Az 1990-es évek elején termőhelyeinken a sokévi átlaghoz képest kevesebb csapadék hullott, de 1998-ban már 100-180 mm-rel több. A csapadék többlet 1999-ben már meghaladta a 200 mm-t, esetenként 1000 mm éves csapadékmennyiséget is elérve. A nyár eleji esőzések hatására az előző ősszel vízzel borított területek újra víz alá kerültek. A vízborítás számos olyan szántóföldi táblán is tartósnak bizonyult, amelyek távol esnek a szokásosnál jóval több vizet szállító folyóktól, vagy csatornáktól. A talaj vízgazdálkodását, vízvezető- és víztartó képességét a csapadék mennyisége, intenzitása, a talajtípus mellett a mindenkori talajhasználat színvonala is befolyásolja. A belvizek kialakulásánál alapvető szempont, hogy a talajszelvény vízvezető képességét a legvízzáróbb réteg vízáteresztő képessége szabja meg. A javítás feltétlenül szükségszerû, mivel a rendszeres és tartós vízállás károsan befolyásolja a talaj kémiai és biológiai sajátosságait, és tovább rontja a fizikai állapotát. Ha a talaj szerkezete előbb a mûvelési hibaként kialakult záró réteg fölött, majd a felszínen eliszapolódik, a korábban rendszeresen mûvelt réteg alkalmatlanná válik a harmonikus vízforgalomra. A tartós vízbőség hatására a termőhely kiegyenlítettsége megszûnik, a tartósan víz alá került részek mûvelhetősége, és termékenysége leromlik, ezáltal erősen csökken adott termőhely gazdasági értéke.
A belvizek kialakulását talajtani sajátosságok, agrotechnikai mûveletek és a csapadék mennyisége együttesen és külön-külön idézhetik elő. Szántóföldjeinken a szakszerûtlen, sablonos, sokmenetes talajmûvelés következtében a talaj felső rétegében egy vagy több záróréteg fokozza időszakos vízborítás kialakulásának esélyét nem csak csapadékos, de átlagos évjáratokban is. Gyakorlatilag bármely talajtípuson előfordulhat, csernozjom és szerkezet nélküli homoktalajokon egyaránt károkat okoz. Nagy agyagtartalmú talajokon gyakori eset, hogy a talaj vízvezető és vízáteresztő képessége a kis porozitás miatt erőteljesen lecsökken, ami szintén belvizek kialakulásának az esélyét növeli. Szikes talajokon a nátriumsók jelenléte okoz gondokat, mivel csapadék hatására az erőteljes duzzadás miatt vízzáró réteg alakul ki. A terep mélyedéseiben mûvelési eredetû talajhibák nélkül is könnyen kialakulhat belvíz, csakúgy abban az esetben, ha a csapadék intenzitása meghaladja a talaj víznyelő képességét. A felszínen pangó víz elvezetése, levonulása után a talaj fizikai állapotát egyidejûleg kell javítani, és termesztésre alkalmassá tenni. Abban az esetben, ha ősszel nem részesült a talaj alapmûvelésben, a mélyebb rétegekben még nedves talajon nem ajánlatos a mélyebb mûvelés, mivel ezáltal súlyosbodhatnak a már meglévő talajállapot hibák. Ugyanígy nem javasolható a középmély- és mélylazítás, mivel nem következik be a tömör rétegeket átrepesztő hatás. Erre a nagyon is szükséges állapot javító eljárásra a nyár végi szárazabb időszakban és szárazabb talajon kell sort keríteni. Elmaradt őszi alapmûvelés esetén a tarlómaradvány- és gyomtömeg is nehezítő körülményként veendő számba (ekkor a sekély-, vagy középmély szántás, és egymenetes elmunkálás javasolható). A hosszabb ideig vízzel borított talajokon lehetőleg olyan alapmûvelési és elmunkálási módszert kell választani, amellyel gyorsan, a lehető legkevesebb talajkárosítással, és a talaj egyidejû levegőztetésével közel magágy minőség legyen elérhető. Az ősszel alapmûvelésben részesült talajokon figyelembe kell venni, hogy az osztóbarázdák sávjai és egyéb, a víz összefolyására hajlamosító felszíni egyenetlenségek enyhíthetők, de tökéletes egyengető munkát csak jól mûvelhető talajon lehet végezni. A vízborítás megszûnte után a mûvelhetőség várhatóan kedvezőtlen lesz. A talaj gyors nedvesség vesztését épp a vízpangást kiváltó tömör talajállapot, és a felszínen eliszapolódott talaj - a száradásig és kérgesedésig - egybefüggő rétege akadályozza. Elmunkálásra és magágykészítésre a talajt kíméletes porhanyító és egyengető, ugyanakkor kellően levegőztető eljárások (rugós késekkel felszerelt kombinátorok, középnehéz kompaktorok) vehetők figyelembe.
A tartósan belvízzel borított talajokon a víz levonulása és a felszáradás utáni legfontosabb feladatok: · levegő juttatása előbb a legfelső, majd a mélyebb rétegekbe az aerob folyamatok felpezsdítése céljából, · a talaj legfelső rétegének felporhanyítása a tarlómaradványok bekeverésével együtt, · a legfelső talajréteg mûvelhetőségének javulását követően a tömör réteg/ek átlazítása, a képződött rögök lehetőleg azonnali elmunkálása, és a felszín egyengetése, · a meglazított talaj visszatömörítésének elkerülése, · a mûvelési rendszerek menetszámának csökkentése, · a tipikusan mûvelőtalp-képző eszközök gyakori használatának elkerülése, · az alapmûvelés mélységének évente váltakoztatása, · kímélő mûvelésre, továbbá a rendszeres talajállapot javításra való áttérés (Birkás 2000).
Belvíz sújtotta területen különösen fontos, hogy a gazdálkodó ismerje a talaj tápanyagtartalmát. Azzal kell számolni, hogy a belvíz levonulása után kialakuló kedvezőtlen fizikai és biológiai állapotú talajon legfeljebb alacsony, illetve közepes termésszint érhető el. Ennek megfelelően kell a tápanyagdózist a tervezendő termésszinthez igazítani.
A jövőben várható mûvelési ág váltások során a szántóföldek részaránya várhatóan több százezer hektárral fog csökkenni Magyarországon. Ez azt is jelenti, hogy azokon a területeken, amelyeken csak nehezen teremthetők meg a gazdaságos termesztés feltételei, a genetikai talajtípus által meghatározott okok miatt felszíni vizek megjelenésével kell számolni a szántóföldi talajhasználat helyett egyéb hasznosítási módot célszerû igénybe venni.
Dr. Gyuricza Csaba
Címlapkép: Getty Images
