Intgrált kajszitermesztés

1. táblázat
Magyarország kajszitermesztésének helye az európai piacon (Magyar Zöldség-Gyümölcs Terméktanács jelentése alapján, 2000)
Ország	1999	2000	Átlag '95-'00	Vált. '00/'99	Vált. '00/Átlag
Világ összes	2 711	2 742	2 480	1,1 %	10,6 %
Európa	813	811	757	-0,2 %	7,0 %
EU (15)	608	569	506	-6,4 %	12,4 %
Törökország	538	538	407	0,0 %	32,2 %
Olaszország	220	218	153	-0,8 %	42,5 %
Franciaország	186	142	141	-23,8 %	0,9 %
Spanyolország	146	127	148	-12,7 %	-14,0 %
Görögország	40	50	43	25,0 %	15,3 %
Magyarország	48	20	31	-59,4 %	-36,3 %

A kajszi alaktana és környezeti igénye

A kajszi mélyen gyökerező fa. A törzs vörösesbarna kérgû. A korona vesszői pirosas színezetûek számos fehér lenticellával. A kajszi termőnyársakon, termőgallyakon terem, amelyeknek produktív részei mindig egyévesek. Találhatunk bokrétás termőnyársat is. A virágok magányosak vagy csoportosak, fehérek, a kajszi virágzása a mandula után következik, az őszibarack előtt, többnyire a virágzás március első napjaira esik. A kajszifa 5-6 éves korában fordul termőre. A koronatérfogat maximumát 6-10 évesen éri el. A Magyar kajszi virágzása, 20 év átlagában, április 9-én kezdődik. A kajszi korai virágzása miatt tavasszal gyakran szenved az éjszakai lehûlésektől. A virágzás során majd minden esetben részleges fagykárosodást szenved. Egyes években, mint pl. Mosonmagyaróváron idén is teljes fagykár érheti a fákat olyan talaj menti fagy esetén, amely eléri a -5°C – -7°C-ot.
A virágok különböző termőnyársakon figyelhetők meg, így kihagyó nyárson (csak hajtó rügyek), spontán nyárson (csak virágrügyek), tövises nyárson (pl. rózsabaracknál, fiatal fákon), fattyúnyárson (alvó rügyekből), gyûrûs termőnyárson (amely apró termőgally, de a termést hozó rész egyéves). Az úgynevezett kopasz nyárson pedig nincs rügy. A kajszifa azon kivételes gyümölcsfák egyike, amely megfelelő metszés mellett vízhajtásairól is teremhet. A termővesszők magányos virágrügyekkel és rügycsoportokkal vegyesen, vagy hármas rügyekkel rendelkeznek (mint az őszibaracknál), a termőgallyak pedig produktív egyéves részeken (termőnyársakon vagy termővesszőkön) hoznak virágokat. A gyümölcsök egy hasi barázdával osztottak, napos felükön többnyire pirosasra színeződnek, a gyümölcshús illatos, aromás és édes, a gyümölcsmag lehet magvaváló vagy duránci. A fajták érése többnyire júliusban következik be. A gyümölcsök gazdagok A-vitaminban, és kisebb mennyiségben ásványi sókat is tartalmaznak.
Hőigény: a kajszifák esetében alapvető követelmény, hogy a termőhely évi középhőmérséklete érje el a 10 fokot, valamint a júliusi középhőmérséklet a 18 fokot. 1900 napfényórát igényel és tenyészidőszakban (IV-IX. hó) a hőösszeg 3200 °C-ot meghaladó értéknél válik kedvezővé. A téli hideg hőmérséklet fontos, mert 40 nap 3-4 °C-kal elegendő a rügypattanáshoz, utána azonban – miként hazánkban is gyakori jelenség – könnyen szenved fagykárosodást. Déli lejtőkre ezért nem telepítjük!
Vízigény: közepes 550-600 mm évi csapadék, amennyiben egyenletesen oszlik el. Augusztusban a rügydifferenciálódás során, szeptemberben és októberben a virágrügyek kifejlődésekor vízigénye fokozottabb.
Talajigény: laza talajszerkezetet kíván, továbbá a homok alatt hazánkban található agyagréteget. Legigényesebb a talaj levegőzöttségére! Kötött talajon gyökérfulladást észlelünk (asfixia).

Alanyhasználat

A vadkajszi alanyokat többnyire kifejezetten erős növekedés jellemzi; a Myrobalán (vadszilva) alanyok szintén erős növekedésûek; törpésítő hatást észleltek a Vörös szilva alany esetében, valamint néhány erős növekedésû, nemes szilva szintén kitûnő alany lehet: így a Fehér besztercei, Kisnánai lószemû. Egyes helyeken a kökényszilva alanyok is beválhatnak. A hazánkban használatos fajták jól teremnek a C. 410-es barackmandula alanyon is. Kedvező alanyhatás lenne a kései virágzás a tavaszi fagyok elkerülése miatt. Laza talajon leginkább használatosak a tengeribarack típusok, míg kötöttebb talajon a már említett myrobalán alanyok jöhetnek számításba (Hrotkó, 1995). Gépi betakarításhoz is a myrabolan alanyokat használják. Tapasztalatok szerint legbővebb termést a C.162-es Myrobalán alanyon ad, mely alany az elvégzett talajtani és termőhelyi vizsgálatok után fokozottan javasolt.

Nemes fajtahasználat

A kajszifa koronatérfogatának maximumát 6-10 évesen éri el. Teljes virágzás általában április 10-e táján figyelhetünk meg. Fontos megemlíteni, hogy a megporzási viszonyokon túlmenően a több fajtával történő telepítés indokolt. Integrált termesztésre javasolt fajták többek között a Korai piros, Magyar kajszi C.235 és a Pannónia. A fajták érési sorrendjét a 2. táblázat tartalmazza. A gyümölcsöket felhasználásuk alapján csoportosíthatjuk. Élelmiszeripari feldolgozás során elvárjuk, hogy a termés húsa jó konzisztenciájú, íz anyagokban gazdag legyen, továbbá a mag/gyümölcshús arány megfelelően alakuljon. A gyümölcsök színre, formára, méretre, érettségi állapotra és beltartalmi értékükre nézve lehetőleg homogének legyenek. Friss fogyasztás esetén:
– a gyümölcsök akkor szépek, ha darabosak s piros fedőszín található rajtuk,
– aromás gyümölcshússal rendelkeznek,
– a szállítást, a tárolást jól bírják.

Elmondható, hogy a meggyhez hasonlóan a kajszi esetében is néhány világfajtán kívül jórészt hazánkban nemesített fajták terjedtek el az ültetvényekben, amelyek jól alkalmazkodtak a talajtani és klimatikus viszonyokhoz.

2. táblázat.
A kajszifajták áruérték-tulajdonságai (Forrás: Szabó, nem publikált és OMMI [Mády, 1974])
Fajta	Érési idő a Gönci magyar kajszihoz viszonyítva ± nap	Alapszín	Fedőszín	Alak	Gyümölcs mérete	Íz	Felhasználás
Bergeron	12	narancssárga	élénkpiros	gömbölyû	közepes	jó	friss, befőtt, ivólé
Borsi-féle kései rózsa	14	sötét narancssárga	sötétpiros	oldalról lapított	kicsi	gyenge	friss, befőtt
Budapest	13	világos narancssárga	pirosan pontozott	megnyúlt, lapított	nagy	közepes, savas	befőtt
Ceglédi bíborkajszi	-3-0	sötét narancssárga	sötétpiros	kissé megnyúlt	nagy	kiváló	minden célra
Ceglédi óriás	-3	halvány narancssárga	halvány- piros	megnyúlt	igen nagy	jó	friss
Korai piros	5	világos narancssárga	kármin- piros	nyomott gömb	kicsi	gyenge	friss
Ligeti óriás	5	halvány narancssárga	halvány- piros	megnyúlt, lapított	igen nagy	jó	friss
Gönci magyar kajszi	július eleje, közepe	élénk narancssárga	élénkpiros kúpos	gömbölyû	közepes	kiváló	minden célra
Mandula kajszi	8	világos narancssárga	kármin- piros	erősen megnyúlt, lapított kúpos	nagy	jó	minden célra
Pannónia	5	narancssárga	kármin- piros	gömbölyded, lapított	közepes	jó	minden célra
Piroska	-6	fényes narancssárga	élénkpiros	nyomott gömb	nagy	közepes	friss, befőtt
Polonais	10	sárga	barnáspiros	szabályos gömb	közepes	jó	befőtt
Rakovszky	6	narancssárga	élénkpiros	gömbölyded, lapított	közepes	jó	friss, ivólé
Rózsakajszi C-1406	16	narancssárga	kárminpiros	kissé nyújtott	kicsi	gyenge	friss, befőtt

Tápanyagellátás

A trágyázást megelőzően, hasonlóan más kultúrákhoz, szükséges a talaj és levélanalízis elvégzése. Egy hektáron 20 tonna termésmennyiség 42-60 kg nitrogént, 20-24 kg foszfort, 80-90 kg káliumot von el. Közepes termésmennyiség biztosításához (20-25 t) ajánlott az alábbi menynyiségekben az évente elvégzendő tápanyagpótló trágyázás: N 60-90, P2O5 50-80, K2O 100-150 kg/ha. Időnként hatásos lehet a megfelelő mikroelem visszapótlás is a levéltrágyák használata által.

A kajszibarackfa mûvelése

A kajszifák nagy lombozatuk, erőteljes növekedésük által gyakran kerültek széles soros telepítéssel – esetlegesen a rétegvonalak követésével – akár 7-8 m-es távolságra. Az újszerû bioültetvények javasolt telepítési módja szintén hasonló. Belterjes ültetvények létrehozásakor törekednek a kisebb méretû fák sûrûbb elhelyezésére. A tőtávolság azonban 5 m alá nehezen vihető – a szilvafák ültetési tőtávolságával szemben –, mivel a kajszifák sûrû tőállásban felkopaszodásra hajlamosak. Javasolt az 1,2 m-es törzsmagasságon kialakított vázakorona. További jellemző ültetési módok az alábbiak:
– Leginkább a kombinált koronák és a már említett vázakoronák terjedtek el.
– A lapított, zártfelületû koronák sövénnyel szembeni előnye, hogy a vázágrendszer kevésbé kötött, a nagyobb falszélességû korona stabilabb, kiegyensúlyozottabb.
– A sövények hátránya a nagy telepítési és fenntartási költség, előnye azonban a könnyen, esetleg gépesítve, kezelhető (metszhető) korona. Gyakori az 5 m x 4-5 m sor- és tőtávolság. Alkalmazhatók: a Palmetta sövény, Kecskeméti sövény, Y sövény. A Palmetta sövény inkább a mediterrán országokban vált be, ahol a nap magasabban jár, kisebb az árnyékolás. Bevált koronaformák a zárt felületû (gömb) korona; a vázakorona közismert változataként a vályúkorona, ahol a vázkarokat a sorközök irányában alakítják ki. A Kecskeméti sövény a Hungária sövény kajszira adaptált változata, ahol a vázkarok közel egy pontból indulnak, emeletenként (60 cm), lekötözésük pedig 10-15° esetenként 20°-os szögben történt: tulajdonképpen egy síkban kifeszített orsókoronát valósítottak meg.
A fák metszése a kora tavaszi időszakban javasolt (rügyfakadástól virágzásig), mert a gutaütést kiváltó kórokozók a sebzéseken keresztül fertőznek. Fertőzőképességük legerősebb a késő őszi és téli időszakban. A termés betakarítását követő metszés szintén javasolt, ilyenkor a fák mézgásodásra való hajlama kisebb. A metszés során a fûrészt és a metszőollót naponta többször fertőtlenítsük hypóval vagy más fertőtlenítő szerrel. Egyes fertőző tünetek megjelenésekor azonnal vágjuk ki a károsodott részeket és égessük el.

A gyomirtás lehetőségei

A kajszi igen érzékeny a herbicidekre, tehát az évelő gyomok irtása a telepítést megelőző munkák egyike. A fiatal ültetvényekben az egyéves gyomok meghatározók, mint a disznóparéjfélék (Amaranthus spp.), a libatopfélék (Chenopodium spp.), a keserûfûfélék (Polygonum spp.) vagy az újabban terjedő parlagfû (Ambrosia elatior). A sorokat, sorközöket elsősorban ugarmûveléssel tartsuk gyommentesen. A fûfélék nem kívánatosak az ültetvényben, mivel a Pseudomonas baktériumok jó köztes élőhelyei. Jelentős problémát okoz az egyes herbicidekkel szemben ellenálló betyárkóró (Erigeron canadensis). Az egyéves egyszikû gyomok irtását – kakaslábfû (Echinochloa crus-galli) és a muharok (digitaria spp., Setaria spp.) – a telepítés első évében megkezdjük. Az évelő, egyszikû gyomokon köztesként fennmaradhat a Pseudomonas syringae baktérium, amelyre különös gondot kell fordítani, valamint a 3-4 éves kajszi kultúrákban a szártarackos tarackbúza (Agropyron repens) és a csillagpázsit (Cynodon dactylon) sem tûrhető meg (Vályi, 1997). További gondot jelenthetnek az évelő kétszikû gyomok: az apró szulák (Convolvulus arvensis), a mezei acat (Cirsium arvense), kötöttebb talajokon a hamvas szeder (Rubus caesius), homoktalajokon a selyemkóró. A rügypattanás előtti időszakban végezzük az alapgyomirtást. Leginkább 2-3 típusú szer együttes kijuttatása (diuron vagy klórbromuron, terbacil, esetleg MCPA). A későbbiekben foltkezelésekre vagy sorkezelésekre lesz szükség glifozáttal, glufozinat-ammoniummal vagy egyszikûirtó szerek valamelyikével (fluazifop, quizalifop).

Növényvédelem az integrált termesztés keretében

Betegségek. A kajszin két vírusbetegség fordul elő, a kajszihimlővírus [kórokozó: Plum pox (sharka) vírus] és a csonthéjasok csíkos mozaikvírusa (Plum line pattern vírus). A kajszihimlővírus főleg a levéltetvek szívogatásával terjed, de a pollennel és ivartalan szaporítással szintén átvihető. A himlővírusra jellemző tünetek figyelhetők meg a leveleken, gyümölcsön és a termés magján is. Az ilyen gyümölcsök áruértéke erősen csökken (Vályi, 1997). A kajszi gutaütése az országban mindenütt jelentkezik és ilyenkor a legnagyobb mértékû pusztulást okozza. Ma már a hazai kutatók által egyértelmûen bizonyított, hogy a gutaütés fertőzéses betegség és előidézésében elsősorban két kórokozónak van jelentősége: a Pseudomonas syringae baktériumnak és a Cytospora cincta gombának. Mindkét kórokozó rákosodást, valamint rákosodás nélküli hervadást, elhalást okozhat. Az ellenállóság fokozásában a szilvatörzsû ültetvényeket szükséges megemlíteni, amelyekben csökken a betegség megjelenése. A fentiekben már említett metszési idő helyes megválasztásával, a fertőzött részek azonnali eltávolításával, a megelőző kémiai védelemmel, valamint a baktérium továbbélését elősegítő fûfélék irtásával a betegség visszaszorítását szorgalmazzuk.
Eutipás rákosodás és elhalás (kórokozó: Eutypa armeniaca) szintén felléphet, mivel a hazánkban is kimutatott sebparazita gomba gyakran társul a gutaütéses megbetegedéshez. Ilyen esetben kísérő kórokozóként, hasonló tüneteket okoz.
Külön kell foglalkozni a gombás megbetegedések közül a moníliás betegséggel (kórokozó: Monilinia fructigena). A kajsziban virágzáskor csak az igen csapadékos időben okoz kárt a jellemző hajtásszáradással. Az új fajták sajnálatos módon gyakran érzékenyebbek a fertőzésre (Vályi, 1997). A kajszi sztigminás (klaszterospóriumos) betegsége (kórokozó: Stigmina carpophila) többnyire a hûvös, nedves tavaszokon erős levélfertőzést okoz. A tünetek a gyümölcsre is átterjednek. Szerencsére elmondható, hogy nem rendszeresen jelentkező betegség. A fák túlságosan sûrû térállása esetén a fertőzés veszélye megnő.
További gombás megbetegedés a kajszi gnomóniás levélfoltossága (kórokozó: Gnomonia erythrostoma), amely a legjelentősebb levélbetegségnek mondható. Nedvesebb időjárás esetén aszkospórák által fertőz. A kórokozó fertőzött leveleken telel át.
Végül a kajszi lisztharmatot szükséges megemlíteni (kórokozó: Podosphaera tridactyla), amely az enyhe telek és a meleg, párás május-június után a leveleken jelentkezik, és azok száradását okozza.
A kártevők közül a barackmoly (Anarsia lineatella) jelentős hajtáshervadást, majd száradást okoz az áttelelő hernyók által. A nyári nemzedék hernyói már a gyümölcsösökben fejlődnek és rágnak. Ellenük kötelező a védekezés. Heves megyei vizsgálatokban – amit országos megfigyelések is megerősítenek – kártétele az utóbbi években csökkent, mivel az áttelelő lárvák igen nagy része erősen parazitálódik és így a szex- feromonos megfigyelés alapján jól időzíthető a védekezés az első nemzedék ellen, s amennyiben az eredményes, a későbbi nemzedékeknél csökken a veszély (Vályi, 1997). A megfelelő előrejelzés kidolgozása az integráció alapvető eleme. A jól ismert keleti gyümölcsmoly (Grapholita molesta) a kajszi ültetvények legjelentősebb rovarkártevője. Kártétele a barackmolyhoz hasonlít. A szexferomoncsapdákkal előre jelezhető. A sodrómolyok tavaszi nemzedékei jelentős kárt okozhatnak a kora tavaszi hajtásfejlődés kezdetén és a fiatal termések megrágásával. A kéregmoly ugyanakkor (Enarmonia formosana) az idős fák törzsében és vastagabb ágrészeiben pusztít. Végül az akácpajzstetû (Eulecanium corni) és a kaliforniai pajzstetû (Quadraspidiotus perniciosus) kártételét szükséges megemlíteni, valamint azt, hogy a fenti kártevőkre sokkal fogékonyabb szilvatörzsek alkalmazása fokozódó problémát jelent.

Néhány fontosabb növényvédő-szer sikeres használata

A lombhulláskori és a kora tavaszi rezes lemosó kezelés nem helyettesíthető későbbi védekezéssel. A réztartalmú készítmények közül erre a célra az ionos rezet nagy mennyiségben tartalmazó szerek a leghatékonyabbak (réz-hidroxid, bordói lé). Gyakran szükség lehet a fehér bimbós állapotig egy újabb kezelésre is, amit az olcsóbb rézoxiklorid hatóanyaggal végezhetünk (Vályi, 1997). Fenti kezelések nemcsak a gutaütés elleni védelmet, de a moniliás, sztigminás és bizonyos szempontból a gnomónia elleni védelmet szintén elősegítik. Elhúzódó virágzásban a moniliás virágfertőzés megelőzésére fektetünk hangsúlyt. A kaptán, ditiokarbamát hatóanyagok mellett az iprodion, procimidon vinclozolin és a varasodás elleni szisztemikus szerek nagy része kis dózisban szintén beváltak. Gyakori hiba a termesztésben, hogy félreértésből, esetenként helytelen szaktanácsból eredően tavasszal is alkalmazzák a DNOC-t. A virágrügyek duzzadása általában korán megindul, s ezek a rügyek a DNOC-tól károsodhatnak, akár 100 %-os terméskiesés fordulhat elő. Tilos tehát a DNOC tavaszi alkalmazása. Kaliforniai pajzstetû, barackmoly és a sodrómolyok áttelelő nemzedékei ellen legjobb a virágzás utáni időszakban 1-2 %-os finomított paraffin- vagy növényi olajat kombinálni valamelyik szerves foszforsav-észterrel (dimetoát, metilparathion, metidation, esetleg valamelyik piretroid) (Vályi, 1997). Ezt követően a gnomónia elleni kezelések válnak fontossá, amelyeket az időjárási, az aszkospóra-szóródási adatok és az előrejelző mûszer segítségével 7-14 naponként ellenőrizni kell. Növénykímélő szereket 2-3 alkalommal alkalmazunk (ditiokarbamát, kaptán, faltán, diklofluanid, miklobutanil, hexakonazol, penkonazol). A felszívódó szisztemikus szereket (miklobutanil, hexakonazol, penkonazol, stb.) az erősebb fertőzési időszakban kontakt szerekkel kombináljuk. A nyári időszakban különös figyelmet fordítsunk az élelmezés-egészségügyi várakozási idő betartására. Elhúzódó rajzás esetén a hosszabb várakozási idejû szereket részesítsük előnyben (foszforsav-észterek). A piretroidok előnye viszont a rövid várakozási időben rejlik. A gyümölcsök moníliás fertőzése ellen a szakirodalom szerint a benomyl, tiofanát-metil, vinklozolin, iprodion és a procimidon hatóanyagok eredményesek.

Betakarítás

A kézi szedés két-három menetben történik (70-80 kg/óra). A gyümölcsök szedésre érettségét a héj színe, a hús szilárdsága alapján, valamint a szárazanyag- és a savtartalom meghatározásával állapítjuk meg. A gépi betakarítás az élelmiszeripari felhasználás során alkalmazható. Ismert a Schaumann elnevezésû traktoros rázógép. Az integrált termesztésben a természetes alapú növényihormon-készítmények is szóba jöhetnek (így a jól ismert NES), amelyek a termésritkítás során használhatók fel. Nagyobb telepítésekben termésritkításra és érésgyorsításra az ethrel hatóanyagú szereket alkalmazzák. Ethrellel jó eredmény érhető el a fent említett rázógépes betakarítás elősegítésére. Amennyiben a rázógépes betakarítás előtt ilyen kezelés történt, a szüret befejezésekor alkalmazni szükséges ditiokarbamátos vagy réz- oxikloridos permetezést egy vagy két alkalommal, amelyre az ethrel mellékhatásának ellensúlyozása miatt van szükség. A gyümölcsök betakarítását követően lehetőleg azonnal előhûtést kell biztosítani. A kajszi a hûtőtárolást nem tûri jól: maximum két hétig tárolható gyümölcs.

Felhasznált irodalom:
Hrotkó K. (1995): Gyümölcsfaiskola. Mezőgazda, Budapest
Magyar Zöldség-Gyümölcs Terméktanács (2000): A zöldség és gyümölcs ágazat helyzete Magyarországon. Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Agrárrendtartási Hivatal. Éves Kiadvány, Budapest
Vályi I. (1997): Kajszi. Növényvédelem. In: Soltész M. (Szerk.), Integrált gyümölcstermesztés. Mezőgazda, Budapest
Valli, R. (1998): Arboricoltura generale e speciale. Edagricole - Edizioni Agricole, Bologna