Sajnos az idén az időjárás sem kedvezett. Tavasszal a fagyok, majd végig a tenyészidőben az ország számos vidékén az aszály okozott nagy károkat, ez az őszi betakarítású növényeket is súlytotta. Remélhetően a kárfelmérések után juttat a kormányzat valamit az árbevétel kiesések pótlására. Sürgős segítségre lenne szükség, többek között a majd kétmillió hektár betakarítani való, a másfélmillió hektárt meghaladó vetés, a többszázezer hektárnyi őszi talajmunka vár elvégzésre. Mind ehhez nem elegendő a szakértelem, a szorgalom, hanem pénz is kell, nem is kevés. Agrártudósaink régen azt tanították, akkor konszolidált egy gazdaság, ha az előző két év termésének ára fele-fele arányban a gazda zsebét húzza, a bankba fiadzik, az idei meg a magtárba gyûlik. Hol vagyunk ma ettől? A többség nem máról-holnapra, hanem holnapról-mára él, a jövő évi termésre vesz fel hiteleket, hogy legyen miből szántani, vetni és így tovább. No de félre a sötét gondolatokkal, talán a kormányok is előbb-utóbb rájönnek a helyzet tarthatatlanságára, mert nekünk ezen az Isten adta jó magyar földön, a szorgalommal párosuló szellemi adottságainkon kívül más „nyersanyagunk” alig van.

Nézzük hát, mi mindent kell így ősszel szakismeretünkre, találékonyságunkra, tapasztalatunkra alapozva elvégezni, hogy a jövő évi kenyér nagyobb, ízletesebb legyen, jusson a gazdaság fejlesztésére, gyarapodjon a család. Mint említettem, itt van nyakunkon az őszi betakarítás, a sok vetni való, szinte egy időben velük az őszi alapmûvelés kezdődik, vannak még növényápolási teendők, utolsó lehetőség arra, hogy áttekintsük a vetésszerkezeti változtatásokat, elvégezzük az alapmûtrágyázást, tisztítani, szárítani, betárolni kell a termények egy részét, súlyos értékesítési feladatokkal birkózunk, stb.

Az őszi betakarítású növények az idén kb. 2-3 héttel korábban érnek. Remélhetően befejeződött mára a napraforgó, a maglucerna aratása, a burgonya szedése. Javában tart a szemescirok, a szója, a silókukorica, a pohánka (hajdina), a kukorica morzsolva betakarítása, gyári ütemezés szerint a cukorrépa, a cikória szedése, ez idő tájt szedik ki az állattartók a takarmányrépát, kertészkedők megkezdik a gyökérzöldségek (sárgarépa, petrezselyem, mángold, zeller), a téli káposztafélék betakarítását. Igyekezni kell, mert egy részük után még rozs, triticale, őszi búza kerül. Van egy kis területen termesztett növény, a csicsóka, amelyik szedési és ültetési ideje is most van. Az ipari feldolgozásra nem kerülő termés földből-földbe mehet, elültetve kiváló vadtakarmány, időről-időre keresik is a vadásztársaságok a szaporítóanyagot.

Az őszi vetések közül földben a helye a rozsos szöszösbükkönynek, az őszi árpának, a búzás pannonbükkönynek, a rozsnak és a triticalénak. Magasabb fekvésû vidékeken lassan befejeződik másutt javában tart, az őszi búza, az áttelelő makaróni (durum) búza vetése.

Remélhetően sikerült jó minőségû, csávázott magot, a tájba illő és az alkalmazott technológiának megfelelő fajtából venni. Elméletileg bő a fajta és a vetőmag kínálat, de ezt nem egyszer a gyakorlat leszûkíti. A hitelben vásárló gazdálkodó esetenként a termeltető szûk ajánlatából kénytelen választani.

Mind az őszi gabonák, mind pedig a tavaszi vetésû kultúrák alá a forgatásos mûvelés előtt ki kell, kellene juttatni a PK alaptrágyát (az évelők alá a tartalékoló adagot), sok rossz C:N arányú szármaradványt visszahagyó elővetemény esetén emelt adagú N-t is. Sajnos kevesen tehetik meg, hogy a 3-5 évente indokolt talajvizsgálat, a tervezett termés függvényében kiszórják a szükséges dózisokat. Országosan nehezen mozdulnak el a 60-70 kg/ha NPK adagoktól, pedig az idei aszály is mutatta, a vízhiány az éhező növényállományokat jobban sújtotta. Kielégítő, harmónikus növénytáplálás nélkül csökken a termés, nem teljesíthetők a minőségi követelmények, minden más ráfordítás hatékonysága romlik, az út vége pedig a deficites termelés. Tudom, ettől a sokak által ismert sötét képtől nem lesz több pénze senkinek, talán a kilábolás kezdeti lépéseit arrafelé kellene megtenni, hogy azt a kevés tápanyagot szaktanácsra alapozva juttassuk ki.

Ősszel a szántóterület egy részén még bőven adódik ápolási munka is. Remélhetően szépen kikelt már az őszi káposztarepce, a bíborhere, a nyárvégén telepített lucerna, sorol az őszi árpa. Mindegyiket veszélyeztethetik a kártevők, a gyomok, ha egyedül nem tudunk jó diagnózist, terápiát; kérjünk növényvédő szaktanácsot. Egy jeles gondolkodó már régen megmondta: „nem baj, ha valamit nem tud az ember, de bûn tudatlanságba maradni”! Az idei szárazságban sok helyen felszaporodtak a mezei pockok, súlyosan veszélyeztetik az évelő pillangósokat, gyepeket. Gyérítésüket ne bízzuk csak a vadászó madarakra, a várható hideg őszi esőkre. Mérjük fel a rágcsáló állományt, a szükséges engedély beszerzése és az óvintézkedések megtétele után védekezzünk, mert máskülönben jövő májusban nem lesz első kaszálás.

Utoljára hagytam a tavasziak alá történő őszi forgatásos alapmûvelést, de amint mondani szokták, nem azért, mert bármelyik termesztéstechnológiai elemnél kevésbé lenne fontos, hanem azért, mert elképesztő dolgokat látni elég gyakran. Megy úgy 3 km/ó sebességgel a kis 50 LE-s (korát tekintve le se szabad tegezni) függesztett 3 vasú ekével, kettő ebből 6-8 cm mélyen kapirgál, a hátsó eketest meg kavarja a levegőt. Sajnos nem ritka az ilyen kép, főként nem bérmunkában, súlyos ezrekért. Megvallom, én a forgatásos mûvelés híve vagyok, különösen, ami az őszi szántást illeti. Tudom, hogy a szolonyec, a futóhomok, a kotu kivétel. Azt is tudom, hogy a nyári középmély lazítózás után az őszi ekés alapmûvelést helyettesítheti a nehéztárcsa munkája. Ám az évelők tavaszi telepítése előtt, kukorica, burgonya, répafélék alá legjobbnak tartom az őszi mélyszántást. Ahhoz viszont, hogy ez a szántás olyan legyen, amilyennek lennie kell, sok minden szükségeltetik. Közülük néhányat felsorolok:

- erőgép és munkagép teljesítményének összhangja,
- az eke minden részegységének és az esetenkénti kiegészítőknek jó beállítása,
- ágyszántásnál optimális fogasszélességek,
-fordulósáv kibarázdolása,
- tiszta, egyenes, egyenletes mélységû nyitóbarázda,
- egyenletes mélységtartás, nyílt- és vakbarázdák hiánya,
- fordulósáv maradéktalan felszántása,
- barázdák behúzása,
- mindezeket megvalósító traktoros.

Ahhoz, hogy a növények jól érezzék magukat a talajban, tavasszal gyorsan, kevés mûvelettel készíthessünk vetőágyat és az amúgy sem filléres kiadást jelentő szántás, ne legyen a kelleténél drágább, egyéb körülményekre is ügyeljünk. Ahol a talaj „engedi” és a répa alá 30-35 cm-re szántunk, ott a tavaszi gabonák, borsó, len, stb. alá 20-25 cm is elég. A szántás minősége nagyban függ a szántott réteg nedvességi állapotától, talajtípustól függ, hogy milyen nedvességi tartományban omlós a szántás. Pl. túl kötött, réti talajon, javított szíken inkább megengedett a szárazabb talaj durvább, rögös szántása, semmint a szalonnás, mert azt a téli fagyok sem „munkálják el”. Ezért az ilyen talajokat jobb még a tartós őszi esők előtt megszántani. Egyébként jó minőségû, szerkezetes talajokon mindaddig szánthatunk, amíg az eke „ki nem fagy a talajból”.

A magas tarlóval betakarított napraforgó, kukorica után akkor jó és szép is az őszi szántás, ha előtte szártépőt járatunk.

Mind ehhez a sok-sok őszi tennivalóhoz a szerkesztőség és a magam nevében jó erőt, egészséget kívánok, no meg azt, hogy a jókedv se maradozzon el tőlünk, alkalomadtán vegyünk részt mindnyájan néhány őszi búcsúban, szüreti mulatságban.

Dr. habil Késmárki István
tanszékvezető, egyetemi tanár