Nyár végétől – augusztustól - a tél felé haladva egyre kevesebb a fény - rövidebbek a nappalok, gyengébb a nap ereje. A magas páratartalom miatt fokozott mértékben jelentkeznek a gombás és a baktériumos betegségek. Gyakran lehet tapasztalni a különféle élettani betegségek kialakulását, így az ödémás betegség megjelenését, amelyet a magas pára és a kevés fény okoz. Fokozódik a megnyúlás veszélye is, ami többek között azzal jár, hogy vékonyabb, gyengébb hajtások képződnek, ilyenkor fürtkocsányok könnyen megtörnek és a bogyók aprók maradnak. A fényhiány rontja a virágpollen csírázóképességét, ebből adódóan rosszabb a termékenyülése a paradicsomnak, de a paprikának is. Nemcsak a környezeti feltételek kedvezőtlenebbek, de ősszel az árak is alacsonyabbak.

Fentiekből adódóan a nyári napos időt kell az ültetésre kihasználni, amikor jól kötnek a növények, és egészséges lombozat fejlődik. Ezért rögtön a tavaszi növények kikerülése után ültessünk, lehetőleg minél fejlettebb palántákat, és a meleget kihasználva neveljük meg a növényeket, ősszel a fólia takarásával csak a hidegtől óvjuk őket, csak „tároljunk.” A fajták megválasztásánál is figyelemmel kell erre lenni, ezért csak olyan fajták szabad ültetni, amely a rosszabb fényviszonyok mellett is jól köt, és ellenállóbb a magas pára és kedvezőtlen fényviszonyok között fellépő fertőző betegségekre. Valamivel kevesebb növényszámmal dolgozzunk, azaz ritkábbra ültessünk, mint tavasszal:

paprikából (támrendszeres termesztés esetén, egy szárra metszve): 5-6 tő/m2
paradicsomból (folytonnövő fajták esetében): 2-2,5 tő/m2
paradicsomból (determinált fajták esetében): 2,5-3,2 tő/m2
uborkából (kígyó fajtattípus): 1,5-1,8 tő/m2

Augusztus elején vethetők az őszi-téli retkek, amelyek pincében hosszú ideig, akár tavaszig és tárolhatók. Tenyészidejük megközelítőleg 90 - 100 nap, így október végére, a nagyobb fagyok beállta előtt már felszedhetők. Nemcsak nagy gumót, de jelentős lombozatot is fejlesztenek, ezért szélesebb sorokba (35 - 40 cm) és nagyobb tőtávolságra vessük (kb. 10 - 15 cm), mint a hónapos retket. Sûrûbb vetés esetén a kelés után a jelzett tőtávolságra egyeljük ki. A vetésmélység 2-2,5 cm legyen. Fajták közül a Müncheni sörretek javasoljuk, amely fehér színû, megnyúlt gumójú, a tárolást kevésbé bírja, mint az Erfurti retek. Ez utóbbi fajta kívülről fekete, megközelítően kerek, a húsa szép fehér színû.

Tavasz végére, nyár elejére kifogy a tárolókból a jó minőségû vöröshagyma, ezért előfordul, hogy átmeneti hiány mutatkozik a piacon. Az áttelelő vöröshagyma termesztésével ebben a kritikus időszakban (május vége-június), lehet kedvező áron hagymát értékesíteni.

A vetésidő helyes megválasztása döntő mértékben befolyásolja a termesztés sikerét. Hazai tapasztalatok azt mutatják, hogy legjobb a július végi, augusztus közepi vetés, ilyen esetben a tél elejére ceruza vastagságú, 3-4 leveles növényeket kapunk, amelyeket a nagyobb hidegek sem károsítanak.

A meleg talajban jelentkező fokozott fertőzésveszély miatt (fuzárium) csak csávázott vetőmagot használjunk! Hasonlóan a tavaszi vetéshez alkalmazhatunk szalagos vetést (4x25)+60 cm-es sortávolságot, vagy házikertekben kézi mûvelés esetén 25-30 cm-es normál sortávolságot. A vetés, a kiszáradás fokozott veszélye miatt, történhet valamivel mélyebben mint tavasszal, azaz 3-4 cm-re. A nagyobb kiesés, a rosszabb nyári csírázás miatt több magot vessünk el. Tapasztalatok szerint 6-8 kg-ra is szükség van abban az esetben, ha jó a vetőmag csírázóképessége. Gyenge csírázóképesség esetén 10-11 kg/ha magmennyiséggel is számolhatunk. Nem minden fajta alkalmas átteleltetéses termesztésre, ilyen célból csak a következő fajták vetését javasoljuk: Meteor F1; Radar; Yellowstone; Siberia F1; Keep Weel F1; Senshyu Yellow.