Az EU csatlakozást megelőző, igen differenciált helyzetben egyértelmûvé vált, hogy csak a hatékony, megfelelő szakmai és közgazdasági eredményt produkáló cégek, termelők maradhatnak fenn a kíméletlen piaci versenyben. A jó minőségû, egészséges baromfihús előállítása mellett teljesíteni kell az egyre szigorodó minőségbiztosítási feltételeket is, amely további költségterhet jelent.
Joggal fogalmazódik meg a kérdés szabad és érdemes-e baromfit termelni. A válasz egyértelmûen igen, de csak akkor, ha a hatékony termeléshez szükséges termelési, technológiai feltételeket teljesíteni tudjuk. Ennek megfelelően nagyüzemi termelést kizárólag korszerû, nagy hatékonyságú, alacsony élőmunka igényû, a baromfiállomány igényét maradéktalanul kielégítő istállóban érdemes folytatni. Mi történjen a korszerûtlen, fel nem, vagy csak részben felújított istállókkal? Ezek egy része, megfelelő kormányzati segítséggel (FVM és SAPARD támogatások) még felzárkózhat az élbolyhoz és alkalmassá tehető korszerû termelésre, egy részét azonban (technológia színvonala, saját erő hiánya) már nem tudjuk hasznosítani. Ezek egy része csatlakozhat a szabadtartásos baromfitermeléshez, amelynek igen nagymértékû nyugat-európai felfutása joggal bátoríthat hazai elterjesztésére, a lassan jelentkező hazai és a már most is jelentős exportlehetőségek kihasználására.
A szabadtartásos baromfihús termelési rendszer magyarországi bevezetése lehetőséget teremt a meglévő háztáji gazdálkodás hagyományainak felhasználására, annak átalakítására és magas minőségû, garantált biztonságú baromfitermékek előállítására. A magyar baromfiipar további koncentrációja miatt a korszerûtlen, kisebb méretû baromfiistállók gazdaságos hasznosítása már nem megoldható, felújításuk aránytalanul sokba kerülne. Ezeket, a másra gazdaságosan nem használható kisméretû istállókat és a körülöttük lévő területeket hasznosítja a szabadtartásos baromfiprogram. A program indításához szükséges építészeti és technológia átalakítás viszonylag szerény, így jelentősebb tőkeigény nélkül megoldható. Ugyanakkor elengedhetetlenül szükséges a hagyományos szabadtartás előírásainak, értékrendjének megismerése, elfogadása és a minőségbiztosítás és ellenőrzési program előírásainak maradéktalan betartása az eredményes termelés, a fogyasztói garanciák és a nyomon követhetőség biztosítása érdekében. A program alapvető takarmányozási előírása a gabona (kukorica, búza) 75 %-os felhasználása, amelyet a termelő maga tud megtermelni, saját gazdaságában és nem kényszerül azt a betakarítás időszakában értékesíteni. Saját takarmány alapanyag előállítás hiányában ez a környékbeli termelőktől, a betakarítást követően, megfelelő minőségellenőrzéssel kapcsolva beszerezhető. A magyarországi baromfitenyésztési kultúrának még mindig része a rusztikus fajták tartása és kedveltsége. A víziszárnyas termelés alapvetően megegyezik a szabadtartásos rendszer alapelőírásaival, ebben csak a kontroll, eddig szokatlan szigorúsága és annak érvényesítése fog gondot okozni.
A szabadtartás az országnak azon a területein valósítható meg, ahol ennek már van hagyománya, a terület kevésbé alkalmas mezőgazdasági mûvelésre és a foglalkoztatottság, a GDP aránya a legalacsonyabb (Észak-és Dél-alföld, Észak-Magyarország, Dél-Dunántúl).
Természetesen a „kényszerpálya” elfogadásának, a korszerû nagyüzemi, vagy a szabadtartásos baromfitermelés fenntartásának csak akkor van értelme, ha a termelés hatékony és nyereséges. Ennek érdekében mindenképpen invesztálni kell, de a kétféle lehetőség egyúttal alternatívát is kínál. Bármelyiket is választjuk a megfelelő istálló és technológia elengedhetetlen.
A sematikus rajzok is alátámasztják, hogy korszerûtlenül, háztáji módon nem lehet a további baromfitermelésre felkészülni, még akkor sem, ha Magyarországon a háztáji baromfihús előállítás sokáig szerves része lesz a vidéki lakosság húsellátásának.
A modern brojler istállók bekerülési költsége 19.000 - 22.000 Ft/m2, amelyhez még hozzá kell számolni a technológia 6.000 - 8.000 Ft/m2 árát is. Egy hatékony méretû nagyüzemi brojler istálló legalább 1.000 m2 területû és egy telepen legalább 4 - 6 istálló felépítése szükséges, azaz „zöldmezős” beruházás esetén 120-160 millió Ft befektetés szükséges. A már használt telepek felújítása esetén is a várható költség 12.000 - 14.000 Ft négyzetméterenként.
A szabadtartásos baromfiistállók egyszerûbb anyagokból is megépíthetők (9.000 - 13.000 Ft/m2), amelyhez kevésbé költséges technológia is párosítható (2.500 - 5.000 Ft/m2). A szabadtartásos baromfitermelésnek jelentős a területigénye is (2,0 m2/brojler), így ez legalább 1 hektár területet feltételez istállónként. Ezzel szemben egy telepen legfeljebb 4, egyenként 400 m2-es istálló építhető fel. Ez a telep nagyságrendekkel kisebb összegből (20-25 millió Ft) megvalósítható. Természetesen meglévő kapacitások felújítása ezt a költséget jelentősen mérsékelheti.
A hatékony nagyüzemi brojler hizlalás mellet (42 napra 2,0-2,1 kg élőtömeg, 1,9 kg/kg körüli takarmányértékesítés és 4-6 % elhullás, 18,0 darab/m2 telepítési sûrûséggel) is csak mérsékelt haszonnal lehet számolni (5-12 Ft/kg leadott brojler), így a telepi szintû, nyereséges gazdálkodáshoz jelentős állományméret szükséges. A hagyományos szabadtartás technológiai előírásai alapvetően térnek el a nagyüzemitől (81 napos vágási életkor, 2,2 kg átlagtömeg, 2,6-2,8 kg/kg takarmányértékesítés, 1,5-2,0 % elhullás, 12 darab/m2 telepítési sûrûség), amellyel 20,0-30,0 Ft/kg nyereség érhető el, amely befektetés arányosan biztosítja a jövedelmet.
Minden baromfitermelő előtt nyitott a „választás lehetősége”, amellyel feltétlenül élnie kell. Egy döntés nem fogadható el: nem teszek semmit! Az EU csatlakozás már kézzelfogható és csak az a termelő lesz az EU baromfiiparának egyenrangú polgára, aki megfelel a játékszabályoknak és gazdaságosan képes termelni. Ezt nem csak óhajtani kell, hanem átgondoltan, a lehetőségekhez képest tenni is kell érte!
Győr, 2002. október 25.
Dr. Zoltán Péter
Címlapkép: Getty Images
