfázisú szállítási technológia jellemzői, hogy a szemestermény átadása-átvétele álló helyzetben történik, ugyanakkor ez az átvétel szakaszos jellegû, mivel egy-egy szállítóeszköz rakománya csak több arató-cséplő gép ürítésével biztosítható. E közvetlen kapcsolat, illetve a szakaszos terményátadás miatt jelentős időveszteségek adódnak mind a betakarítógépek, mind a szállítóeszközök munkavégzésében.
A szállítási teljesítményt alapvetően az elérhető sebesség, a szállítási távolság és a szállítóeszköz teherbírása határozza meg. A sebességgel és a teherbírással egyenesen, míg a szállítási távolsággal fordított arányban változik. A 2-3. ábrán a szállítási távolságok eloszlására és a szállítási teljesítmény alakulására próbálunk meg utalást tenni.
2. ábra
A szállítási távolságok megoszlása a mezőgazdasági anyagmozgatáson belül
3. ábra
A szállítási technológia jelenleg traktorvontatású, egy- és kéttengelyes pótkocsikkal, illetve billenő szekrényes pótkocsis tehergépkocsi-szerelvényekkel kerül megvalósításra. Vagyis ez többségében egymenetes szállítási technológia. A magyar mezőgazdaságban alkalmazott szállítási és anyagmozgatási technológiák, illetve azok gépesítése a korábbi évek színvonalához képest jelentősen romlott. A korábbi termelési színvonalnak megfelelő szállító eszközök, így mind a tehergépkocsik és a hozzá kapcsolódó pótkocsik, mind a traktoros pótkocsik kiöregedtek, mûszakilag elavultak. A többségében az egymenetes szállítási körfolyamatra épülő szállítás korszerûsítése szükségesség vált, hiszen az elmúlt évtizedekben a tehergépkocsis szállítás jelentősége meghaladta a pótkocsis szállításét.
A tehergépkocsis szállítás szerepe a közúton jelentős ma is Magyarországon. Ez visszavezethető a korábbi években szereplő szállítási kapacitásokra, mikor is a tehergépkocsis szállítási teljesítmény közel azonos volt a pótkocsis szállítással.
Mára ez megváltozott, hiszen a mezőgazdaságban a szállítási körfolyamat változásának (már nemcsak az egyfázisú szállítási technológiák alkalmazása, hanem a két- vagy többlépcsőben végzett szállítási, anyagmozgatási munkák is terjednek) figyelembevételével a jelenlegi birtokstruktúra és kialakult termelésszerkezetben nő a traktoros szállítóeszközök használatának aránya. Az arányok ebben az irányban történő eltolódását a traktorok mûszaki fejlesztése és a jogi szabályozás is elősegítette.A nagy mennyiségû szállítás, különösen az üzemen belüli anyagmozgatásnak, több mint 60 %-a pótkocsikkal történik. A mezőgazdasági üzemek pótkocsi állományának mindenkori összetételét meghatározza az üzemeltető traktorok által vontatható összgördülő tömeg, illetve a rendelkezésre álló motorteljesítmény. Napjainkra a pótkocsi gyártók is megfelelő teherbírással és szilárdsági jellemzőkkel rendelkező jármûveket gyártanak. Így a traktorvontatású – ömlesztett termények szállítására alkalmas – pótkocsik egy-, két- és háromtengelyes változatban, különböző teherbírással kerülnek kialakításra.
A mezőgazdasági termeléshez kapcsolódó szállítási feladatok csúcspontjainak optimalizálását mindig az adott termeléstechnológia határozza meg, vagyis az esetek többségében a szállítási feladatot ennek kell alárendelni. Ez azt jelenti, hogy legelőször is a szállítóeszköz konstrukciós és mûszaki optimalizálásnál kell arra törekedni, hogy a vontató és a vontatmány energetikai összhangban legyen. A mûszaki paramétereket a szállítandó termény jellemzőihez kell optimalizálni, ami azt jelenti, hogy a teherbírás, illetve raktérfogat kihasználás ~80-90 % körül kell, hogy alakuljon.
Összefoglalva tehát a fent ismertetett elemeket a mezőgazdasági anyagmozgatás volumene az elmúlt években nemhogy csökkent, hanem az anyagmozgatási feladat a mezőgazdasági termelési szerkezet átalakulásának következtében jelentősen megnövekedett. A szállítási folyamat csúcsait optimalizálással sem fogjuk tudni csökkenteni, mivel a mezőgazdaságban a betakarítási vagy egyéb más mezőgazdasági munka teljesítménye igényli a szállítási kapacitások megfelelő szintû alkalmazását és kihasználását. Így a mezőgazdasági vállalkozásoknak adott szállítási körfolyamatban a szállítási teljesítménynek vagy szállító kapacitásnak, illetve a betakarítási teljesítménynek a figyelembevételével kell megszervezni a mindenkori munkálatokat.
Kassai Zsolt
FVMMI GM Kht.
Címlapkép: Getty Images
