A fejést követő bimbófertőtlenítés meghatározó jelentőségû a tőgygyulladás megelőzésében, mivel hatásaként csökkent a tőgypatogén csírák száma a bimbók felületén és ezáltal az új fertőzési arány is csökken (Horváth, 1990; Kemp, 1993; Bíró, 1994).
Galton et. al., 1989; mastitis megelőzése érdekében javasolja a) a jó tőgymasszázst, b) a hatékony tőgytisztítást, c) a próbacsészék használatát, d) a fejőkelyhek azonnali levételét, amint a tejfolyás 0,2 kg/percre csökken, e) a fejés után a tőgybimbók fertőtlenítését hatásos fertőtlenítő oldatba mártással.
A tőgyfertőzések terjedésénél a fertőzött tőgynegyedből származó tej, a bőrelváltozásokból eredő váladék igen jelentős forrás. A fertőzésátvitel csökkentésének megakadályozására a közös tőgytörlő ruhák helyett az egyszeri használatra gyártott tőgytörlő papírt ajánlják, vagy a törlőruhák, tehenenkénti, minden fejés utáni kifőzését. A fejő kezének fertőtlenítése nehéz. A fertőtlenítő oldatba mártott kézről, törléses módszerrel, a mintán 95 %-ban mutattak ki staphylococcusokat. Ezért ajánlják, hogy a fejő gumikesztyût viseljen.
Gyakorlati szempontok:
Célszerû arra törekednünk, hogy a tehén tőgyét ne fejés előtt próbáljuk megtisztítani a szennyeződéstől, hanem a fejések közötti időben teremtsünk a tehenek számára száraz tiszta környezetet.
Ügyeljünk a pihenőbokszok tisztaságára, az almozásra, az istállók, a karámok, a legelők és a felhajtóutak állapotára, tisztaságára. A tehenek körüli tisztaság (és száraz környezet) hozzájárul a jobb minőségû tej előállításához, csökkenti a tőgygyulladás veszélyét és megkönnyíti, lerövidíti a tőgyelőkészítési munkát.
A jó tőgyelőkészítés elősegíti a tejleadást és csökkenti a tőgyfelületen a baktériumok számát. A jó tőgyelőkészítés eredményeként tiszta, száraz és feszes lesz a tőgybimbó.
Ha a bimbó fölötti tőgyfelület nedves marad, fejés közben baktériumokkal szennyezett víz folyik a fejőgumi szájnyílásához, majd a vákuum hatására a fejőgumiba, ami rontja a tej minőségét és növeli a tőgygyulladás kockázatát. A tőgy felülete könnyen megszárad, könnyebben szárazra törölhető, ha csak a bimbókat nedvesítjük.
nem higiénikus, ha a bimbók felületét csupán a levegő szárítja meg. Ilyenkor ugyanis a szennyeződés (baktériumok) nagyobb része a bimbófelületen marad.
Az egyedi papír tőgytörlők használata a fertőzéstovábbítás mérséklése szempontjából ajánlatos.
A tőgybimbó felületének papírtörölközővel legalább 10 másodpercig való törlése (szárítása) a bimbókon lévő baktériumok számát a felére csökkenti, de a törlés a tejminőség szempontjából is eredményes. A tökéletes eredményt a jól elvégzett bimbótisztítás és - szárítás együttesen adja. Fertőtlenítőszeres tőgyelőkészítést soha ne abban a tudatban használjuk, hogy az a tőgybimbó felületén lévő összes mikroorganizmust eltávolítja. A tőgyelőkészítéshez használt fertőtlenítőszereknek csekély szerepük van a bimbófelület csíraszámának csökkentésében.
Egymenetes lehet a tőgyelőkészítés (tisztítás, fertőtlenítés, szárítás) fertőtlenítőszerrel és alkohollal átitatott egyszer használható papírkendővel. A kendő kissé durva anyaga segíti a mechanikai tőgyelőkészítő hatást, a benne található vegyi anyag a baktericidhatást, az alkohol a gyors leszáradást. Az alkoholos kendő a fejést végző dolgozó kezét is fertőtleníti, csökkentve a fertőzéstovábbítás lehetőségét.
Hatékony fejés utáni bimbófürösztéssel az új fertőzések aránya akár 50 %-kal is csökkenthető.
A nagy szomatikus sejtszámú teheneket a fejőházban utolsó csoportban ajánlatos fejni. Hatékony higiéniai eljárások alkalmazása esetén a potenciálisan fertőző tehenek elkülönítése kevésbé fontos. Ezzel szemben a S. aureus és a Strep. agalactiae fertőzött tehenek elkülönítése (mikrobiológiai vizsgálat után) fontos része lehet a tehenészet tőgygyulladás-kontroll programjának.
A fejés alapmûveletei
A tehenek fejésre való előkészítése nagyon fontos munkafolyamat, mivel helyes vagy helytelen elvégzése a következő munkamûveletek sikerére is hatással van. A fejésre jól előkészített tőgyből gyorsabb a tejleadás, kevesebb a visszatartott tej, a tehén fejés közben jobban „együttmûködik”. A tejleadás a különböző ingerek által kiválasztódó oxitocin hormon hatására indul meg. A kötött tartásnál - standfejés esetén - a vákuumszivattyú beindítása már ingert jelent, majd az edények, berendezések zöreje, a fejőköpeny megpillantása és általában a készülődéssel kapcsolatos tevékenységek ezt tovább fokozzák.
Ezeket ún. előzetes ingereknek nevezzük, amelyeket a közvetlen ingerek követnek, (pl. tőgytörlés, masszázs, az első tejsugarak kifejése).
A kötetlen tartásban az előzetes ingerek másképpen jelentkeznek. A mindennap azonos időbeni fejés, valamint a nagy termelés következményeként az állatok „érzik” a fejés kezdetét, a bejárat körül csoportosulnak, „egyesek” kezdik a tejet „folytatni”. Utána felhajtás következik, majd hosszabb-rövidebb ideig tartó álldogálás az elővárakozóban.
A tőgy előkészítésekor végzett tőgytisztítás és a törlés elhagyása sok problémát okozhat. A tőgytisztítást két ok indokolja. egyrészt a tisztaság, másrészt az ingerkeltés. A megfelelő tőgytisztaság biztosítása már a termelőistállóban kezdődik a rendeltetésszerûen kialakított fekvőhellyel és almozással. A fejőházban a túlságosan szennyezett tőggyel sokat kell foglalkozni, ami komoly időveszteséget okoz, továbbá a korlátozott idejû ingerhatás miatt is káros.
A kötetlen pihenőbokszos istálló egyik nagy előnye a tiszta tőgy. De ez nemcsak a fejésben jelent előnyt, hanem fontos tényezője a tőgygyulladások elleni védekezésnek is.
A nedves tőgyet fejés előtt minden esetben meg kell törölni. Esős időben az állat testéről a víz egy része a tőgy felé csorog a fejés közben a kehelygumik peremén összegyûlik. Ez ún. gyûrût képez, ami mikrobákban nagyon gazdag. A fejés közben a tőgy és a tőgybimbók veszítenek feszességükből, így az esetleg kórokozókban is gazdag vízgyûrû nagy része bekerül a fejőkelyhekbe. Ez egyrészt a tej fizikai és mikrobiológiai tisztaságát veszélyezteti, másrészt tőgygyulladások előidézője is lehet. További hátrányt jelent, hogy a nedves tőgybimbóról a fejőkehely lecsúszik, ami megnehezíti a dolgozó munkáját, aki gyakran elveszti türelmét, a tehenek ráléphetnek és kárt okozhatnak a berendezésben, szennyeződés kerül a tejbe. Ezek a szempontok vonatkoznak arra az esetre is, ha tőgymosást végzünk, de a tőgytörlést elhanyagoljuk.
Az előkészítés egyik fontos része a tőgytörléssel egybekötött masszázs. Ezt a mûveletet költségkímélés céljából gyakran elhanyagolják. Külföldön, de ma már hazánkban is, a nagy tejtermelő telepeken mindenütt alkalmaznak tőgytörlést erre a célra gyártott papírtörlőkkel. Ma már a tőgy mosásához praktikus vödrök, papírból, illetve textíliából készült tőgykendők, tőgymosó szórófejek és egyéb berendezések is rendelkezésre állnak.
Általában az a tapasztalat, hogy a sáros, piszkos tőgyet fejés előtt meg kell mosni, a nedves tőgyet (mosás nélküli fejés esetén is) mindig szárazra kell törölni. A tőgyet, tőgyhigiéniai szempontból, egyszer használatos papírtörlővel töröljük.
A tőgymosáshoz használt melegvíz előállítása jelentős energiát igényel, továbbá kb. 5 l/víz/nap/tehén mennyiségû szennyvíz is képződik, amelynek eltávolításához jelentős energia, munkabér, stb. szükséges. Ez éves viszonylatban jelentős összeget tesz ki.
A vizsgálatok szerint az előfertőtlenítéses tőgyelőkészítéssel a tőgybimbók baktériumszegénnyé tehetők. Nagyon kell ügyelni arra, hogy megfelelő minőségû és csak az OÉTI által engedélyezett szereket alkalmazzunk, továbbá, hogy a tőgytörlés minden esetben szakszerû legyen, nehogy a szer a tejben tejidegen gátlóanyagként jelenjen meg.
A tőgy törlése, illetve az így végzett masszázs után rögtön ki kell fejni az első tejsugarakat, amelyeket érzékszervileg meg kell vizsgálni. Ennek a mûveletnek három szempontból van jelentősége:
-a mikrobákban rendkívül gazdag első tejsugarak nem kerülnek a később fejt tejbe,
- kiváltjuk a tejleadás végső ingereit,
- a vizsgálatból fontos információkat nyerhetünk.
Az első tejsugarakat legjobb próbacsészébe fejni, amely lehet fekete, festett aljzatú, vagy sûrû szövésû hálóval fedett. Mindkettő arra szolgál, hogy a tejben esetleg kicsapódó pelyheket, nyálkát vagy egyéb elváltozásokat könnyebben észre lehessen venni vagy tanulmányozni. A próbacsészének főleg a kötött tartásban van nagy jelentősége. Az alomra fejt tejsugarakban lévő mikrobák kitûnő táptalajra lelnek az alomban, ahol elszaporodva tőgygyulladások állandó fenntartóivá válhatnak. Az első tejsugarak külön fejése ma már a fejőgéppel is megoldható. A tej elektromos fizetőképességének méréséből levonható következtetések gyakran biztos támpontot nyújtanak a tőgybetegségek felszámolására.
A fejést befejező munkamûvelet utolsó csoportja a tőgyfertőtlenítés. Ma már sokféle kézi és gépi (pl. vákuummal mûködtetett) tőgyfertőtlenítő berendezés áll rendelkezésre. A mártásos bimbófürösztéses és a spray megoldásig a gyakorlatban minden megtalálható. Ugyanez mondható el a tőgyfertőtlenítő szerekről is. Érdemes megemlíteni a légytaszítókkal kombinált szereket, amelyek használata elsősorban a nyári hónapokban javasolt, mivel a különböző bogarak nem zavarják az állatokat.
A fejés befejezése után a tőgybimbó záróizma 20-30 percig még nem záródik tökéletesen, ezért a tőgygyulladás veszélye a fertőtlenítés ellenére is fokozottan fennáll. Bár az állat a fejés után fáradt, szeretne lepihenni, ennek ellenére célszerû jó minőségû takarmánnyal (esetleg abrakkal) ellátni, hogy az azonnali lefekvést elkerüljük.
Dr. Bak János
FVM Mûszaki Intézet
Címlapkép: Getty Images
