Marónátront tartalmazó oldatot horganyzott, ónozott vagy alumínium tartályokban tárolni nem szabad, mert anyagukat hidrogén gáz termelés közben oldja és robbanáshoz vezethet. A NaOH-t más szervetlen anyagokkal együtt használjuk mosószerként. A K2CO3 drága, csak kis mennyiségben használják. A Na2CO3-ból kétfél minőség kerül forgalomba. A kristályszóda vagy habzószóda 10 H2O-t tartalmaz, míg az ammóniák szódában nincs kristályvíz. A Na2CO3 vízben NaHCO3-ra és NaOH-ra disszociál, tehát a víz lúgosságát csak az egyik atom szolgálja. Fontos tudni, hogy a modern mosószerek legfontosabb adalékanyagai a foszfátok. A trisó (trinátrium-foszfát) lúgos kémhatású, mert vizes oldatában dinátrium-hidrogén-foszfátra és NaOH-ra disszociál. Mosás alkalmával csak egy atom Na-ból képződik lúg, ezért lúgkapacitása jóval kisebb. A foszfátok a fémek felületén foszfát filmet képeznek, s így megóvják a korróziótól. Egyes mosószerekben foszforpentoxidot és Na2CO3-t találunk változó mennyiségben. E polifoszfátokat nemes foszfátoknak is nevezik. Kitûnő vízlágyító szerek, mert a Ca és Mg vegyületeivel komplex vegyületeket alkotnak. Öblítő szerként ajánlhatók. Mint mosószer néhány %-os oldata nem megfelelő, mert hamar hatástalanná válik. Zsíros eszközök lemosására feltétlenül 1-2 %-os oldatát kell használni, így viszont drága mosószer. A szilikát vegyületek közül vízben csak a nátrium szilikát oldódik. A forgalomba hozott Csepel-család tagjai nátriumszilikátokat tartalmaznak. Ide tartozik a Csepel 12, a Csepel Universal ipari zsírtalanító, az Antikalk, stb. Mindegyik készítmény 1 %-os oldatának pH-ja 12 felett van. A nagy lúgkapacitás miatt nehezen merülnek ki, mindamellett kitûnő nedvesítő, emulgeáló és diszpergáló hatásúak. Hatásuk meleg vízben fokozódik. Összetevőik között megtalálhatók az alkalifoszfátok, karbonátok, szulfátok, szulfitok és egyéb anyagok. Közös tulajdonságuk, hogy oldják a vas-oxidot (Biró és Kovács, 2000).



Fertőtlenítőszerek

A fertőtlenítő hatásban három fokozatot különböztetünk meg. Első a fejlődést gátló (bakteriosztatikus, fungisztatikus) hatás, amikor a fertőtlenítőszer a mikrobát nem pusztítja el, csupán fejlődésében gátolja; második a mikrobaölő (baktericid, fungicid, viricid) hatás, amikor a fertőtlenítőszer elpusztítja a mikroorganizmust; harmadik a sporocid hatás, amikor nemcsak a baktériumok vegetatív alakjait, hanem a spórákat is elpusztítja. A fertőtlenítőszerek hatásmechanizmusa tehát rendkívül eltérő. Az is közismert, hogy a fertőtlenítőszerek hatását igen sok tényező befolyásolja: elsősorban maga az alkalmazott fertőtlenítőszer anyagi tulajdonsága és a fertőtlenítendő anyag, a fertőtlenítőszer koncentrációja, az idő ahhoz, hogy mikrobiológiailag megfelelő körülményeket érjünk el, a kezdeti csíraszám, a hőmérséklet, hiszen annak növelése rendszerint fokozza a fertőtlenítőszer hatását, valamint a pH-érték. Végezetül még két tényezőt kell megemlíteni: a szerves anyagokat, hiszen pl. a fehérjék jelentősen csökkentik a fertőtlenítőszer hatását azáltal, hogy vagy a fertőtlenítőszerrel reagálnak vagy a mikroorganizmust vonják körül védőréteggel, valamint maga a szennyező mikroorganizmus is befolyásolja a fertőtlenítőszer hatását. A fertőtlenítőszerek hatáserősségét fenol koefficiens értékkel szoktál megadni. Ez az érték kifejezi, hogy az alkalmazott dezinficiens hatása a vizsgált mikroorganizmusra hányszor erősebb vagy gyengébb a fenol hatásánál. A fertőtlenítőszerek csoportosítását az alábbiakban adjuk meg: 1. Halogének és származékaik: élelmiszeripari vonatkozásban főleg a klórt és származékait, valamint a jódot alkalmazzák. A klór egyik leghatásosabb baktericid hatású elemeknek. Gáz állapotban ritkábban, inkább vízben oldva vagy szervetlen és szerves sói formájában kerül felhasználásra. A sejt enzimrendszerét, fehérjéit támadja meg, s valószínûleg a sejtmembránt is (Hoesch D, Fink-Steril). Nátrium-hipoklorit (NaOCl). Könnyen bomlik. Vízben oldva klórlúg (H-lúg, Hypo) néven (NHL 90 g/Cl2) kerül forgalomba. Erősen oxidáló hatású. 0,5-2,0 %-os oldatát padozat, fa eszközök, mûanyag ládák fertőtlenítésére alkalmazzák. Fehérje érzékeny. Minden esetben maró és erősen korróziós hatásával kell számolni. Fehérít és szagtalanít (Corax). Klórmész 30-35 % Ca(OCl)2 Ca(OH)2-ot tartalmazó fertőtlenítőszer. Hipoklorit tartalma miatt erősen dezinficiáló hatású. Fertőtlenítő hatása erélyes oxidáló tulajdonságán alapszik. Fény hatására könnyen bomlik. Klóraminok (klorogénsav, toluolszulfoklóramid-nátrium). Különböző változatait ismerjük, amelyek közül nálunk a klóramin B, a Neomagnol és a klóramin T a legelterjedtebbek. Hatásuk abban áll, hogy vízben NaCl, illetve klór szabadul fel, NaOCl-tal szemben az az előnyük, hogy tartósabbak, kevésbé toxikusak. Fehérje érzékenységük is, korróziós hatásuk is kisebb. A Neomagnolt (benzolszulfoklóramid-Na) 1-2 %-os oldatban kézfertőtlenítésre használják. 2. Nehézfémek és sóik: a higany és réz sói között igen sok elterjedt fertőtlenítőszert ismerünk. Hatásuk a fehérjék koagulálásán, valamint az enzimek -SH csoportjának inaktiválásán alapszik. Szublimát (HgCl2): régi, de kevéssé hatásos fertőtlenítőszer, a fehérjék ui. erősen csökkentik hatását. Nagyon mérgező. Ma már ritkán használják e hátránya miatt. Kézfertőtlenítő. Rézsók: gombák és algák ellen alkalmazzák (növényvédő szerek). Fenol és származékai: ipari vonatkozásban inkább elméleti jelentőségû, a fenolkoefficiens értékének megállapításánál. A lysol (trikrezol+szappan keverék) jól alkalmazható laboratóriumi célokra, eszközök, pipetták, tárgylemezek fertőtlenítésére. Formaldehid: HCHO (gáz) 40 %-os vizes oldata a formalin. Fertőtlenítő hatását annak köszönheti, hogy gyorsan reagál a fehérjékkel, s azok szabad aminocsoportjaihoz kötődik, 3-5 %-os oldatát használják fertőtlenítésre. Spóraölő hatása kiváló, de erős könnyeztető, köhögtető hatása miatt használata nehézkes. Glutáraldehid: 5 %-os oldata gépek, berendezési tárgyak, gumi, mûanyag, üveg fertőtlenítésére (Gludesin) használatos. Oxidálószerek. Ózon, hidrogén-peroxid, kálium-permanganát. Hatásuk a molekulákból felszabaduló aktív oxigén következménye. Az ózont vizek fertőtlenítésére, hidrogén-peroxid és kálium-permanganátot fertőtlenítésre használják (Dewa, Sanosi). Savak: foszforsav, ecetsav. Ásványi lerakódásokat, tejüzemi csővezetékben a tejköveket oldják (Divofarm, Divosan). Quaterner ammóniumvegyületek: olyan ammónium-származékok, amelyeknek mid a négy H-jét szerves gyökök helyettesítik (Bradophen, Bradomin Salmocid, Fink-Antisept). Kationaktív szerek, így a Nitrogenol, amelynek hatóanyaga N-hexadecil-piridiumbromid. Az ipari célokra használt nitrogenol barnás színû. Szárazanyag tartalmának 80 %-a hatóanyag. Gyógyszeripari készítmény is Sterogenol néven (10 %-os). Vizes oldatban nagyobb hígításban disszociál. A mikroba sejtfalakhoz kötődik, növeli a sejt permeabilitását, másrészt gátolja a baktériumok légzését, glikolízisét, általában bakteriosztatikus hatású. A Nitrogenolt az élelmiszeriparban kiterjedten alkalmazzák. Kézfertőtlenítésre is kiválóan alkalmas (Biró és Kovács, 2000). Meg kell tehát említeni néhány nagyon fontos, kereskedelmi forgalomban lévő tisztító- és fertőtlenítőszert. Az Iosan, amely foszforsavval kombinált jodofor oldat, a Wescodyne semleges kémhatású, általános fertőtlenítőszer, az Ultrasol, Ultra-Nova klóramin tartalmú, folyékony ultrakészítmény, a Flóraszept, amely aktív klórtartalmú lúgos szer, valamint az aktív klórtartalmú fertőtlenítő hatású tisztítószerek lúgos vegyhatással (Divafarm-Alkalin, Divomil-Forte, Divorapid, Divoschaum, Erbslöh-Béta Neomoscan, Unipon TF-klór, Milko OH, Sumazon Super, Alzipur AC, Calgonit Combi, Sporex) (Biró és Kovács, 2000).



A növényi eredetû élelmiszerek higiéniai ellenőrzése

Az 1995. évi XC. sz. törvény, az élelmiszertörvény alkalmazásában élelmiszer: minden olyan növényi, állati - beleértve a mikroorganizmusokat is - vagy ásványi eredetû anyag, amely változatlan, előkészített vagy feldolgozott állapotban emberi fogyasztásra alkalmas. Továbbá az ÉT. 4.§.(1) bekezdése leszögezi, hogy élelmiszer előállításához nyersanyagként csak olyan növényi, állati - beleértve a mikroorganizmusokat is -, ásványi eredetû anyagot, illetőleg ivóvizet és ásványvizet lehet használni, amely az emberi egészségre nem káros és az előírtaknak megfelelő minőségû élelmiszer előállítására alkalmas. Az ÉT. És az 1/1996. (I.9.) FM-NM-IKM együttes rendelet (Vhr.) előírásai egységesen érvényesek minden élelmiszerre. Az ÉT 21.§.(2) bekezdése szerint: A hatósági ellenőrzésnek ki kell terjednie minden belföldön előállított és forgalomba kerülő élelmiszerre, függetlenül attól, hogy azt hol állították elő. Az érvényben lévő - az élelmiszerek előállításának és forgalomba hozatalának élelmiszer-higiéniai feltételeiről szóló - rendelet (17/1999.(II.10.) FVM-EüM) az általános és növényi élelmiszer előállításra is érvényes rendelkezéseken túlmenően kifejezetten a növényi élelmiszerekkel is foglalkozik. Az ellenőrzés szempontjából is lényeges kérdés például a feldolgozó üzem szennyezett részének kialakítása. A rendelet értelmében a növényi eredetû termékeket előállító üzemekben a szennyezett övezethez tartozik a szántóföldről, kertészetből beszállított nyersanyagok, továbbá a visszáru fogadására, tárolására, előkészítésére szolgáló létesítmény; az újból felhasználásra kerülő csomagolóanyagok (palackok, üvegek, rekeszek, stb.); a belső anyagmozgatásra, árutárolásra használt edényzet (mûanyag rekeszek, hordók, stb.) mosására szolgáló helyiségek; a göngyöleg raktár, kazánház, anyagraktár; a szennyvíz kezelő helyek, csatorna tisztító eszközök raktára, szemét- és hulladéktároló helyek; valamint a javító, karbantartó üzem, gépkocsi mosó hely, mûszaki, építési és tüzelőanyag tároló helyek. Külön részletes higiéniai előírásokat találhatunk az egyes növényi feldolgozó iparágakra, így a konzervgyártásra, hûtő-fagyasztó tárolásra, gyorsfagyasztott élelmiszerek előállítására, kenyér és péksütemények előállítására, száraztészta gyártásra, cukorgyártásra, gabona feldolgozásra, bor- és sörgyártásra. A növényi élelmiszereknél is az előírt mikrobiológiai vizsgálatok, egyéb más mikrobák mellett - a sör és bor kivételével - salmonellákra kötelezően kiterjednek (a sör és a bor esetében Coliform és Pseudomonas aeruginosa az előírt vizsgálati irány) (Biró és Kovács, 2000).



A gyümölcs- és zöldségtárolók védelme

A szakszerûtlenül raktározott terményeket különböző baktériumok és gombák némelykor súlyosan károsítják. A gyümölcsfélék rothadását Penicillium-, Botrytis-, Sclerotinia-, Gloesporium-fajok fertőzése okozza. Leggyakrabban a Trichothecium roseum és Fusarium-fajok e rothadás előidézői. A tárolt szőlőfürtök bogyóin gyakran Penicillium- és Botrytis-fajok indítanak rothadást. A burgonya-, zöldség- és hagymaféléket a lágyrothadást okozó baktériumokon kívül (pl. Erwinia carotovora) a Fusarium-, Sclerotinia-, Botrytis- és Rhizopus-fajok károsítják. A helytelenül tárolt virághagymákon Penicillium-, Fusarium- és Aspergillus-fajok telepszenek meg. Nyirkos viszonyok között a szálastakarmányok, gabona, kukorica és egyéb magvak dohosságát különböző penészgombák (Mucor-, Penicillium-, Aspergillus-, Fusarium-fajok) okozzák. Védekezés: csak sérülésmentes, egészséges terményt szabad tárolni. A helyiségeket a betárolás előtt alaposan ki kell takarítani és kénpor (4-8 gm/m3) elégetésével vagy formalinnal (350 gm/50 m3), egy liter víz előzetes elpárologtatásával) fertőtleníteni kell. A raktározott száraz termények kártevői közül nálunk a legjelentősebbek a babzsizsik, gabonazsizsik, lisztmoly, magtári atkák, magtári gabonamoly, nagy kenyérbogár, rizs-zsizsik, rágcsáló emlősök. Nemcsak az elpusztított termények mennyiségével, hanem főleg azok minőségének rontásával tesznek tetemes kárt. Ez nagymértékben megelőzhető az erős raktárok fertőtlenítésével (alapos takarítás, hézagok megszüntetése) és rágcsálóirtással. A zsákok kifordítva kiporolással vagy gázkamrában szénkéneggel, ciánnal fertőtleníthetők. A tárolt terményeket, különösen nyáron, rendszeresen meg kell vizsgálni. A fertőzött tételeket azonnal el kell különíteni, és mielőbb fertőtleníteni kell (gabonazsizsik, magtári atkák; őrlemények átszitálása). A húsos terményekben a meztelen csigák, ászkák, a burgonyaatka, a gyászszúnyogok lárvái, valamint a rágcsálók tesznek kárt. Az emlős rágcsálók ellen kitûnő védelmet nyújt a közismert Redentin 75RB. A készítmény kukoricaörlemény, melyet klórfacinon hatóanyaggal itattak át. A csalétket egyenletesen kell kijuttatni a felületre. A mezei pocok irtására az Arvalin, a II-es kategóriájú Thiodán 35 EC és a Thionex 35 EC is alkalmazható.



Felhasznált szakirodalom

Biró G. és Kovács J. (2000): Élelmiszer-technológiai higiénia. Takarítás, tisztítás, fertőtlenítés. In: Biró G. (Szerk.), Élelmiszer-higiénia. Agroinform Kiadó és Nyomda Kft.

Biró G. és Kovács J. (2000): Élelmiszer-higiéniai igazgatás. Növényi eredetû élelmiszerek higiéniai ellenőrzése. In: Biró G. (Szerk.), Élelmiszer-higiénia. Agroinform Kiadó és Nyomda Kft.



Dr. Iváncsics József

Nyugat-Magyarországi Egyetem