A nagy tejtermelés és a végtagok ellenálló képessége között negatív genetikai kapcsolat van, ami azt jelenti, hogy a termelés növekedésével enyhén növekszik a sántasági esetek gyakorisága, tehát a növekvő termelés mellett gyengül teheneink végtagjainak teherbíró és mozgásképessége. Nagy termelésû tehenek között sok olyan egyed található, melyeknél a végtagok funkciója, lábvégeik állapota romlik. Ezt a folyamatot természetesen befolyásolja, hogy a laktáció és az életkor előrehaladtával a lábak küllemi tulajdonságai is romlanak. A mellső lábak állása lábtőben szûkül, ami túlterheli a belső körmöket, a hátulsó lábak oldalnézetből bírálva fokozatosan kardos jellegûvé válnak, ami a körmök sarki részeit túlterheli, a sarkot koptatja, rontja a végtagok teherviselő képességét és vérellátását is. A hátulsó lábak hátulnézetből viszonylag kis állományhányadnál maradnak párhuzamosak, inkább gacsosabbá válnak. Ez a változás rontja a terjedelmes tőgy elhelyezkedését és magát a mozgásképességet is. Ezek a változások a kötött vagy korlátozott mozgástéren tartott teheneknél nem tûnnek túlságosan hátrányosnak, pedig a tehenek mozgásképességét, pl. a felállás és lefekvés gyakoriságát, vagy a rendszeres takarmányfogyasztás képességét is rontják. Általános tapasztalat az is, hogy az egyébként egészséges, de kevés tejet adó tehenek végtagjai és lábvégei is egészségesebbek, és ezek nehezebben is sántulnak meg. A magas tejtermelésre szelektált tehéncsaládok vagy állományok kezelési költsége 20%-kal is megnövekedhet.
Selejtezés sántaság miatt?
A nagy tejtermelés és a lábvégbetegségek miatti selejtezés között kimutatható kapcsolat van ugyan, de a selejtezési okok között hamarabb szerepel a tejtermelés csökkenése, az emésztőszervi megbetegedés, a tőgygyulladás vagy szaporodásbiológiai rendellenesség, mint a sántaság. A termelés növelése és a modern tartástechnológiai viszonyok fokozott mértékben veszik igénybe a szarvasmarha egészségét és csökkentik hasznos élettartamát. A tehenek termelésben töltött idejét nem csak a termelési színvonal, de a fajta, a tartási rendszer, a tenyésztői célkitûzések, a takarmányozás vagy az adott gazdasági év is befolyásolja. Tehénállományunkban a selejtezési arány – optimális esetben 25-35% – hatással van a termelés gazdaságosságára. A nyugat-európai országokban a sántaság miatti selejtezés általában az első 3-4 ok között található, az USA-ban eléri az 5-15%-ot. A tehenek legalább harmada két vagy több ok miatt kerül selejtezésre, ezért a kiesésük oka sokszor nem egyértelmû, mert kiesési okként általában csak egyet tüntetnek fel. A vágóhídi vizsgálatok ugyanakkor azt igazolják, hogy az alacsony termelés és meddőség miatt selejtezett tehenek mintegy 80%-ának valamilyen csülökbetegsége is volt. Leggyakoribb a selejtezési okok között a meddőség, az alacsony termelés, a tőgybetegség vagy -rendellenesség és a sántaság szerepel. Kötetlen tartású állományokban általában nagyobb mértékû a sántaság miatti selejtezés, mint kötött tehenek között. Hazai állományainkban a legtöbb tehenet meddőség, gyenge termelés, kényszervágás és tőgybetegség miatt selejtezik le. A kiesések okai között az elhullás vagy egyéb betegség is gyakran szerepel. A hibás lábszerkezet vagy sántaság miatti selejtezési arány meglehetősen alacsony, mintegy 1,5-1,8%-os, ami a gyakorlatban sokszor lényegesen magasabb. Ez azt jelenti, hogy a lábhibás egyedek sokszor más ok miatt kerülnek ki a termelésből. Nem könnyû pontosan megállapítani, hogy pl. a kondícióromlás, vagy egyes szaporodásbiológiai eredetû rendellenességek hátterében sántaság húzódik meg, vagy éppen fordítva, az egyes csülökbetegségek más betegségeknek a szövődményei, esetleg az ellenálló képesség általános csökkenésének következményei. Ennek az említett kedvezőtlen hatásnak a kivédésére részben fokoznunk kellene a tej beltartalmára irányuló szelekciót, a tejmennyiség növelése helyett, részben pedig lábszerkezeti tulajdonságokban javító hatású bikákat lenne célszerû növekvő arányban használnunk. Ide tartozik, hogy javítanunk kell az üsző- és tehénállományunkban a lábszerkezeti tulajdonságokat is. A kedvezően meredek körömszögû, rövidebb körömátlójú, a hátulsó végtagokra nézve párhuzamos vonalú, oldalnézetből kedvezően ívelt lábú, jó mozgású üszők és tehenek kiválasztása, illetve ezen tulajdonságokat javító bikák használata néhány év alatt fokozatosan csökkentheti a sántaság kialakulásának kockázatát, hiszen az említett tulajdonságok különböző lábvégbetegségekkel is összefüggésben vannak. Azt mondhatjuk, hogy kedvező állapot, ha egy tehén nem sántít vagy kisebb-nagyobb állományban a sántaság mértéke 5% alatt van. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a különböző lábvégbetegségek enyhe, ún. szubklinikai formája nem lehet gyakori teheneinknél. Leggyakoribb ilyen betegség az ujjak közötti bőrgyulladás, mely a végtagok teherviselő képességét rontja, a sarkat koptatja. Ennek a betegségnek az elterjedtebb, súlyosabb stádiumú formái a zsúfolt elhelyezésre, szennyezettebb, elhanyagoltabb tartási körülményekre, kevésbé hatékony lábfürösztésre utalnak. Gyakoribb karámozással, a vemhes üszők és szárazon álló tehenek időszakos legeltetésével, a tartási feltételek javításával a betegség aránya csökkenthető.
Olyan betegségeknél, mint a talpfekély, az ujjak közötti flegmone és ujjak közötti szövetszaporulat, általában alkalmi előfordulást és néhány százalék stagnálást tapasztalhatunk. A takarmányozási vagy tartási feltételek romlásával ezeknek a betegségeknek az előfordulása növekedhet. Ezt eredményezheti olyan bika használata is, mely ezen betegségek kialakulására vezető hajlamot genetikailag hordozza. Mai ismereteink szerint két betegség is szorosabb kapcsolatban van a tejtermelés növekedésével. Ezek a laminitisz és a digitális bőrgyulladás, vagy a Mortellaro-féle betegség. A tehenek – tejtermelésük növekedésével – fogékonyabbakká válnak az emésztési eredetû betegségekre, táplálóanyag-forgalmi zavarokra is. Közöttük hamarabb megjelennek a körmök talpszarujában a szubklinikai laminitisz olyan tünetei, mint az enyhén túlterhelt körmök bevérzése, vagy duplatalp kialakulása, fehérvonal rendellenességei. Ha nem sikerül időben a kiváltó okokat megszüntetni, teheneinken két-három hónap alatt az idült laminitiszre utaló körömtorzulások is megjelennek és szövődményként több lesz közöttük a talpfekélyes eset is. A laminitisz a körmök különböző súlyosságú irhagyulladásához vezető betegsége, és a nagy termelésû tehenek leggyakoribb lábvég-rendellenessége. A takarmány megfelelő ásványianyag-ellátása vagy biotin etetése előnyös lehet, de nem szabad elhanyagolnunk a kondíció folyamatos ellenőrzését sem. A betegség kialakulásának kritikus időszaka az ellést követő hónap, amikor a növekvő tejtermelésnek nincs elegendő táplálóanyag-fedezete takarmányból vagy éppen a tehén kondíciójából eredően. Ebben az időszakban nagy gondot kell fordítanunk a csülökápolás elvégzésére is, hiszen a túlterhelés, amit a túlnőtt vagy deformált körmöknél tapasztalunk, már összefüggésben lehet a körmök irhájának előzetes sérülésével.
A Mortellaro-féle betegség – bár fertőző jellegû – nem minden állatot betegít meg egyformán, üszők között meglehetősen gyakori betegség, de gyakran tapasztaljuk olyan teheneknél is, amelyek egyéb betegség miatt csökkent ellenálló képességûek, gyengébb kondíciójúak. Utóbbi vizsgálataink szerint a nagy tejtermelés is hajlamosít a mortellárós fertőzésekre.
A sántaság hatása a tejtermelésre
Ismeretes, hogy a tejtermelőt mindenekelőtt az a tejveszteség érinti gazdaságilag, amelyet az esetleg előforduló végtagbetegségek következtében elveszíthet. A tejveszteség nem a csülökbetegségek tüneteinek közvetlen következménye, hanem az ezek hatására is bekövetkező mozgászavaré, sántaságé. Tehát az okoz tejtermelés-csökkenést, ha az állat mozgása rendellenessé válik, végtagjainak használata az egészségestől eltérő és rendszerint fájdalommal is jár. Teheneink sántasága egyes esetekben elkerülhetetlen, de gondos ápolással, megelőzéssel és rendszeres ellenőrzéssel aránya általában mérsékelhető.
Az említett betegségek közül a talpfekély, az ujjak közötti flegmone és a Mortellaro-féle betegség már enyhe formájukban is sántaságot okoznak, ami fokozatos mértékû tejtermelés-csökkenéshez vezet. Ennek oka nem a genetikai tejtermelő képesség romlása, hanem a takarmányfogyasztás és az ehhez kapcsolódó kérődzés és pihenés akadályozása. A tejcsökkenés a laktáció első felében nagyobb mint később, és általában 10-20%-os mérték közötti, de ezt maghaladó is lehet, ritkán éri el azonban a napi tejtermelés 35-40%-át. Ha figyelembe vesszük, hogy napi 25 kg tejtermelésû teheneknél a sántaság miatt bekövetkező tejveszteség legalább 2,5 kg tehenenként, akkor ez például 50 tehén esetén naponta 125 kg és legalább 10.000 Ft értékesítési veszteség. Ez jelentős tétel, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a magas borjúnevelési költségek milyen viszonylag rövid termelési ciklust terhelnek. Ilyen esetben a tejtermelés gazdaságossága különösen érzékeny minden kis ráfordításra vagy hozamra is. A sántaságot nem okozó szubklinikai tünetû lábvégbetegségeknél nem mutatható ki egyértelmûen a tejtermelés csökkenése, de mihelyt ezek következtében takarmányfogyasztás-csökkenés, kondícióromlás, egyéb szövődmények mutatkoznak, már megjelenhet a növekvő mértékû tejcsökkenés is. A csülökápolásnak ezért van nagy jelentősége, mert az említett, alattomos szubklinikai tüneteket segít időben felderíteni és a várható tejveszteséget ezáltal megelőzhetjük.
Fontos tehát, hogy teheneink növekvő termeléséhez jó funkcionális küllem, esetünkben egészséges végtagok, jó mozgásképesség is társuljon. Ha erre nem fordítunk kellő figyelmet és csupán a termelés növelésére törekszünk, annak az lesz a következménye, hogy a növekvő tejmennyiséget egyre nagyobb előállítási költséggel, azaz egyre kisebb haszonnal tudjuk megtermelni. A gazdaságosság javításának egyik lehetséges módja éppen a ráfordítások csökkentése. A termelés hatékonyságát javíthatjuk tenyésztési, selejtezési, egészségmegelőzési szempontok figyelembevételével, illetve azzal, hogy a tehenek sántasági eseteinek számát rendszeres ellenőrzéssel és gondos ápolással csökkentjük. A nagy termelésû tehén "kényes" – ahogy régen is mondták. Ez igényeinek megfelelő és gyors ellátását, gondozását jelenti.
Dr. prof. Györkös István,
ÁTK – Herceghalom
Dr. habil. Báder Ernő,
NYME – Mosonmagyaróvár
Címlapkép: Getty Images
