A tőgyfelület (a bimbó) mikrobás szennyezettsége évszakos ingadozást mutat (Baumgartner, 1997), a nedves esős évszakban sokkal nagyobb, mint száraz időben, nyáron. Istállózott teheneknél nagyobb, mint szabad levegőn, legelőn kötetlenül tartott teheneknél.
Ha a fejőkészülék jelentős fertőzés közvetítése gyanítható, tamponos mintákat lehet venni bakterológiai vizsgálatra. A nagyszámú és kevert baktériumflórát tartalmazó vizsgálati eredmény nehezen értelmezhető. Ha a vizsgálat szerint sok a Coliform, Pseudamonás és Strep., ez jelzi a fejőkészülék fertőtlenítés szükségességét. A készüléköblítés hőmérsékleti és fertőtlenítő hatásától a baktériumok "védelmet érveznek" ahol a korrózió vagy, a túlhasznált fejőgumik megtalálhatók. (Süpek és Bedő, 1993; Mc Kinnon, 1985)
Feltételezhető, hogy a fejőberendezés cirkulációs mosása és fejés előtti öblítése után a fejőgumik és a kollektorok belső felülete steril. Ennek előnyeit csak az első csoportban fejt tehenek élvezik. Ha leveszünk egy fejőkelyhet, - az első csoport fejése után -, a kollektor, a fejőgumi belső felülete az ott fejt tehén tejére és tőgybimbójára jellemző baktériumokat tartalmazza. A fejésben következő tehén ezen mikroorganizmusok átadására számíthat. A baktérium-átadás részben vagy teljesen megszüntethető a fejőkészülék, tehenenkénti hővel, vagy vegyszerrel végzett sterilizálásával. Ezt azonban ritkán végzik annak költségei és kellemetlenségei miatt.
Kísérleti adatok szerint (Neave et.al, 1999; Smith et.al, 1985) bimbók előfertőtlenítése esetén a fejőkészülék tehenenkénti fertőtlenítése kevés előnnyel jár. Következésképpen tiszta tőgyû, fertőzésmentes ill. alacsony fertőzöttségi szintû tehénállományban vagy forgókefés fertőtlenítőszeres bimbótisztítás esetén a fejőkészülékek tehenenkénti fertőtlenítésétől nem sok előnyt remélhetünk.
A fejőgumik a fejőkészülék baktériumátvitele egyik tehén tőgyéről a másik tehén tőgyére csökkenthető, ha minden tehén fejése előtt a fejőkészüléket fertőtlenítőszeres folyadékba mártják vagy a fejőkészüléket folyó vízzel öblítik. A baktériumátvitel megelőzéséhez a fejőkészüléket sterilizálni lehet. Hatékony az 5 s-ig tartó 85 oC-on lévő fejőkészülék pasztőrözés, de drága és valójában nem praktikus.
Megállapítható, hogy a bemártásos rendszerû öblítőknél kedvezőbbek a szabadkifolyásúak. A fejőkészülékenkénti vezérlővel ellátott öblítők bonyolultabbak és drágábbak mint az állássoronkénti vezérlővel ellátottak. Autotandem fejőberendezésekhez csak a fejőkészülékenkénti vezérlővel ellátott öblítők alkalmazhatók.
Smith, (1995) véleménye szerint, a készüléköblítés célja a fejőgumikon lévő baktériumok mennyiségének csökkentése. Egy kaliforniai kísérlete kapcsán arról számol be, hogy a fejőgumikon lévő baktériumok mennyiségét 99 %-kal sikerült csökkenteni, 25 PPM jódot tartalmazó öblítőfolyadékkal. Tapasztalatai szerint nem hatásos néhány környezeti tőgypatogénnel szemben a készüléköblítés. Ha a fertőzéseket Strep és Strep. agalactiae, és Coliform-ok okozzák, amelyeket a fejési folyamat közvetít egyik tehénről a másikra, a készüléköblítést ekkor javasolja. Megjegyzi, hogy bizonyos tehenészeti viszonyok között, a készüléköblítés a tőgygyulladás prevenció hatékony, gyakorlati eszköze lehet. Arra is figyelmeztet, hogy a készüléköblítés nem helyettesíti a fejés utáni bimbófertőtlenítést, amely a legnagyobb gyakorlati fontosságú prevenciós mûvelet.
Shearer, (1989) érvelése szerint a fő masztitisz pathogének jelen vannak valamennyi tehenészetben, mint a fertőzött tőgynegyedek, a tőgysérülések, tőgy bőrfelülete és a környezet lakói.
A baktériumok változó számú jelenléte mellett, a teheneket érő stressz mértékét, a takarmányozás színvonalát, az állomány immunbiológiai állapotát együttesen célszerû figyelembe venni a tőgygyulladás elleni küzdelemben. A fejőkészülékeket lehet öblíteni tisztavízzel vagy több fokozatban vegyszeres vízzel. Mindkét készüléköblítést végezhetjük kézzel vagy automatikusan.
A készüléköblítés különösen hasznos a nagy tehenészetekben, ahol több mint 700 tehén van, és a Mycloplasma a fő pathogén. Végül azonban megjegyzik, hogy az egyetlen igen hatékony fejés higiéniai mûvelet továbbra is a fejés utáni bimbóbemártás marad.(Horn és Wielcox, 1992).
A fejőkelyhek fertőtlenítése minden állat fejése előtt komoly probléma. Kuznyecov (1969) a fejőgépeket 75-90 oC-os vízzel, a tehenek tőgyét pedig 0,3 %-os klóraminnal fertőtlenítette. A vizsgált állományban a fejési higiénia javítása következtében a tőgynegyedek kezdeti 43,8 %-os bántalma 23,9 %-ra csökkent.
A fejőkelyhek fejés közbeni fertőtlenítésére fejőállásban van jobb lehetőség. Kingwill és mtsai (1967) staphylococcusokkal fertőzött tehén fejése után 5 mp-ig öblítették a fejőkelyheket folyóvízzel és bennük 100.000 - 800.000 staphylococcust tudtak kimutatni. Erre a célra 300 ppm. aktív klórtartalmú hipokloritos cirkuláció, 3 percen át, szintén nem volt elég hatásos. Kielégítő eredményt akkor kaptak, ha a fejőkelyheket 3 percig 74 Co-os vagy 5 mp-ig 85 oC-os forró vízzel cirkuláltatták.
A fejőkelyhek fejés közbeni fertőtlenítésére ajánlott eljárás szerint először a tejmaradványokat vízzel leöblítik, majd a fejőkelyheket fertőtlenítő oldatba mártják. Ezzel a módszerrel csökkenteni lehet a fejőgumik felületén levő mikrobák számát, de nem tekinthető csírátlanítási eljárásnak. Hatásosabb ennél az a módszer, amelynél a kelyheket először hideg vízzel, utána 60 oC-os meleg vízzel, öblítik. Még jobb eredményt lehet elérni, a fejőkelyhekben hideg vizes öblítés után 3 percig 70 oC-os vizet vagy 15 mp-ig 74-77 oC-os vizet cirkuláltatnak. A staphilococcusok elleni küzdelemben ez utóbbi módszert javasolják. A kezelés hatásossága csökken, ha a fejőgumi sûrû, tőgygyulladásos tejjel szennyezett vagy repedezett felületû. Gyakorlati viszonyok között csak azt lehet számítani, hogy a hő- vagy vegyszeres kezelés hatására a fejőgumik nem lesznek sterilek, hanem a rajtuk levő mikrobák száma csökken. (Kingwill et.al.,1987)
A fejőgépek napszakonkénti rendszeres tisztítása és fertőtlenítése nemcsak a csíraszegény tej termelése érdekében, hanem a tőgygyulladások elleni védekezés miatt is szükséges.
A fejőgép tejjel érintkező és szennyező anyagtól megszabadított alkatrészeit különböző módon lehet fertőtleníteni. A leghatásosabb fertőtlenítés hővel történik. A hőközlés lehetséges gőzzel, bár ezt az egyébként hatásos módszert fejőgépekhez ritkán alkalmazzák, mert drága és a gumikra káros. (Richard és Auclair, 1986)
A meleg vagy forró vízzel, illetve a meleg lúgokkal és savakkal szintén lehet fertőtleníteni. A fejőgépek, főként a tejvezetékes fejőberendezések azonban anyaguk és felépítési módjuk miatt hővel sem fertőtleníthetők. (Bíró, 1994; Current concept..., 1987) A tisztítás-fertőtlenítéshez a modern nagyüzemi fejőberendezések tartozékai a különböző automatikus vagy félautomatikus mûködésû, többnyire cirkulációs rendszerû készülékek, amelyek a koncentráció, a hőfok, a behatási idő biztosításával a szubjektív hibákat csökkentik és ezáltal a tisztítás eredményességét részben garantálják.
A higiéniai állapot javítása mosóautomatával
Fejés közben a fejőkészülék óhatatlanul szennyeződik a ráfröccsenő, majd rátapadó bélsárral, trágyarészekkel. A fejjel együtt, a tőgynegyedekből és a környezetből (tőgyfelületről) különböző fertőző, közegészségügyi és/vagy állategészségügyi szempontból egyaránt veszélyes mikróbák kerülnek, kerülhetnek a fejőkészülékbe. Némely tőgygyulladást okozó baktériumok a fejőkészülék, tejnyomokat tartalmazó, felületein el is szaporodhatnak. A baktériumok ideális közege a víz, tápanyag, a testhőmérséklet az oxigén, amelyeket a frissen fejt tej tartalmazza. A fejési mûszak befejezése után a fejőkészülékben a tejvezetékekben a tejleválasztóban maradt tej is szennyező anyagnak számít, a következő fejési mûszakban fejendő friss tej számára. A fejőberendezés belső tereiben a fejési mûszakok közötti időben bennmaradt tejben, tejrészecskékben a tejsavbaktériumok, a különböző erjesztő és fehérjebontó csírák elszaporodnak ezáltal a nem kellően tisztított fejőberendezés mikróbák és a fertőzés forrásává válhat.
A fejőberendezés tisztításának célja, hogy a fejőberendezés részegységeinek külső de főként a belső felületét a tejmaradékokból, az idegen, rárakódott vagy beszívott szennyező anyagoktól (tőgyfelületről származó szőr, szalma, por, trágya, tejhő, papír stb.) megszabadítsa.
A tisztításhoz, fertőtlenítéshez a modern, nagyüzemi fejőberendezések tartozékai a különböző mosóautomaták, amelyek a tisztítófolyadék vegyszer koncentrációjának, hőfokának és behatási idejének biztosításával csökkentik a folyadékáramoltatásos tisztítás hibáit, de a tehenészetekben előforduló egészen eltérő feltételek mellett nem mindig eredményeznek hatékony tisztítást. Tehát önmagában a mosóautomata alkalmazása nem garantálja a folyadékáramoltatásos tisztítás eredményességét.
A tejvezetékes fejőberendezés mint szerelési egység nem gyári készítésû, hanem a tehenészet adottságaihoz méretre szabott. Mûszaki szakemberek végzik a csővezetékek kiválasztását, méretre szabását, a csővezetékek lejtésének beállítását, a tejszivattyú a mosótartály méretét- és teljesítmény megválasztását a mosóautomata beállítását stb. Mindezek befolyásolják a cirkulációs áramlás során kialakuló mechanikus hatást.
A fejőházi fejés térhódításával egyre nagyobb számban alkalmaznak mosóautomatákat a fejőberendezések tisztításához, a tisztítás vezérléséhez.
A fejőberendezésekhez használatos mosóautomaták lehetnek:
Dr. Bak János
FVM Mûszaki Intézet
Címlapkép: Getty Images
