Javaslatokat dolgoztunk ki a fejő- és tejházi hulladékvizek mennyiségének csökkentésére, amelyek a vízfelhasználás mérése-üzemnaplóban történő rögzítésétől, a normatívák betartását ösztönző bérezési formákig terjednek.
A környezetkímélő kezelési-elhelyezési- illetve hasznosítási eljárások részben a DPC Irányelveinek hazai adaptációs lehetőségét emelik ki, de hangsúlyos szerepet kapnak az Intézetünk által kifejlesztett- vizsgált és az eredmények alapján javasolható módszerek is.
Javasoljuk továbbá, hogy ezen anyagot véleményezzék olyan, a tehenészeti technológiák fejlesztésében érdekelt, kompetens intézmények, cégek, társaságok, amelyek érdemi észrevételeikkel hozzájárulhatnak az adatok, módszerek pontosításához, egységes hazai normatíva rendszer kidolgozásához.
A fejő- és tejházi hulladékvíz mennyiségi jellemzői modellszámításaink alapján
Alapadatok
Fejt tehenek száma: 100 egyed
Fejési napok száma: 300 nap/év
Kifejt tej mennyisége: 20 kg/nap, 6000 l/év
Fejőállások száma: 5 állás
Tejtároló tank térfogata: 3 m3
Fejőházi padozat alapterülete: 20 m2
Tejházi padozat alapterülete: 10 m2
Elővárakozóban, fejőházban
töltött idő napi 2 fejésre: ~2h
Tehenek átl.testtömege: 650 kg
Egy fejőstehén
- napi szárazanyag felvétele: 16 kg
- ivóvíz felhasználása: 80 dm3
- ürüléktermelése (30 kg bélsár + 20 dm3 vizelet): 50 kg
Napi 100 fejt tehén után képződő fejő- és tejházi hulladékvíz mennyiségi jellemzői (táblázat)
A fejő- és tejházi hulladékvíz minőségi-beltartalmi jellemzői modellszámításaink alapján(táblázat)
Megjegyzések:
A 100 tehén után termelődő évi 900 m3 fejő- és tejházi hulladékvíz összes N tartalma olyan alacsony, hogy mind a 91/676/EEC sz., ún. nitrát direktívában, mind az ezen irányelveket átvett 49/2001. (IV.3.) Korm. rendeletben (A vizek mezőgazdasági eredetû nitrátszennyezéssel szembeni védelméről) engedélyezett 170 kg össz-nitrogén hektáronkénti éves terhelést figyelembe véve is a szükséges elhelyező terület nagysága csak mintegy 4 ha. A DPC Irányelvei mind a mennyiségi mind a minőségi jellemzők tekintetében modellszámításainkhoz nagyon hasonló jellemzőket közölnek.
A fejő- és tejházi hulladékvíz kezelésének-elhelyezésének lehetőségei és szempontjai(táblázat)
Következtetések, javaslatok
A fejő- és tejházi hulladékvizek mennyiségi-minőségi, azaz beltartalmi jellemzővel kapcsolatos vizsgálódásaink, számításaink eredményei, összevetve a DPC Irányelvekben szereplő normatív mutatókkal, nagyon hasonló eredményekre vezettek. A kémiai- és biológiai oxigénigény (KOIk; és BOI5) általunk megállapított, az Irányelvben megadottnál magasabb értékei a hazai gyakorlat hatásait jobban figyelembe veszik. Ugyanez vonatkozik a hulladékvíz N,P,K tartalmára is, ami szintén a hulladékvízben levő nagyobb ürülékmennyiséggel magyarázható. A fejő- és tejházi hulladékvizek alacsony, éves szinten még 700 kg-ot sem elérő N tartalma mind a 91/676/EEC számú, ún. nitrát direktívában, mind a hasonló tárgyú, 49/2001.(IV.3.) Korm. rendeletben előírt határértéket figyelembevéve, egy 100-as létszámú fejt tehénállomány esetén éves szinten csak mintegy 4 ha elhelyező területet igényel. A megfelelő kezelés nélkül „szabadon engedett” hulladékvíz azonban a talajvizekre, ezen keresztül az ivóvízkutakra potenciális veszélyt jelent. Az előbbi kormányrendelet a felszíni vizek nitráttartalmának határértéket 50 mg/l-ben, ivóvíz célú használat esetében 25 mg/l értékben írja elő. A javasolt kezelési módszerek szakszerû alkalmazásával, az állattartás ezen ágazatának környezetterhelő hatása is jelentősen csökkenthető. A 100 tehenes modellre kidolgozott alapadatok, módszerek véleményünk szerint a nagyobb tehenészetekre is jól adaptálhatók. A tejtermelő tehenészetek fejő- és tejházi hulladékvizének mennyiségi „kézbentartására” a környezetkímélő elhelyezési-hasznosítási lehetőségekre javaslataink az alábbiakban foglalhatók össze:
· a vízvételi helyekre mérőórákat kell szerelni;
· a vízfelhasználást üzemnaplóba kell vezetni;
· az üzemnapló alapján az adott körülmények figyelembe vételével vízfelhasználási normatívákat kell kidolgozni. Ezeket rendszeresen ellenőrizni, felülvizsgálni, szükség esetén korrigálni kell.
· A vízfelhasználási normatívák betartását erre ösztönző bérezési forma kidolgozásával és következetes alkalmazásával kell érvényesíteni (pótlékok, elvonások, stb.) Az eddigiekben javasolt intézkedések az általános higiénés feltételeket-állapotot nem vonhatják (pl. csíraszám növekedés).
· A fejőházban; elővárakozóban a tehenek által elhullajtott bélsarat először mindig kézi- vagy traktoros letolóval-tolólappal kell eltávolítani a padozatról és a hulladékvíztől elkülönítve kell kezelni. Ezzel mintegy 10 %-kal csökkenthető a hulladékvíz mennyisége.
· A padozat- és falfelületek azon részeit, amelyek trágyával szennyeződhetnek célszerû rendszeresen nedvesíteni, hogy a trágya ne tudjon rászáradni, így kevesebb vízzel tarthatók tisztán,
· Kerülni kell a vízhálózatra, különösen az 1-2 bar-nál nagyobb nyomású hálózatra csatlakoztatott víztömlővel történő („slagos”) padozat-állás lemosást (20-50 dm3/min);
· A szennyezett felületeket széles, késpenge-szerû vízsugarat biztosító szórófejjel ellátott, nagynyomású (50-100 bar); kis vízhozamú (10-12 dm3/min) tisztító-fertőtlenítő célgéppel kell tisztítani. Az előző két pontban javasoltak betartásával a hulladékvíz mennyiségének 30 %-os csökkenése érhető el. · A tehenek tartózkodási helyei fedettek legyenek. A tetőket csatornával kell ellátni. A csapadékvíz nem kerülhet a fejő- és tejházi hulladékvízbe. Egy 10 mm-es csapadék elkülönített gyûjtése-, ill. a füves területen történő elsikkasztása akár 1-2 m3-el is csökkentheti a napi hulladékvíz mennyiségét.
A fejő- és tejházi hulladékvíz környezetkímélő kezelésével-elhelyezésével kapcsolatban javaslataink az alábbiakban foglalhatók össze:
· a hasonló klimatikus viszonyokra kidolgozott, erre vonatkozó DPC irányelvek a hazai tehenészeti telepeinken lényegében kevés változtatással alkalmazhatók,
· hazai viszonyok között az alábbi hulladékvíz kezelési-elhelyezési módszerek alkalmazását látszik célszerûnek előtérbe helyezni:
· fejőházi,- ill. tejházi hulladékvíz gyûjtésére-kezelésére a 3-as ábrán feltüntetett megoldás.
· több hónapos tárolási igény esetén a környezetvédelmi szempontoknak megfelelő kialakítású földmedencés tárolók javasolhatók
· célszerû a viszonylag kis- mennyiségû hulladékvíz trágyakazalra locsolása.
Ez az almostrágya gyorsabb (féléves) beérését is elősegíti.
· a fejő- és tejházi hulladékvíz elhelyezésére (hasznosítására) környezetkímélő, az uniós irányelvek által is preferált elhelyezési mód az injektálás és a minimális emissziót okozó, talajfelszínre juttatás.
Címlapkép: Getty Images
