A keltetés folyamán az embrió abból tud építkezni, amit a tojó a tojásba beépített, ezért a szülőpárállomány tápanyag-ellátottsága jelentős hatással bír az embrionális fejlődésre s ezáltal a keltethetőségre és a csibék minőségére is. Brit kalkulációk szerint az integrációban folytatott brojlernevelésnél a szülőpárok takarmányozásának javítása (20 %-os többletköltséggel) nagyon csekély hozamnövekedéssel (+ 4.7 % keltethetőség, + 240 g 42 napos súly és –31 g/kg takarmányértékesítés javulások) már megtérült a végtermék szintjén. Ellenkezőleg, az is kimutatható, hogy viszonylag kis megtakarítások (pl. ásványi anyagok és vitaminok) esetében súlyos anyagi károk jelenkezhetnek a végtermék teljesítményében. A takarmány-alapanyagok minőségének nagy hatása lehet. Az aflatoxinnal etetett szülőpárok csibéinek ellenálló képessége súlyosan károsodott. Gyakorlati megfigyelések szerint a kukorica-alapú tápkeverékek a búzaalapúaknál jobban beváltak a szülőpárok teljesítményét és a keltethetőséget értékelve. Ennek egyik oka a jobb héjminőség és az ebből származó jobb keltethetőség, de gyanítható, hogy a kikelt csibe minősége is jobb. A zsírkiegészítés minimális (1-3 %) szinten tartandó a szülőpároknál és a telítetlen növényi olajokat kell előnyben részesíteni a telített állati zsiradékokkal szemben. Kimutatható, hogy a telítetlenebb zsírok etetése nemcsak a szülőpár, de a végtermék csirke teljesítményére is jótékony hatással bír. Talán ezzel is magyarázható a kukorica előnyösebb hatása a kukoricaolaj-tartalom révén a búzával szemben.
A szülőpárok energia-ellátásának (tápanyagfelvételének) a szabályozása olyan kötéltánc, amelyben egyszerre kell optimális szinten tartani a könnyen túlsúlyossá váló szülőpárok testsúlyát és tojástermelését, a tojás méretének csökkenése nélkül. Amennyiben ezt sikerül megoldani, a nagyobb méretû és kedvezőbb összetételû tojásokból származó csibék teljesítményei nagyban megtérítik a fáradozásokat. Az ásványi anyagok közül a kalciumnak a héjminőségre gyakorolt közvetlen, keltethetőséget javító hatása ismert. A foszforellátás bizonyos szintig való növelése nemcsak a jobb héjminőségben jelentkezik, hanem a naposcsibe jobb csontosodásában is. A nyomelemek általában megfelelő mennyiségben vannak jelen a takarmányban, de újabban kimutatták, hogy szerves ill. kelátkötésû vegyületeikből hatékonyabban jutnak be a tojásba, kifejtve ott előnyös hatásukat. A vitaminok közül az E-vitaminról bizonyosodott be leginkább, hogy áthúzódó hatással bír a kikelt csibe immunrendszerét támogatva s ez a hatás a 2. életkori hétig is kimutatható!
A tojás méretét befolyásoló tényezők, mint a szülőpárállomány kora, tápláltsága kihatással van a csibék fejlődésére. A tojás mérete és a kelő csibe nagysága között igen szoros összefüggés van. A nagyobb tojásból kelő csibék előnye fokozatosan csökken a nevelés során, de még vágáskor (6. hét) is kimutatható. A keltetőtojás 1 g-os többlete vágáskor 2-16 g-ot jelent a testsúlyban. Természetesen a lassabb növekedésû nőivarban ez az előny kevésbé kifejezett. A növekedés mellett a növendékek elhullásában is van különbség, ugyanis a kisebb tojásokból kelő csibék nagyobb mortalitást mutatnak.
A tojás összetétele érthetően közvetlen hatással van a fejlődő embrióra. A sárgája/fehérje arány ugyan a szülőpárállomány korával és a tojás méretének a növekedésével nem változik, de érdekes módon a csibe ellátottsága bizonyos alkotóelemekkel igen. Pl. a fiatalabb állományoktól származó csibék szikanyagában jóval kevesebb foszfor van, ami azért lehet érdekes, mert a foszfor gyakran limitáló tényező.
A frissen kelt csibe súlyának 10 %-át teszi ki a szikanyag maradványa. Ennek mennyiségi és összetételbeli változásai a szülőpárok kora függvényében jelentősen hatnak a csibe kezdeti fejlődésére. Különböző tápanyagai 2-4 napig nyújtanak számottevő támogatást a csibe számára, csakúgy, mint a passzív immunitást szolgáló immunoglobulinok.
A fejlődő embriók és csibék gyengébb életképessége a fiatal szülőpároktól nem csak a kisebb tojásmérettel magyarázható. Megfigyelhető, hogy a tojássárgája lipidjeit gyengébben hasznosítják az embriók, ami onnan származhat, hogy a lipidtartalom összetételében vannak nagy különbségek.
A brojlernevelés számára kardinális kérdés a naposcsibe minősége, mivel az itt megkötött kompromisszumokból származó elmaradások nem kompenzálhatók a legmagasabb szintû nevelési technológiával sem. A keltetési eredmény és a csibék minősége az az ellenőrzési pont, amelynél a keltető munkája megítéltetik. A kelési arány és a csibe minősége az esetek legnagyobb részében szorosan összefügg. Innen származik az a nézet, miszerint a keltetési arány maximalizálása biztosítja automatikusan a kiváló minőségû naposcsibét.
A keltetőtojás tulajdonságai és a termelt tojás kezelése, tárolása
A tojás fizikai tulajdonságai: A tojás mérete, alakja, színe, tisztasága, a héj épsége és normális fejlődése számos tartási és takarmányozási tényezőtől függ, valamint az állomány korától és a genetikai háttértől. A tojás mérete igen fontos, mivel szoros és közvetlen kapcsolatban áll a kikelő csibe méretével, ami kb. 64-70%-a a keltetésre berakott tojás súlyának. A tojás mérete, alakja és a héj porozitása nagyban meghatározza a keltetés alatti vízveszteséget. A tojás nagysága ugyancsak meghatározza a hûtési, fûtési szükségletet a keltetés utolsó hetében. A nagyobb tojások hőleadása például rosszabb a keltetés vége felé, ezért intenzívebb hûtést igényelnek. A tojásban található zárványok, mint a vér- és húsfolt nem befolyásolja a keltethetőséget. A héj tisztasága nem csak jó indikátora az általános tartási, gondozási körülményeknek, hanem közvetlenül is befolyásolja a keltetési eredményt. A szennyeződésekkel közvetített kórokozók mind a légző-, mind az emésztő szervrendszereket fertőzhetik, ilyenformán rontva a csibe minőségét. A mosás, fertőtlenítés ezen persze javíthat, de újabb problémákat hoznak magukkal, mint a kutikula sérülése, ami szintén rontja a kelési esélyeket.
Az embrió fejlettsége a tojásrakáskor: A frissen tojt tojásokban igen változatos embriófejlettségi stádiumokat figyelhetünk meg. A genetikai háttér csakúgy, mint a szülőpárok kora jelentős hatású. Az utóbbi esetben a tojásnak a petevezetőben töltött ideje és a testhőmérséklet a meghatározó. Megfigyelések szerint a pre-gastrula állapotú embriók kevésbé tûrik a tárolást, mint a gastrula stádiumban levők. Ez lehet a magyarázata annak, hogy a tárolás előtt és/vagy alatt naponta végzett néhány órás felmelegítés igen sokat javít néhány, egyébként igen gyengén keltethető vonal kelési eredményein.
A tojásrakás és a tárolás közötti időszak körülményei: A tojásnak a rakását követően 6 órán belül 27 °C-ra kell lehûlnie, különben a lassan továbbosztódó sejtek rendellenes embriók fejlődéséhez vezethetnek. A frissen tojt tojásnak igen magas a CO2 tartalma, ami a tárolás során egyre csökken, növelve a fehérjeállomány pH-ját. A tojás belső kémhatása igen fontos, mert a korai embriófejlődés pH-függő enzimektől függ. A szélsőséges CO2 vesztés olyan magas pH kialakulásához vezet, ami károsan befolyásolja a kezdeti fejlődést. Hasonlóképpen, a túl friss tojásban a megfelelő embriófejlődéshez túl alacsony pH mérhető. A CO2 kiáramlás hőmérsékletfüggő, ezért a rakást követő hûtéssel siettethető, hogy keltetésre „érett” legyen a tojás.
A tojás tárolása: A tárolás befolyásolja a keltetéshez szükséges inkubáció hosszát. A tárolás minden további 1 napja 1 órával későbbi kelési időt jelent. A tárolási idő hosszabbodása ezért jobban megszórja az állomány kelési idejét, ami az általános keltethetőséget és a csibék minőségét jelentősen befolyásolja. Tárolás során a páratartalom mellett a hőmérséklet az, ami kritikus tényező. Jelenleg 13-17 °C az ajánlott tárolási hőmérséklet (rövidebb tárolásra 15-16, hosszabb tartamra 11-12 °C tûnik optimálisnak). A cél, hogy a tojást az embriófejlődést beindító küszöbhőmérséklet alatt tartsuk. Jelenleg ez vitatott, 19-28 °C közötti tartomány. Amiért jóval alacsonyabb hőmérsékleten célszerû tárolni, annak az oka az a küszöb alatti fejlődés, ami egy bizonyos mértéket meghaladva az embrió életképességét veszélyezteti. A jótékony hatású periódikus felmelegítés hatása is annak tulajdonítható, hogy ezt a rendellenes fejlődési formát ellensúlyozza a normális fejlődés átmeneti beindításával. A hosszabb tárolás változó hatással van a különböző fejlettségû embriókkal megtojt tojások keltethetőségére, ami az oka lehet a különböző genotípusok eltérő tárolhatóságának.
Keltetési körülmények, s a kikelt csibe kezelése a telepítésig
A keltetés folyamán az optimális kondíciók nagyban függnek a tojás eredetétől, a genotípustól, a szülőpárállománytól, ezért célszerû homogén tojástömeget keltetni együtt, hogy az aktuálisan legkedvezőbb keltetési technológiát biztosítani lehessen. Általában a 37.8 ± 0.3 °C hőmérséklet az optimálisnak tartott, ami azért jelentősen függ a genotípustól is. A jó kelés nem feltétlenül jelent jó minőségû csibét, ugyanis a keltetési hőmérséklet ingadozása megzavarhatja az embrió arányos növekedését és a különböző funkciók megfelelő kifejlődését, amelyek jelentős hatást gyakorolnak a csibe minőségére. A keltetési hőmérséklet befolyásolhatja például a növendékek testhőmérsékletét csakúgy, mint hőszabályozási képességüket. Hasonló kölcsönhatás figyelhető meg a növendékek stressztûrő képességére és hormonháztartására, de növekedési képességére vonatkozóan is a nevelés során.
A keltetés időtartamában a tojás mérete mellett az embrió oxigénfogyasztása is meghatározó. Megfigyelhető, hogy az erre ható tényezők is befolyásolják a keltetési időt. Az oxigénfogyasztást csökkenti a héj gyenge áteresztőképessége és a hosszú tárolás is. Hasonlóképpen hat a forgatás hiánya is, amely a megfelelő gázcserét zavarja. Az ily módon, a keltetési idő hosszát növelő körülmények szerepet játszhatnak a nagyobb arányú ascites előfordulásban az arra érzékeny vonalakban. Az enyhe késés a kelésben vagy az elhúzódó kelés (nagy szórás a kelés idejében) jelentősen csökkenti a kelési eredményt a fixált idejû leszedés esetén. A nagyon szórt kelés jelentősen befolyásolja a csibék minőségét, hiszen a táp- és vízfelvétel késedelme rontja a későbbi teljesítményt. A kikelt és éhező csibe szike lassabban szívódik fel, pedig ennek a tápanyagtartalmára van utalva. Ennek a következménye az is, hogy béledényrendszerének fejlődése is zavart. Ennek az éhezésnek nagyon sok egyéb kihatása is van: a különböző enzimrendszerek érése és az immunrendszer fejlődése egyaránt gátolt. A szikanyagban lévő immunoglobulinok felvétele is lassabb. A gyakorlatban sok csibe csak 36-48 órás korában jut táphoz s ezalatt gyorsan veszítenek súlyukból. A kelési idő szórtságát okozhatja a tojások heterogenitása. Fiatal szülőpárok tojásai lassabban kelnek, pedig kisebbek a tojásaik, amelyek egyébként előbb kelnek, mint a nagyok, ha egy állományból származnak. Ezt tetézheti még a tárolási időben és a keltetőgép hőeloszlásában meglévő változatosságok. Tovább ronthatja a helyzetet, ha a csibék kicsik, mivel azok még rosszabbul tûrik az éhezést.
A szülőpártartás, a kelettetés és a brojlernevelés optimális összhangja mint látható, magas szintû integrációban valósítható meg igazán, ahol a kilépő végtermék előállításának a hatékonysága maximalizálható és ennek megfelelően a különböző termelési fázisok érdekeltsége is ennek rendelhető alá.
Dr. Hidas András
Címlapkép: Getty Images
