Az őszibarackfák egyik súlyos betegsége, a tafrinás levélsodródás ellen is ezzel a permetezéssel kezdjük meg a védekezést. Ez a betegség Magyarországon általánosan előfordul és évjáratoktól függően járványos méreteket ölthet. A gomba a vesszőkön, telel át, és már 4 ˚C felett fertőz. A terjedéséhez, főleg a rügyfakadáskor, csapadékos, párás, harmatos időre van szükség. A tavaszi fertőzésre március második felétől számíthatunk és a sziromhullásig folyamatos fertőzések alakulhatnak ki a hûvösebb tavaszon. A tünetek a levélen okozzák a legszembetûnőbb változásokat. A megnagyobbodás mellett a levél torzul, sárgul, pirosodik és a felszínen deres bevonat látszik. A védekezéseket terméskötődésig végezzük, de figyelembe kell venni az őszibarack rézérzékenységét is. Rügypattanásig a réztartalmú szereket használhatjuk. Ma már kaphatók olyan speciális réztartalmú szerek, amelyek bimbós állapotban is használhatók eredményesen, a lombozat megkímélésével.

A kajszibarackfákon jelentős lombhullást okozhat, az apiognomóniás levélfoltosság. A lehullott leveleken áttelelő károsító a lombfakadás után fertőz, ha ebben az időszakban intenzív esőzés zajlik. A levelek fonákán megtelepedő spórák első tünetei júniusban jelennek meg. A levelek csúcsi részén, vagy elszórtan, vörösbarna, szürke, majd száradó foltok alakulnak ki, néha sárga udvarral, amelyek belsejében a fekete pontszerû peritéciumok látszanak. A levelek kanalasodás után lehullanak, ezzel terméskiesést okoznak. Mivel a fertőzési forrás a lehullott lombozat, ezért ennek elásásával, vagy megsemmisítésével kezdhetjük a védekezést. A sziromhullás után el kell kezdeni, és tíznaponként ismételni, június közepéig a lombozat permetezését, amely az aszkospórák ellen irányul. A kajszibarack védelmét alapjaiban ez a kórokozó határozza meg.

Az őszi és kajszibarack fák kártevői között jelentős a barackmoly és a keleti gyümölcsmoly. Mindkét károsító lárva alakban telel át, rágott kamrákban, vagy védett helyen. A tavasszal előjövő barackmoly lárvák a rügyeket, majd a hajtásokat odvasítják, míg a későbbi lárvanemzedékek a gyümölcshúsba egyesével rágnak be. A keleti gyümölcsmoly kártétele csak annyiban különbözik, hogy lárvái csoportosan károsítják a termést és a csonthéjig rágnak. A védekezést a kora tavaszi lemosó permetezéssel kezdve, gyéríthetjük a telelő lárvákat. Mindkét kártevő, minden nemzedékének imágórajzását szexferomon csapdákkal jelezhetjük előre. Az első rajzás májusban várható. A tömeges rajzás után, 14 - 20 nap múlva megjelennek a lárvák A védekezést mindig a lárvakelés időszakára kell időzítenünk.

Főleg a cseresznye, de kisebb mértékben a meggyültetvényekben is károsít a cseresznyelégy. A kártevő a talajban telel báb alakban, majd április közepétől jelennek meg az első imágók. A kártevő megjelenésének előrejelzésére a sárga fluoreszcensz színû színcsapda használható. A rajzáskezdetet követő 1-2 napon belül meg kell kezdeni a védekezést és elhúzódó rajzás esetén meg kell ismételni. Veszélyes kártevői ennek a kultúrának is a levéltetvek. Szívogatásuk nyomán, a hajtások és a levelek növekedése csökken, torzulnak, vírusokat terjeszthetnek a beteg növényekről az egészségesekre. Az általuk kibocsátott mézharmat beszennyezi a gyümölcsöt is, és megtelepedhet rajta a korompenész. Betelepedésük előrejelzésére a sárga színcsapda használható. Tavasszal, ha a hajtások 10-15%-án kis kolóniák találhatók, és az időjárás kedvező számukra haladéktalanul védekezni kell. Fokozott figyelmet érdemlő betegség a csonthéjasok moníliás betegsége, amely az utóbbi években többször is súlyos megbetegedést okozott főleg meggyen, de kisebb mértékben más csonthéjas kultúrákban is. A kórokozó rákos sebeken és a lehullott fertőzött gyümölcsökből kialakuló ún. gyümölcsmúmiákon telel át. Hûvös, párás, csapadékos virágzáskori időjárásnál kell számítanunk a betegség fellépésére. Védekezés nélkül ilyenkor néhány napon belül megjelennek a jól ismert tünetek: a virágok és a fiatal hajtások lankadnak, majd barnulnak, és szürke penészgyep jelenhet meg rajtuk. Végül a fertőzött részek elszáradnak. A betegség ellen megelőző védekezés szükséges a fehérbimbós, virágzás és virágzás végi időszakban.

A szilva fontos kártevője a szilvamoly. A kártevő 3 nemzedékes és kifejlett lárva alakban telel át. A tavaszi rajzás általában április végén, május elején kezdődik, majd a nyári nemzedékek rajzása gyakran összefolyik. A lepkék rajzáskövetésére feromoncsapdát használjunk. A védekezést a tömeges lárvakelés idejére kell időzítenünk, amely a rajzáscsúcsot követő 7-10 nap múlva következik be. A kártevő lárvái a mag körüli gyümölcshúst rágják ki. Szintén a termést károsítja a fekete és a sárga szilvadarázs lárvája. A kártevőnek a lárvája telel át, évente 1 nemzedéke fejlődik ki. A lárva táplálkozása során a fejlődő magkezdeményt rágja ki. Rajzása április közepe-vége időszakban kezdődik. Az imágók előrejelzésére a fehér színû ragacsos színcsapda használható. A tömeges lárvakelés a rajzáskezdettől számított 2-(3) hét múlva várható, ekkorra kell időzíteni a védekezést ellenük. Több más kultúrához hasonlóan a szilvát is károsítják a levéltetvek. A szívogatással okozott közvetlen kártételük mellet súlyosabb közvetett kár, hogy terjesztik a különböző vírusos betegségeket is. Előrejelzésükre a sárga ragacsos színcsapda használható. Védekezni akkor szükséges, ha a hajtások 10-20%-án megjelentek az első egyedek, vagy 1-5%án már kis kolóniák alakultak ki. A szilva betegségei közül az egyik legnagyobb jelentőségû a szilvalevél vörösfoltossága. A kórokozó a fertőzött és a talajfelszínen maradt leveleken telel át és tavasszal csapadékos időjárást követően indul meg a spóraszóródása. A fertőzésnek és a betegség kialakulásának a csapadékos időjárás és a 18-22oC hőmérséklet a legkedvezőbb. A betegségre a levelek kb. 40 napos korukig a legfogékonyabbak, ezért a betegségnek kedvező körülmények esetén preventíven védekezzünk ellene.