Az Uniós és a hazai jogszabályok között az egyik alapvető eltérés, hogy míg az Unió a nyilvántartásába minden egyes telepet felvesz és csak a kifejezetten saját termelésre/fogyasztásra tartott sertés (1 egyed) illetve juh és kecske (3 egyed) esetében ad engedményt ez alól, - azaz közfogyasztás és magánfogyasztás szerint különbözteti meg a telepeket -, addig a hazai jogszabály kis- és nagylétszámú állattartó telepeket különböztet meg. Ebből következően a két szabályozás viszonyában olyan sajátos helyzet alakul ki, hogy a nagy létszámú telepekre vonatkozóan a hazai szabályozás összhangban van az Uniós előírásokkal, míg kislétszámú telepek esetében több helyen is hiányosságok adódnak (pl.: az állattartó által vezetendő adat-nyilvántartás az állatállományra vonatkozóan, amelyet 3 évig meg kell őrizni).
A másik szembeötlő különbség, hogy az Uniós jogszabályban megadott adatbejelentési, illetve -visszaigazolási határidők hosszabbak. Például az újszülött borjak illetve az importált egyedek megjelölésének határideje az Unióban 20 nap, míg a hazai szabályozásban csak 15 nap. Az Uniós irányelv, sőt még a szabályozás is, számos esetben még ezen határidők bővítésére is lehetőséget ad a Bizottság elbírálásától függően. Amennyiben az import állatok célállomása vágóhíd, ahol az állategészségügyi ellenőrzéseket követő 20 napon belül az állatokat levágják, akkor nem is szükséges az eredeti jelölést kicserélni Uniós jelre.
A szarvasmarhák esetében ugyan a 92/102 direktíva meghatározza, hogy az állatokat egy 14 karakternél nem hosszabb alfanumerikus kódot tartalmazó füljelzővel kell azonosítani, de egyéb kötelmeket nem határoz meg. Az egyedek központi nyilvántartása tekintetében a 1760/2000 szabályozás írja elő a komputerizált adatbázis használatát
A szarvasmarhák kivételével egyéb állatfajok esetében, az Uniós jogszabály a jelölés milyenségére, - az alapvető tulajdonságokon (egyedi, időtálló, egyszerhasználatos stb.) kívül –, illetve a nyilvántartási rendszer mûködésére vonatkozóan nem határoznak meg konkrétumokat, ezt nemzeti hatáskörbe utalják. A jelölés határidejént az az előírás, hogy az állatokat minél hamarabb, de legkésőbb a birtok elhagyása előtt tetoválással vagy füljelzővel oly módon meg jelöljék meg, hogy abból meghatározható legyen a származási hely. A juhok és kecskék esetében az egyazon tulajdonoshoz tartozó és azonos járványügyi státuszban lévő birtokok között jelöletlen állatok szállítását is engedélyezheti az illetékes nemzeti hatóság.
Az Uniós jogszabályok – mint több más területen is – csak a keretet (minimál követelményeket) és az elérendő célt határozzák meg (jelen esetben az állatok megjelölését és nyilvántartását), az azok teljesítéséhez szükséges intézkedések meghozatalát és az elérendő cél megvalósításának módját az egyes tagállamokra bízzák. Ennek következtében az egyes tagállamokban többé-kevésbé eltérő rendszerek alakulhatnak ki. Jelen esetben az eltérő nemzeti azonosítások közötti kapcsolat megteremtése érdekében igen fontos, hogy az importált állatok eredeti jelölésének megváltoztatása esetén a két jelölés közötti kapcsolat mind az új tulajdonos telepi-nyilvántartásából, mind pedig a központi-nyilvántartásból egyértelmûen kiderüljön.
Jelenleg itthon a juhok tekintetében a közelmúltban bevezetett, illetve sertéseknél bevezetés alatt álló Egységes Nyilvántartási és Azonosító Rendszer (ENAR) az Uniós jogszabályokhoz viszonyítva haladó gondolkodást tükröz. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy előrébb vagyunk mint az Unió, hisz számos országban –több kevesebb sikerrel – már bevezették és használják ezen állatfajokra is a központi egyedi nyilvántartást. Utóbbi állatfajok nyilvántartási rendszerének hazai bevezetése bizonyára okoz majd némi fennakadást, de ezek elkerülése végett célszerû az állattartónak érdeklődni a tenyésztői egyesületeknél, állatorvosoknál illetve ENAR-összekötőknél az ide vonatkozó szabályokról, kötelezettségekről. Annál is inkább mivel a szarvasmarhák esetében is még ma – a nyilvántartási rendszer bevezetése után eltelt több év után - is előfordul, hogy jelöletlen állatok cserélnek gazdát, ami az új tulajdonosnak jelent gondot az állatszállítása, továbbadása, vagy levágatása alkalmával jelentkező akadályok miatt.
Dr. Aradi Miklós
Címlapkép: Getty Images
