A betegség okozta gazdasági veszteség a máj elértéktelenedéséből, az állat teljesítményének, így a végtermék mennyiségének csökkenéséből adódik. A betegség általában nem jár klinikai tünetekkel, csupán a takarmányfelvétel csökkenése figyelhető meg. Ritkább az olyan súlyos elváltozás, amikor az állat fájdalmat mutat, esetleg a betegség generalizálódik, ami akár az állat elhullásához is vezethet. Általában szubklinikai formában tapasztalható, a májmûködést jellemző klinikai kémiai paraméterek megváltozása hívhatja fel rá a figyelmet.
A májtályog másodlagosan fejlődik ki, a bendő falában kialakuló változások következményeként. A kiindulási ok majdnem mindig a takarmányozásban keresendő: magas energiatartalmú takarmányra történő túl gyors áttérés, a takarmányösszetétel hirtelen megváltoztatása, a szilárdtakarmány mennyiségének túlzott csökkentése, éheztetés stb. A megváltozott bendőfermentáció a bendőfolyadék pH-jának csökkenéséhez, acidózishoz vezet, ami gyulladást idéz elő, és ezáltal csökkenti a bendő nyálkahártyájának ellenállóképességét. Ez hajlamosít a különböző baktériumok (fusobaktériumok) megtapadására. A véráramba beszaporodó baktériumok a portális keringéssel jutnak el a májba, ott megtelepednek, és toxikus anyagaikkal károsítják a máj állományát.
Megelőzésére általában antibiotikumok (pl. bacitracin, tilozin), illetve antimikrobás anyagok (pl. monenzin, lazalocid) alkalmazása terjedt el. Komplex kóroktana miatt azonban elsődleges feladat a hajlamosító tényezők kiküszöbölése, a megfelelő management kialakítása és biztosítása.
Az elmúlt 20-25 év egyik kiemelt kutatási iránya a kérődzők előgyomraiban végbemenő mikrobiális fermentációnak olyan irányban történő megváltoztatása, ami a termelés és az állat egészségének megőrzése szempontjából a legelőnyösebb. Ennek egyik lehetősége a különböző antimikrobás vegyületek alkalmazása volt. Ezek részben a hidrogén-, részben pedig a tejsav termelő baktériumok számának csökkentése irányában hatnak, egyidejûleg a propionsav termelődés növekedését eredményezve. A hidrogéntermelés csökkenése kevesebb metánképződéssel, azaz a fermentáció energiamérlegének javulásával jár. A fermentáció ilyen irányú megváltoztatása egyben csökkenti a bendőelsavanyodás kialakulásának veszélyét is.
Az egyre növekvő élelmiszer biztonsági elvárások elkerülhetetlenné teszik új módszerek, illetve anyagok alkalmazását az antibiotikumok helyettesítésére. Humánegészségügyi kockázatot az antibiotikumok alkalmazása eredményeként fellépő rezisztencia kialakulása, a rezisztenciának a kórokozó baktériumokra való „átvitele” jelent. Az, hogy a terápiás célból alkalmazott antibiotikumokat kitiltották a hozamfokozók sorából, nem vezetett végső megoldáshoz. Erre példa az avoparcin, mint „biztonságos” antibiotikum etetésének következménye: az ilyen állatból származó hús fogyasztását követően rezisztencia alakult ki az ember bélflórájában lévő enterococcusokban. Tekintettel arra, hogy a normál bélflóra lényeges része a szervezet védelmi rendszerének, összetétele, állapota döntő a szervezet egészségének megőrzése szempontjából.
Az utóbbi 10 évben inkább olyan anyagok alkalmazási lehetőségeinek kutatása került előtérbe, amelyek mikrobiális eredetûek és takarmány-kiegészítőként alkalmazhatók, így pl. a szerves savak (aszpartát, malát, fumarát stb.). Ezek a rezisztencia és a maradványanyag probléma szempontjából sem aggályosak. Költségük azonban nem teszi lehetővé használatuk általános elterjedését. Ilyen szerves savakban gazdag erjesztett takarmány fogyasztása viszont kedvező hatású az acidózis megelőzése szempontjából.
Az elmúlt két évtized kutatómunkája és a gyakorlati tapasztalatok is egyértelmûen igazolták az élesztőgomba (Saccharomyces cerevisiae) kedvező takarmányozási hatását. Alkalmazása elsősorban a tejelő tehenek takarmányozásában terjedt el, de növendék állatok testtömeg-gyarapodására gyakorolt pozitív hatása is ismert.
A takarmánnyal a bendőbe kerülő élesztőgomba hatását a bendőflóra megváltoztatásán illetve stabilizálásán keresztül fejti ki, ezáltal csökkent a bendőflóra egyensúlyának felborulásából származó előgyomor-, illetve anyagforgalmi betegségek kialakulásának veszélyét.
A hatásmechanizmus több tényezője is igazolást nyert. Fokozza a bakteriális fehérje-szintézist, csökkentve ezáltal a felszívódó ammónia mennyiségét, növelve a vékonybélbe jutó értékes bakteriális fehérje mennyiségét. Fokozza a nyersrost fermentációját is, valamint csökkenti a bendőfolyadék tejsav-tartalmát, és így csökkenti az acidózis veszélyét.
Az élesztőgomba kiegészítés hatásának ezeken túlmenő további előnyös hatásai is vannak, amelyet monogasztrikus állatokban is tapasztalhatók: a sejtfalában található anyagok kedvező hatással vannak a bélfal struktúrájának kialakulására, stimulálják a bél helyi immunrendszerét és megakadályozzák a kórokozó baktériumok megtelepedését.