A permetezés leghatékonyabb formája a levélen vagy más védendő részen a folytonos (filmszerûen kialakított) védőréteg lenne. Ez a gyakorlatban (tekintettel a levél felületének víztaszító tulajdonságára) nem valósítható meg. Alkalmazása nagy permetlémennyiség felhasználással jár, mely jelentős lecsurgási veszteséget okoz.
Az optimális toxikus rács a gombabetegségek és az atka kártevők ellen a 250 mikrométeres térfogati középátmérőjû /VMD/ permet, 50-70 db/cm2-es lerakódási sûrûségével, a rovarkártevők ellen pedig a 150-350 mikron VMD-jû permetfelhő, 35-50 db/cm2 cseppsûrûségével alakítható ki.
A permetezéstechnika biológiai hatása szempontjából gyakran figyelmen kívül marad a növény térbeli változása és a károsító elhelyezkedése. Az intenzív növekedés szakaszában - amely fajtától függően változó – a zöld tömeg logaritmikusan gyarapszik. Vagyis a szisztémikus hatóanyagok jelentősen felhígulnak, a kontakt készítmények pedig az új növedékre nézve hatástalanok. Ennek értelemszerûen vissza kell hatnia – természetesen a járványveszélytől függően – a permetezési fordulók számára.
A permetezéstechnika különböző eljárásaival képzett permetfelhőnek a lombozatba történő behatolása a vegetációtól, mûvelésmódtól függő időarányos lehetőségei, valamint a károsítók felületi, vagy helyileg zárt pozíciója a földi vagy helikopteres védekezés alkalmazásának mérlegelését teszi minden esetben szükségessé. Adott esetben azonban mindkét eljárásnak létjogosultsága lehet például egy járványveszély gyors megfékezésénél – légi úton -, majd a még látens állapot potenciális tartalékainak megszüntetésénél – földi géppel – védekezve.
A légi növényvédelem hatékony alkalmazásának megítélésénél gyakori hiba, hogy figyelmen kívül hagyja a permetcsepp felfogására alkalmas aktív /védendő/ felület jelentőségét. A szőlő kisleveles vagy ezt megelőző – rügyfakadás, fehérrügyes, „gyapotos” – stádiumaiban a vesszőbotritisz , a lisztharmat vagy az atkák ellen alkalmazott helikopteres permetezés teljességgel hatástalan, hiszen a hatóanyag jelentős részét a talaj fogja fel. Ezzel szemben virágzás idején fürtperonoszpóra vagy botritisz ellen a légi permetezés megfelelő, ha a lisztharmatot és a szőlőiloncát már korábban sikerült blokkolni. A vegetáció további részében a helikopter elsősorban a peronoszpóra járvány elleni védekezés eszköze, míg a zárt helyen fertőző lisztharmat, fürtbotririsz és szőlőmolyok elleni permetezését földi géppel kell megoldani.
A permetlé lombozatba való behatolása a korszerû ventillátoros gépeknél nem a permetlé mennyiségétől, hanem a képzett cseppek méretétől függ!
Ez a permetezéstechnikai tény a növényvédelmi költségcsökkentés egyik, - napjainkban még ki nem használt – lehetősége.
A kisebb cseppek lebegőképessége jobb, így a szállító levegő turbulens áramlásaival könnyen be tudnak hatolni a növényállomány belsejébe. A permet behatolása, a ventillátor légszállítási teljesítményével növekszik, a permetezőgép haladási sebességének fokozásával pedig csökken!
Ezért a géptípus és a haladási sebesség megválasztásánál
· a sortávolságot,
· a mûvelési módot /lombozat magassága, alakja, sûrûsége/,
· a károsítóktól veszélyeztetett felület térbeli elhelyezkedését,
· a védendő elemi felületet alaki sajátosságait /levél (szőrözöttség, viaszosság), virágzat, fürt/
kell figyelembe venni.
A permetezőgép beállítása:
Az AGRO NAPLÓ 2001. év 7. szám 13. oldal, és a 9. szám 30 illetve 33. oldala alapján.
A szórásteljesítmény ismeretében kerülhet sor a megfelelő számú és méretû porlasztó kiválasztására. Nem szükségszerû azonban, hogy a szóróív valamennyi pozícióján mûködtessük a szórófejeket, sőt az sem, hogy a mûködő szórófejekbe azonos méretû (szórásteljesítményû) porlasztókat szereljünk. Ellenkezőleg: ilyenkor kell figyelembe venni az ültetvény mûvelési módjából, sûrûségéből, a károsítók vagy a védendő rész térbeli elhelyezkedéséből stb. eredő sajátosságokat. Ennek megfelelően meg kell tervezni a porlasztók számát, helyét és méretét.
Ezt követi a számított haladási sebesség és szórásteljesítmény gyakorlati ellenőrzése, a permetezésre kerülő tábla viszonyai között. A kisebb eltérések az üzemi nyomás változtatásával helyesbíthetőek. A szóróíven mûködtetett szórófejek irányát a lombozat térbeli helyzetének megfelelően kell beállítani.
A permetezés munkaminőségének vizsgálata
A permetezőgép munkájáról és a permetezés minőségének milyenségéről, ellenőrző teszteléssel lehet meggyőződni.
Módszere: három egymás melletti szőlősorban ki kell választani néhány eltérő habitusú, sûrûségû tövet. Ezek lombozatának tetszőleges számú külső és belső leveleire a szin- és a fonáki oldalon 1-1 db. vízérzékeny papírlapot (CIBA-GEIGY, SPRAYING SYSTEM, HARDI) kell tûzőgép segítségével rögzíteni.
A lerakódott permetcseppek beszáradása után a felfogó felületeken ellenőrizhető a permetlerakódás. Célszerû nagyító segítségével néhány felfogó lapon 1-1 cm2 értékelése alapján az átlagos cseppszámot meghatározni és az optimális cseppszámot mutató lapokból egy állandó összehasonlító anyagot készíteni . Így a későbbiekben számolás helyett vizuális becsléssel lehet a munka minőségét ellenőrizni.
Természetesen ez a módszer nem csak a földigépek, hanem a helikopterek szórásképének ellenőrzésére is alkalmazható.
A permetezőgépek – biológiai igényeknek – megfelelő üzemeltetésével a permetezésnél felhasználható vízmennyiség esetenként 40-50%-al is csökkenthető, s eközben javul a növényvédelmi és ökonómiai hatékonyság.
Az eredményes munka védekezéstechnológiai feltétele a permetezőgép üzemállapotának rendszeres ellenőrzése és a védendő növényi felület növekedésével összhangban a gépbeállítás ill. a haladási sebesség módosítása.
Petró Ede és Vasziné Kovács Cecília
Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálat
Címlapkép: Getty Images
